DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Hallatlanul fontos kérdést tett fel. Köszönöm a kérdést.
Sok mindenben egyetértünk. Egyetértek önnel abban, hogy a transzformációt vezénylõ kormányok és parlamentek tényleg történelmi felelõsségû és nagyságrendû feladatot hajtanak végre. Ez igaz az elõzõ kormányra és parlamentre is, igaz a jelenlegi kormányra és parlamentre is. Annyit kell hozzátennem, hogy pillanatnyilag nem egyszerûen egy valóban fenyegetõ adósságrobbanást kell a kormánynak és a parlamentnek közös erõvel megakadályozni, hanem egyben fel kell gyorsítani a gazdaság átalakítását strukturális reformokkal és egy valóban hosszú távú fejlõdési pályára kell állítanunk közös erõvel a magyar gazdaságot.
(16.10)
Egyetértek abban is, hogy jó lenne, ha a gazdaságpolitika vitatása kapcsán nem az indulatok lángolnának föl. Bár némi malíciával jegyzem meg, ha Magyarországon két vagy három közgazdász ugyanannak a problémának a megoldására vállalkozik, a legritkább esetben jön létre konszenzus. De azért nem vagyok ennyire szkeptikus a jövõt tekintve ebben a kérdésben.
Abban vitatkozom tisztelt képviselõ úr, hogy szükségállapot lenne Magyarországon. Hál' istennek nincsen az, s meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a kormány és a parlament összefogásával egy ilyenfajta veszély el is kerülhetõ.
Egyetértünk abban, hogy lényegesen szélesebb körû megalapozásra van szükség egy hosszabb távú gazdasági stratégia össznépi, össznemzeti elfogadásához. Ezt felismerve a kormány arra készül, hogy a kormányprogramnak, amely természetesen nagy vonalakban vázolja föl a következõ négy év gazdasági stratégiáját, tételesen kidolgozott három, illetve négyéves gazdasági tervét fogja a parlament elé benyújtani a jövõ esztendõ áprilisában. Ennek a tételes stratégiai programnak a kidolgozásában természetesen nemcsak az államigazgatás szakemberei, hanem a tudományos mûhelyek, hazai és külföldi szakértõk, független szakértõk, és természetesen nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzéki pártok legjobb szakértõi is részt fognak venni, hogyha úgy kívánják.
Szeretnénk a parlamenti bizottságokon kívül szakmai berkekkel, az Érdekegyeztetõ Tanács szociális partnereivel egyaránt megvitatni ennek a stratégiának a formálódó anyagait, és ezeknek a vitáknak az eredményérõl önöket a döntés elõtt tájékoztatni.
Azt gondolom, egy olyan gazdasági tanács, amely szervezeténél, hatáskörénél, feladatánál fogva tipikus terméke egy szükségállapotnak, ebben a helyzetben nem használna. Nem látom értelmét, hogy a kormány és a döntésre jogosult parlament közé beiktassunk még egy szervezetet. Arra van szükség, hogy ez a program, amely most készül, és amelyet - még egyszer hangsúlyozom - jövõ év áprilisában tervezünk a parlament elé terjeszteni, amely a következõ három esztendõ stratégiáját vállalja föl, valóban képes legyen a legjobb szellemi erõket összefogni, a vitákat pedig majd itt a kormányzat és a parlament felelõssége mellett lehet eldönteni.
Ezért tehát az alapgondolattal, hogy fogjunk össze, hogy cselekedjünk közösen, egyetértek. Külön gazdasági tanácsot, mint, hangsúlyozom, a parlamenti demokráciában - a szükségállapotot kivéve - ismeretlen szervezet létrehozását, ezúttal - és remélem ebben a parlamenti ciklusban - sem tartok szükségesnek létrehozni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)