DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az alkotmányügyi bizottságban tulajdonképpen komoly és hosszabb vita csak ebben a kérdéskörben volt, amelyrõl most Balsai István és Torgyán József beszélt. Ezért egészen röviden a felvetett alkotmányossági kérdésekre szeretnék reagálni.
Balsai István elsõsorban formai aggályokat vetett fel, bár nem vitás, hogy néhány tartalmi kérdéssel is foglalkozott. Formai aggálya az volt, hogy ezeket a kérdéseket lehet-e egyszerû törvényben szabályozni, vagy pedig mindenképpen alkotmányos szintû szabályozás lenne szükséges ehhez.
Elõre szeretném jelezni, hogy az alkotmány 53. §-ának (4) bekezdése általános feljogosítást ad az Országgyûlésnek arra, hogy az alkotmányban nem szabályozott és az ügyészséget érintõ kérdésekrõl egyszerû törvényt hozhasson. Tehát formailag alkotmánysértésrõl szó sem lehet, hiszen az ügyészséget érintõ bármely kérdésrõl lehet törvényt hozni.
Egyetértek Balsai Istvánnal abban, hogy a mostani törvényjavaslatnak valóban vannak olyan elemei, amelyeket célszerûbb lenne alkotmányos szinten szabályozni, de sehol nincs olyan szabályozás, amely megmondaná, hogy egy adott jogintézménynél mi az a kötelezõ mélység, ameddig az alkotmánynak el kell jutnia. Vannak olyan alkotmányos intézkedések vagy alkotmányos jogok, amelyekrõl egy-két szó van csak az alkotmányban, más intézményeket az alkotmány részletesebben is kifejt. Valóban célszerûbb lenne itt - szerintem is - egy részletesebb alkotmányos szabályozás, azonban ha az alkotmány feljogosítása alapján törvény szabályozza ezeket a kérdéseket, akkor alkotmánysértésrõl nem lehet beszélni, mert az Országgyûlésnek feljogosítása van erre.
(18.30)
Tartalmi kérdés a köztársasági elnök kinevezési jogköre, illetve felmentési jogköre ellenjegyzés nélkül a legfõbb ügyész helyettese vagy helyettesei tekintetében. Egyetértek Balsai Istvánnal, itt valóban nem jelent az egyes szám, többes szám feltétlenül problémát, hiszen ha egyes számban fogalmaz is a törvény, attól még lehet több helyettes is akár és fordítva. Ez tehát nem alkotmányossági gond.
Balsai István is és Torgyán József is az alkotmány 30/A §-ának (1) bekezdése m) pontjára hivatkozott, amely azt tartalmazza, hogy a köztársasági elnök dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal. Azzal is egyetértek, hogy a következõ, a (2) bekezdés az ellenjegyzés nélküli jogosultsága körében nem tartalmazza ezt az m) pontot. Csakhogy itt nem errõl van szó! Az alkotmány 52. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság legfõbb ügyészét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés választja, a legfõbb ügyész helyetteseit a legfõbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Tehát nem törvény jogosítja föl a köztársasági elnököt a kinevezésre, hanem maga az alkotmány! Az alkotmánynak ugyan más rendelkezése, mint ahol ezek fel vannak sorolva a 30/A § (1) bekezdésében, a rendszerben máshol van elhelyezve, de maga az alkotmány jogosítja föl a köztársasági elnököt erre a kinevezési jogkörre.
Jogos-e az ellenvetés, hogy az alkotmány szövegébõl itt hiányzik a "felmentés" szó? Ez így igaz. Itt azonban, ha rendszerében nézzük az alkotmányt, akkor az nyomon követhetõ - és itt Torgyán József felszólalására is reagálnék -, hogy mindig ugyanaz nevez ki, aki felment. Lehetséges, hogy az eljárás más, ilyen van, de hogy más legyen a kinevezõ, mint aki a felmentésre lenne jogosult, ilyen nincs. Tehát önmagában az a kérdés, hogy az alkotmánynak itt van egy nem vitásan szabályozatlan kérdése, hogy felmentésre kimondottan nem jogosítja fel a köztársasági elnököt az alkotmány, ez nem azt jelenti, hogy a köztársasági elnököt az alkotmány 53. § (4) bekezdése szerinti általános feljogosítás értelmében törvénnyel ne lehetne erre feljogosítani. Itt tehát ilyen ütközés, logikai ütközés nincs - nincs akadálya annak, hogy az alkotmány ilyen rendelkezést tartalmazhasson.
A mostani szabályozás egyik problémája az, bár én is elismerem, hogy valóban célszerûbb lenne itt az alkotmány részletesebb szabályozása, de hát ez nincs. Az alkotmány nagyobb terjedelmû módosítása lenne szükséges ahhoz, hogy az ügyészségre vonatkozó valamennyi lényeges kérdést az alkotmányba iktassuk. Mivel van egy általános feljogosítás - ismételten visszatérek rá -, ez nem feltétlenül alkotmányos kötelezettség.
