DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Most már lassan hagyományosan értetlenségemet kell jelezni. Ez az ügy, amirõl a képviselõ úr beszélt, szorosan a költségvetéshez kapcsolódik. Az az értekezlet, amire a képviselõ úr hivatkozik, a költségvetést elõkészítõ minisztériumi hatpárti egyeztetõ értekezlet volt. Az ügy rendkívüliségét s ezért a napirend elõtti felszólalást ebbõl a szempontból nem látom indokoltnak. Azt már a tegnapi, hasonló tárgyú, a képviselõ úr által elmondott talán interpellációból, talán kérdésbõl megtudtuk, hogy a képviselõ úrnak nem erõssége a számok és a számok közötti arány. Én úgy tudom, hogy az ingatlanügyben 7,2 milliárdos költségvetési teherrel kell számolni. A minisztérium azon a bizonyos megbeszélésen ez ügyben is kikérte a pártok képviselõinek a véleményét, hogy milyen megoldást lehet választani a rendkívül szorító költségvetési helyzetben. A minisztérium megosztotta a problémáját a pártok képviselõivel.
Ami miatt azonban indokoltnak éreztem, hogy felszólaljak, az a következõ. Képviselõ úr azzal vezette be a mondanivalóját, hogy a puha Kádár-korszak vagy a puha diktatúra korszakának kettõsségét véli felfedezni a mai kormány politikájában: fent szépeket mondanak, lent durván bánnak az egyházakkal. Én a képviselõ úr felszólalásából ezt a kettõsséget, megvallom õszintén, nem érzékeltem. A tapasztalat is az, hogy a költségvetési szorítás következményei az önkormányzatokra hárulnak, az önkormányzatok döntõ többsége általában a lehetõ legnagyobb jóindulattal és türelemmel viseltetik ez ügyben. Tehát nem hiszem azt, hogy a képviselõ úr felszólalásának a mondanivalója szerencsés lenne akkor, ha az önkormányzatokat, a lentet azzal vádolná, hogy egyházellenes politikát folytatnak, és az se lenne szerencsés, ha ezzel szembeállítaná a miniszterelnök, mint egy jó király kijelentéseit. Azt hiszem, az a kép, amit a képviselõ úr rajzolt ez ügyben, egyszerûen nem felel meg a valóságnak. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)