DR. KOVÁCS PÁL népjóléti miniszter: Köszönöm a szót elnök úr.
Képviselõ Úr, higyje el, nem udvariasságból mondom, hogy köszönöm szépen a kérdését. Valóban úgy érzem, hogy nagyon fontos dolgot kérdezett meg, hiszen a szakorvos-képzés körül tényleg elég sok anomália van. S valóban nem lehet azt eltûrni, hogy a végzett sebész szakorvos esetleg összekeverje a mûtétet és a boncolást.
Azt kell mondanom önnek, hogy a magyar egészségügyi rendszernek az a súlyos baja, amit hálapénznek hívunk, valóban kihat a szakorvos-képzésre is. Örülök, hogy ön felsorolta azokat a jelenségeket, amelyeket egyébként mi is ismerünk. Meg is bíztuk ennek az ügynek a vizsgálatával az Országos Szakképesítõ Bizottságot.
(15.20)
Nagyon sok gondot jelent a szakorvosképzés, a szakmai tartalmát tekintve, a vizsgához szükséges szakmai tanfolyamok elvégzését tekintve is, de finanszírozását tekintve is. Ezt a részét az egészségügynek egy régi, 1978-as miniszteri rendelet szabályozza, amelyet sokszor módosítottak, és egy lényegi módosításra most is rászorul. A képzések, egyes szakmák szakmai tartalmának a meghatározása folyik jelenleg, a szakmai kollégiumok és egyesületek útján. Ebbe a munkába az orvoskamara is bekapcsolódik.
Ezek után - pontosabban: ezzel együtt - folyik egy olyan felmérés is, hogy az eddig szakképzésre alkalmasnak nyilvánított kórházak, kórházi osztályok valóban alkalmasak-e erre, és ha ezen a munkán túlvagyunk, akkor egy új szabályozását adjuk ki az egész szakorvosképzésnek.
Különösen sürgetõnek tartom e tekintetben a háziorvosok továbbképzését és szakképzési lehetõségeinek a felülvizsgálatát, és ezt a munkát már el is kezdtük jó néhány szakmában, köztük a háziorvoslásban is. Még egyszer köszönöm, hogy feltette ezt a kérdést. (Gyér taps.)