A kormánykoalíció nem akar sok apró alkotmánymódosítással elõrehaladni, szeretné az alkotmányos kérdéseket lehetõség szerint egyszerre rendezni. Nem lenne célszerû, ha az elõbbi elkerülhetetlen, a mai szavazás során elfogadott alkotmánymódosításhoz hasonlóan sok pici alkotmánymódosítással haladnánk elõre, mert szakmailag ez az az úgynevezett "lopakodó alkotmányozás", amirõl Torgyán József beszélt; ami egyébként nem bûn, mindössze arról van szó, hogy az alkotmányozás nem egy ütemben történik, hanem több pici lépésben. Ha nem ez a politikai szándék és megvan az alkotmányban a feljogosítás arra, hogy ezeket a kérdéseket törvényben lehessen szabályozni, semmiféle alkotmányos aggály nem merülhet föl a mostani szabályozási móddal szemben.
A kérdés az, mi a nagyobb baj. Az-e, ha valami szabályozatlan, vagy az, ha egy alkotmányos feljogosítás alapján nem az alkotmány, hanem törvény szabályozza ezeket a kérdéseket? Nem vitás, hogy az elmúlt négyéves ciklusban az Országgyûlés az alkotmány szövegéhez érdemben, lényegesebb kérdésekben nem nyúlt hozzá. Valóban volt egy kormány-elõterjesztés, amelynek az elõkészítése során a kormány - az elõzõ parlament idején - nem kísérelt meg támogatottságot szerezni az ellenzék részérõl, tehát biztosítani azt a szavazatszámot, amely az alkotmánymódosításhoz szükséges lett volna. Ez az alkotmánymódosítás éppen ezért hamvába holt, nem lett belõle alkotmány, nem lett belõle törvény. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a kérdést a következõ alkotmányozásig szabályozatlanul lenne szabad hagyni. Konkrét esetek: a legfõbb ügyésznek vagy a legfõbb ügyész helyetteseinek ez a megbízatása megszûnhet - a legkülönbözõbb okokból. Akár a legegyszerûbb, legtermészetesebb okot említhetem: például nyugdíjba kíván menni, máshol próbál elhelyezkedni és még sorolhatnám ezeket a lehetõségeket.
Az, hogy törvényben szabályozzuk ezt a kérdést, egy törvényes megoldás, és ismét hangsúlyozom: az alkotmány feljogosításán alapuló törvényes megoldás. A baj az lenne, ha nem lenne semmiféle szabály, hiszen akkor valamiféle joghézag-értelmezésbõl adódhatna egy nagyon kellemetlen helyzet ennek a kérdésnek a megoldására.
Ezért összességében a Balsai István által, illetõleg a Torgyán József által felvetett alkotmányos aggályokat a magam részérõl - és az alkotmányügyi bizottság többségének is ez volt az álláspontja - nem tudom osztani, és alkotmányos aggályunk éppen ezért nem volt azzal szemben, hogy ezek a kérdések törvénymódosítással is rendezhetõek.
Szeretném azonban jelezni, hogy Balsai Istvánnak volt egy olyan felvetése, amit megfontolásra ajánlanék az Igazságügyi Minisztérium részére. Kifogásolta azt, hogy a legfõbb ügyész közjogi jellegû megbízatásának megszûnése után áthelyezéssel kerülne más munkakörbe. Én is úgy gondolom, hogy itt az áthelyezés nem a legmegfelelõbb jogi kifejezés erre a státusváltásra, hiszen egy áthelyezéshez valahonnan kell valahová áthelyezni, itt pedig megszûnt egy közjogi feladatkör, megszûnt egy közjogi megbízatás. Ezért én sem tartom szerencsésnek itt az "áthelyezés" szót, amelynek sokkal inkább munkajogi értelme van. Célszerûbbnek tartanám ezért, ha a törvény egészének szóhasználatát követve itt is a "megbízás" szó szerepelne az új munkakörnél, és ennek megfelelõen lehetne ezeket a kérdéseket rendezni, tehát akár a szolgálati viszony folyamatosságát is ennek keretében rendezni, mert ez valóban csak jogszerkesztési kérdés. És akkor ez az aggály, amit Balsai István felvetett, megszûnne.
Összességében tehát az alkotmányügyi bizottságban lefolyt vita végeredménye az lett, hogy ezeket a módosító javaslatokat az alkotmányügyi bizottság nem támogatta; viszont egyharmados támogatottságot kaptak, éppen ezért az Országgyûlésnek szavaznia kellene róluk.
Az alkotmányügyi bizottság nem látja indokoltnak, hogy ezek a módosító indítványok bekerüljenek a törvénybe. Köszönöm szépen. (Taps.)