DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter úr! Furcsa hírek terjengenek a szakorvos-képzés házatáján. Azt beszélik, hogy a jelöltek gyakorlati felkészítése a legkevésbé sem kielégítõ, még az olyan szakokon sem, ahol kivételes jelentõsége van a gyakorlati ismereteknek - sebészet, szülészet, szemészet stb.
Állítólag nem kellõen tisztázottak a normák, az asszisztálást és a mûtéteket együvé számolják és ha vannak is bizonyos elõírások, hogy például sebész csak az lehet, aki legalább 15 mûtétet végzett, igen gyakori, hogy a jelöltek ennek sem felelnek meg.
A hírek szerint állítólag úgy hidalják át a hiányt, hogy valótlan adatokat jelentenek, lakkozott igazolásokkal mennek a szakvizsga-bizottságok elé.
Mindezeknek állítólag az a magyarázata, hogy a mûtéteket csaknem kizárólag a fõnökök végzik, mivel ezek után adnak vastagabb borítékot a betegek, azaz busásabb az úgynevezett paraszolvencia.
Ugyanez az oka annak, hogy a fiatal szakorvosok azután sem igen kapnak mûtéteket, miután megszerezték a szakorvosi oklevelet. Csak sóvárognak utána, hogy egyszer majd elsajátíthatják a szakma eredményes mûveléséhez szükséges gyakorlati ismereteket.
Nem vagyok illetékes megítélni, mi igaz az elmondottakból. Így is nyilvánvaló azonban, hogy a vázoltak társadalmi veszélyessége óriási és a kérdéssel akkor is foglalkozni kellene, ha csupán túlzásokról, egyedi esetekrõl vagy rémhírekrõl volna szó.
Kérdezem tehát miniszter urat, figyelnek-e a szakorvos-képzés gyakorlati vonatkozásaira, továbbá arra, hogy a fiatal szakemberek számára biztosítottak- e a lehetõségek, hogy elsajátítsák a szakma mûveléséhez szükséges gyakorlati készségeket? (Taps.)