DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Elnök úr, ezelõtt egy héttel egy történelmi jelentõségû változás volt a parlamentben, behoztuk a bólintási intézményt, amelyet azonban jelenleg nem tudok gyakorolni a következõ okokból:
A gazdasági tanács érvelésére a miniszter úr már majdnem elfogadható érvet adott. Én azt mondtam, hogy szinte szükségállapot van, nem mondtam, hogy szükségállapot. S bizonyára miniszter úr nem fog megharagudni arra a hasonlatomra, hogy miért kellene nemcsak egy személyben bízni, hanem - szabadna mondani - egy tanácsban. Mert amikor ezelõtt két-három héttel azt mondotta a miniszter úr a parlamentben, hogy ön a párt legkeményebb embere, akkor eszembe jutott Zilahy Lajos, aki azt mondotta nekem, mikor a Nemzeti Színháznál igazgatóválság volt, hogy Hóman Bálint akkori külügyminiszter... (Közbeszólás: Kultuszminiszter.) Bocsánat, igen, természetesen, kultuszminiszter, azt mondotta neki, hogy megvan az új színházigazgató. Erre azt mondotta Zilahy: Ki az? Azt mondja: Nem mondom meg a nevét, de kemény ember. Erre azt mondta Zilahy: Kemény, tornatanár? Azt mondja: Nem. - Akkor miért mondod, hogy nem jó egy kemény ember? - Azért, mert nekünk olyan színházigazgató kell, aki a kulturális élet bizalmát bírja, és már eredményei igazolják ezt a magas posztot.
Úgy érzem, egyrészt ezért volna szükség a gazdasági tanácsra, hogy az ország bizalma globálisan ne egy személyben, ne egy pártban és ne egy kormányban összpontosuljon, mert megoldani a problémát nem tudja.
Végezetül, úgy érzem, nem akarok jósolni, a miniszter úr is bizonyára hajtott már kocsival sok-sok kilométert, én is lehajtottam pár százezer kilométert. Nem az a hosszú út, amikor az ember egy nagyon nagy távolság után célba ér, hanem az a hosszú út, amikor az embernek visszafelé kell jönni, s akkor az ember önmagát bosszantja, hogy miért nézte el a jelzõtáblát, a térképet sem jól látta, s a tanácsokat sem hallgatta meg.
Azt szeretném, ha a miniszter úr ebben a vonatkozásban ne kemény ember, hanem rugalmas legyen.
Köszönöm. (Taps a KDNP padsoraiban.)