Szabad György Tartalom Elõzõ Következõ

DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Nagyon röviden szeretnék szólni, s ezért nem vonom le a következtetéseket a Házszabály alkalmazásának problematikájáról, ahol már eljutottunk az eskü problémájáig, annak ellenére, hogy jómagam a Balsai-féle indítványokhoz közvetlenebbül kapcsolódó javaslattal élek.

Teljes mértékben egyetértek Balsai István elõterjesztésével és javaslataival, úgyhogy nem ismétlem azokat. Abban a nem remélt esetben azonban, ha a tisztelt Ház - amelynek néhány képviselõje még jelen van - és a tisztelt Igazságügyi Minisztérium, melynek a vezetõit tisztelem azért, hogy jelen vannak, mégis oda vinnék e törvényjavaslat sorsát, hogy Balsai Istvánnak a javaslatai elesnek, erre a nem remélt esetre szeretnék egy nagyon rövid, de megítélésem szerint nem felesleges módosítványt tenni, amely egyébként érintésre került Balsai István felszólalásában.

Tulajdonképpen befejezhetném azzal, hogy mindössze hat szónak a törlését kérem a törvényjavaslatból, mégpedig annak a hat szónak a törlését, amelyik nem egzakt módon lehetõvé teszi a legfõbb ügyész felmentésének indoklását azzal, hogy "vagy más módon tisztségére méltatlanná vált." Ez a rövid beszúrás annak a két és fél oldalnyi felsorolásnak majdnem a végén található, amelyik nagyon precízen körüljárja azt, hogy mikor veszítheti el a legfõbb ügyész a maga tisztségét.

Én ennek a nem egzakt megfogalmazásnak a kiiktatását javaslom, mégpedig nagyon-nagyon határozottan.

Engedjék meg, hogy egy-két percben tényleg csak egy rövid történeti visszapillantást vessek erre az egész kérdéskörre.

A XVI. századtól tudjuk nyomon követni annak az intézménynek a fejlõdését, amelyik a XIX. században a legfõbb ügyészi intézményhez vezetett. Ez az intézmény kialakulása, megcsontosodása idején a Clausarum Regalium Directa, illetve Directoratus fogalmában jelentkezett, amelyik késõbb magyarul a Királyi Jogügyi Igazgatóság nevet vette fel, tulajdonképpen a reformkorban. Erre az idõszakra és különösen a XVIII. századvégi, tehát a magyar jakobinusokat sújtó, a francia háborúk idején indított más koncepcionális perek során és a reformkorban Wesselényi, az országgyûlési ifjak és Kossuth perében a királyi önkény, az abszolutizmus leggyûlöltebb megtestesülésévé vált. Valóságos jelképpé, amelyet az alkotmányt vizsgálók arra is hivatkozva támadtak, hogy az alkotmányos magyar jogtól idegen intézményként mûködik, hiszen - s elmondták itt az európai eredetét - az európai abszolutizmusok rendszerében gyökerezik, csak az uralkodótól, illetve a rá befolyást gyakorlóktól függõ intézményt jelent, amellyel szemben felállították az alkotmányos ideált, ahogy Felsõbüki Nagy Pál fogalmazott: annak a független hivatalt viselõnek a példájaként, akit sem a hatalmasok komor tekintete, sem polgáraink heve a törvény útjáról el nem téríthet. Olyan mondat, amit Kossuth és mások nagyon gyakran idéztek.

Tehát szimbolikussá vált, hogy csak az államfõtõl, csak az uralkodótól függõ tisztségviselõ, mint királyi ügyész áll szemben a magyar alkotmányosságot, a magyar törvényességet reprezentáló hivatalviselõvel.

Mi volt a legfõbb eszköz, amivel a királyi jogügyi igazgatót kézben lehetett tartani? Az, hogy az uralkodónak - senkinek felelõsséggel nem tartozó uralkodónak - korlátlan felmentési joga volt.

Balsai Istvánnal értek egyet, alkotmányos rendszabályt ír elõ az egész kérdésnek a szabályozása - úgy ahogy õ elmondta.

(19.00)

De ha mégis az a nem remélt eset történne, hogy ebbõl törvény legyen, legalább az ne kerüljön be, hogy teljesen, az egzaktságot megtagadó módon szó lehet arról, hogy más módon tisztségére alkalmatlanná vált. Tudom, az alkotmányügyi bizottságban is fejemre olvasták, hogy más tisztséggel kapcsolatban is van ilyen kitétel. Akkor ne azt kövessük! Ne az önkényuralmi maradványokat éltessük tovább a magyar államjogban, hanem majd azokat gyomláljuk ki, és azt, ami valósággal szimbólumává vált az önkényuralmi függésnek, ne hozzuk be egy most megalkotandó törvénybe.

Azt gondolom, ha a törvény benyújtói, elõterjesztõi és eddigi támogatói ezt a kérdést nyugodtan és higgadtan végigtekintik, rá fognak jönni, hogy minden biztosíték a többi pontban is megvan. Ne szaporítsák egy ilyen jellegzetesen önkényuralmi fenntartással! Erre irányul a törvényjavaslatom, amely remélem, el fog esni, mert Balsai javaslatát el fogja fogadni a Ház. De amennyiben mégsem fogadná el, akkor legalább ennek az elemnek a kiiktatását indítványozó javaslatom elfogadását tisztelettel kérem. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage