GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, valamennyiünk elõtt ismertek a fegyveres erõk - ezen belül a Magyar Honvédség, a határõrség, a rendvédelmi szervezetek, így a rendõrség, a tûzoltóság, a polgári védelem -, de azt hiszem, nem kevésbé a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal súlyos anyagi-technikai gondjai, néhány területen - nyugodtan mondhatjuk - kritikus helyzete. Ezért is figyelemmel kísértem, hogy mi lesz a sorsa a kormány 1994 második félévi munkatervében szereplõ és a már korábban elhúzódott döntések utáni úgynevezett válságkezelõ cselekvési programjának, a hadiipar rekonstrukciójára és fejlesztésére címmel.
Ennek fontosságát az is hangsúlyozza, ami napjainkban - és talán ezekben a percekben - történt a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter részérõl, amikor a NATO békepartnerség egyéni programjavaslatát átadták Brüsszelben: ebben a folyamatban hogyan születik majd meg az önálló, cselekvésre alkalmas haderõ? E program alapvetõ célja azt szolgálná, hogy elõször: a haderõ évtizedre visszanyúló, elmaradt ipari felújításait hazai, illetve bizonyos értelemben kooperációs ipari bázison elvégezze. Másodsorban pedig azt szolgálná, hogy ez a meglévõ, még ma létezõ ipari kapacitás elõ tudná segíteni a haderõreformot és természetesen bizonyos értelemben az ipari struktúra reformját is.
Kérdésem tehát a terület elsõsorban felelõs miniszteréhez az alábbi: a Magyar Köztársaság fegyveres erõi és rendvédelmi szervezetei anyagi-technikai állapotának javításába mikor és milyen módon kapcsolódik be a hazai ipar?
A kérdésem második része pedig: milyen összefüggés van: a Hadiipari Hivatal élén most már, 1991 óta a negyedik személyi változás történik, és ennek a cselekvési programnak a beindítása változatlanul késik. Kérem tisztelettel miniszter úr válaszát.