VARGA MIHÁLY (Fidesz): Nagyon köszönöm elnök asszonynak, hogy megadta a szót, és reagálhatok néhány elhangzott hozzászólásra. Éppen ezért kétszer két percig szeretnék beszélni, Tardos Mártonhoz hasonlóan, mert két olyan hozzászólás volt, ami valamilyen reakciót igényelne.
Az egyik Gaál Gyula hozzászólása volt, aki azt veti a szemünkre - vagy azt próbálja szemünkre vetni -, hogy az ellenzék kiválaszt egy témát az adótörvények módosításából, ezt adja elõ kritikusan, általában pedig egyetért az adótörvény-módosításokkal. Tehát igazából egy látszatkritikát mondunk el.
Én nem tudom, hogy más parlamenti frakciónak a munkáját ez a szempont mennyiben befolyásolta a korábbi idõszakban; a Fidesz-frakció azért mindig igyekezett tárgyszerû és objektív kritikát mondani. Mi például a társaságiadó- törvénynél azt mondtuk, hogy elfogadjuk, és örömmel üdvözöljük a módosításokat. Hát ha ez egy látszatkritikának tetszik az SZDSZ szemében, akkor ezt vállaljuk.
A másik, ami ennél az ügynél fontosabb: ez Bauer Tamás hozzászólása volt, aki azt mondta, hogy tulajdonképpen nincs másról szó, mint hogy a Fidesz egy gazdaságpolitikai fordulatot végzett a korábbi álláspontjához képest, és egy keresletélénkítõ gazdaságpolitikát próbál itt az adótörvények módosításában felvezetni.
Véleményem szerint nem érdemes összekeverni a dolgokat. Az egyik dolog, hogy az szja-törvényben nem értünk egyet a túlfogyasztás elméletével. Ugyanis azok a tények, azok a statisztikai mérõszámok, amelyek a gazdaság állapotát jelzik, nem ezt mutatják. A magánfogyasztás érzékelhetõen és a statisztikai számok szerint sem nõtt, a lakosság többsége pénzmegtakarítást folytatott az elmúlt fél év idõszakában, a foglalkoztatottak száma csökkent - tehát ez sem növelhette az összkeresletet. Tehát úgy véljük, a magánfogyasztás nem növekedhetett az elmúlt idõszakban; ezért túlfogyasztásról sem beszélhetünk.
A közfogyasztások alakulásáról nincs ennyire objektív képünk; tehát nincsen ilyen pontos információnk. De véleményem szerint az is elfogadható megállapítás, hogy ez sem nõtt olyan mértékben, ami túlfogyasztást indokolt, vagy túlfogyasztásra tehetett volna javaslatot.
Hogy a költségvetési hiány milyen mértékben növekedett és annak mik voltak az okai, hát, azt hiszem, mind a ketten jól tudjuk; itt a kamatterhek növekedése az, ami igazából ezt növelte. Tehát nem igaz az a megállapítás, hogy itt egyfajta túlfogyasztás van a társadalomban.
Emellett pedig a beruházások gyors növekedése, ami volumenben az elsõ félévben körülbelül 40 százalékos volt - hát azt hiszem, ha valaki ezt a túlfogyasztás kategóriájába sorolja, akkor az hibát követ el.
Ezért szó sincs arról, hogy itt bármiféle gazdaságpolitikai fordulat van a Fidesz részérõl. Bauer Tamás mindig nagy figyelemmel követi, hogy a Fidesz éppen a gazdaságpolitikai programalkotásban milyen stádiumban van; én úgy hiszem, ha tárgyilagos kíván lenni, akkor azt megállapíthatja, hogy ebbõl a szempontból még a mai napig is érvényes és érvényesnek tartjuk azt a gazdaságpolitikai elképzelésünket, amit körülbelül fél évvel ezelõtt, a költségvetési vita során fogalmaztunk meg.
(12.50)
Végezetül szeretnék még egy mondatot arra is fordítani, hogy a vállalati személygépkocsik használatával mi a helyzet.
Valóban igaz, hogy itt vannak kikerülések, de hát a kormány pontosan a másik végletbe esett bele. A kormány következetessége a Robur teherautótól a Mercedes személygépkocsiig terjed. A törvényjavaslat szerint ugyanis a másfél tonna önsúlyt meg nem haladó tehergépjármûvek is ebbe a kategóriába esnek. Ez azt jelenti, hogy ugyanolyan adózás alá esik az a Robur teherautó, mint az a sokat bírált 600-as Mercedes, amelyet Tardos Márton is említett.
De azért tegyünk már különbséget! Nyilván nem egy Roburral fognak Olaszországba, nyaralásra utazni az emberek, hanem egy személygépjármûvel. Ebbõl a szempontból ezt burkolt munkáltatói támogatásnak nem tudjuk elfogadni.
Egyébként az ülés után nagy örömmel fogok Gaál Gyula rendelkezésére adni egy Vállalkozás és növekedés címû Fidesz gazdaságpolitikai programot.
Köszönöm szépen. (Taps.)