DR. KOVÁCS PÁL népjóléti miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
Köszönöm a kérdést is, hiszen ez a kérdés egy népbetegséget érint, amely nemcsak Magyarországon, hanem világszerte, elsõsorban civilizációs ártalmakból eredõ népbetegség.
Teljesen igaza van képviselõ úrnak, nevetséges ez a száz forintos összeg, amelyet a cukorbetegek kapnak. S feltehetõen abban is igaza van, hogy a gépsonka ára hogyan növekedett. De hát a múlt héten hallottuk, hogy a szárazkolbász ára is igen meredeken szökik fölfelé.
Azt tudom erre mondani, természetesen nem tartható az, hogy egy olyan betegségnél, ahol a diétának ekkora fontossága van, csak ilyen támogatást kapjanak az emberek. Egyetlen nagy korlát azonban van s ez a pénz hiánya.
Mármost mi szeretnénk a jövõ esztendõben a szociális rendszer átalakítása során egy olyan egységes egészségkárosodási és rokkantsági járadékrendszert kialakítani, amely nem a betegség típusától teszi függõvé a támogatást, hanem a betegség súlyosságától, az egészségkárosodás mértékétõl, hiszen erre alapozva lehet valódi segítséget nyújtani a rászorulóknak.
Jó lenne ebben a körben természetesen a cukorbetegek számára is nagyobb támogatást nyújtani, nem kizárólag direkt pénzbeni támogatásról van itt csak szó, hanem az ellátási támogatásokban szolgáltatásokról egyaránt.
Az a véleményünk tehát, nem az a cél, hogy az egészségkárosodottak fölé egy védõernyõt helyezzünk, hanem az, hogy teremtsünk olyan társadalmi viszonyokat, amelyekben õk is normális életet tudnak élni.
Az erre vonatkozó tervezeteinket, javaslatainkat törvény formájában is a tisztelt Ház elé fogjuk hozni. Remélem, képviselõtársam is, mások is ebben nekünk segítséget adnak 1995-ben. Köszönöm szépen. (Taps.)