DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az adótörvények, mint a költségvetés bevételi oldalának legfontosabb elemét képezõ komplexum, természetesen talán a legnagyobb érdeklõdést és - a tegnap délelõtti fejlemények is errõl tanúskodnak - a legélesebb vitákat váltják ki a költségvetési komplexum tárgyalása során. Azt gondolom éppen ezért, hogy némileg szerencsésebb helyzetben vannak azok a képviselõtársaim, akik a különbözõ adótörvényekhez szóltak hozzá, hiszen nyilván az adótörvények esetében minden módosítás valamilyen eddig létezõ helyzetet, valamilyen eddig létezõ elosztási komplexumot bont meg, és ennek következtében természetesen a különbözõ társadalmi csoportok és azok képviselõi eltérõ érdekkötöttséggel viszonyulnak hozzá. Így tehát az adótörvények vitájában tág tere van a látványos hozzászólásoknak - mint mondtam, a tegnap délelõtt is errõl tanúskodott -, valamint az idõnként akár személyeskedésig menõ élességû vitáknak is.
Ez, úgy gondolom, kikerülhetetlen, mondhatni teljesen természetes. De azt hiszem, az is természetes, hogy az adózás, az adótörvényeket bevezetõ, azokat mintegy technikai keretbe foglaló, az adózás rendjérõl szóló törvény, illetve az a törvénymódosítás, amely ezt a 1990-ben született törvényt most átalakítja, kevesebb indulatot, érzelmet vált ki, és természtesen kevesebb teret is hagy látványos hozzászólásoknak, hiszen valóban olyan, elsõsorban technikai jellegû összefüggések szabályozására kerül sor egy ilyen típusú törvényben, amellyel kapcsolatban - azt hiszem, fogalmazhatnék így is - szerencsére sokkal könnyebben teremthetõ politikai konszenzus, mint a konkrét adótörvények esetében.
Azt sem árt talán nyugtázni, hogy itt végül is, akárcsak az összes többi adótörvénynél, 1990 végén megszületett törvények módosításáról van szó. Úgy gondolom, hogy ez megint csak egy pozitív üzenet, azt jelzi, hogy az akkori parlamentnek sikerült idõtálló szabályozást kidolgozni ezekre a törvényekre, és azóta is tulajdonképpen e törvények módosítása zajlik, mint ahogy most is konkrétan az adózás rendjérõl szóló törvény esetében az 1990-es évi XCI. törvény módosítási javaslatait látjuk most magunk elõtt.
Azt hiszem, ezen bevezetõ után talán nem meglepõ, ha azzal kezdem tartalmi mondandómat, hogy az adózás rendjérõl szóló törvényjavaslat alapvetõ céljaival és magával a törvényjavaslat-módosítással alapvetõen egyetértünk. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvénymódosítás valóban összességében jól szolgálja azokat az alapvetõ célokat, amelyeket talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy elõször is tegye biztonságosabbá az adóbeszedés folyamatát, egyszerûsítse az adókötelezettségek teljesítését, és ami részben ebbõl következik, csökkentse az ehhez kapcsolódó általános adminisztratív terheket.
Hangsúlyozom tehát, a törvényjavaslat általánosságban és átfogóan megfelel ezeknek a kívánalmaknak, de ez azért nem jelenti azt, hogy néhány ponton nincsenek benne olyan mozzanatok, amelyek nem egyértelmûen rendezik a fennálló összefüggéseket, csak részben tesznek eleget az elõbb említett és egyébként a részletes indoklásban is megfogalmazódó céloknak, így én most a továbbiakban elsõsorban ezek közül szeretnék néhányat, egészen pontosan hármat megemlíteni.
Ezek közül az elsõ egy olyan konkrétum, amelyet persze majd a részletes vitában fogunk újra elõhozni, ezzel kapcsolatban célunk is egy módosító javaslat megfogalmazása, itt most röviden csak azért említeném, mert azt hiszem, hogy egy jellegzetes példája az elõbb említett, mégiscsak kifogás tárgyává tehetõ mozzanatoknak.
(9.30)
Itt a törvénymódosítás 12. §-áról - most csak a tartalmát mondom, majd a részletes vitában lesz alkalom erre visszatérni -, lényegében a fizetendõ adóelõlegrõl van szó. Gyakorlatilag december elsõ dekádjában már 90 százalékos pontosággal kellene ismernie az adózónak a várható teljesítést és az éves várható teljesítés után majd valamikor májusban befizetendõ adót ahhoz, hogy elkerülje a 20 százalékos bírságot.
Nos, nézetünk szerint ekkor még legfeljebb az elsõ három negyedév tényleges folyamatai ismertek, ezért a 90 százalékos pontosság megkövetelése azt hiszem kicsit túlzó. Itt tehát olyan mozzanatra szeretnék majd rámutatni, ahol a törvény ugyan jó irányba mutat, de kicsit túlságosan szigorúan szabályoz bizonyos összefüggéseket.
A másik észrevétel a törvénymódosítás 5. §-ára vonatkozik - itt döntõen az áfa-visszatérítésrõl van szó -, ahol a lényeg tulajdonképpen az, és megint csak azt kell mondanom, hogy a szabályozás lényegével egyetértünk, hogy amennyiben a benyújtott visszatérítési igényben 50 százalékot meghaladja a jogosulatlan igények részaránya, ebben az esetben így szól a módosítás: az állam akkor sem köteles arra az idõszakra, amíg az elintézõdés zajlik késedelmi kamatot fizetni, tehát arra a részére sem, ahol jogosultak az igények.
Megint csak azt kell mondanom, hogy a logikával alapvetõen egyet lehet érteni. Ha valaki bead egy jelentõs mennyiségû visszaigénylési folyamodványt, és annak a nagy része gyakorlatilag jogosulatlan, akkor az állam logikája, nevezetesen az, hogy ha engem hosszan feltartottál fontos munkámban, hiszen jogosulatlan követeléseket kellett elbírálnom, akkor én ezek után arra a részre sem vagyok hajlandó a kiesett idõszakra kamatot fizetni, amelynél egyébként jogosult a visszatérítés.
Azt gondolom, ez azért alaposabb jogászi vizsgálódást igényel, felvet aggályokat azzal kapcsolatban ez a módosítás, hogy jogilag korrekt-e ez az eljárás, tehát nem fordulhat-e elõ a közeljövõben, hogy mindez jogszerûségében esetleg megkérdõjelezhetõ és megtámadható.
Végül még egy általános megjegyzés: Az adózás rendjérõl szóló törvény hatálya már most is 90 százalékban az állami adóhatósághoz befolyó és önbevalláson alapuló adókra vonatkozik, azoknak a rendjét szabályozza. Az a körülbelül 10 százalék, ami nem ebbe a csoportba tartozik, alapvetõen két adótípust jelent, az egyik a különbözõ önkormányzati, tehát helyi adók, a másik pedig a vámokhoz kapcsolódó befizetések.
Azt gondolom, legalább is a nem túl távoli jövõben - mondjuk a jövõ év folyamán - mindenféleképpen célszerû volna végiggondolni egyfajta profiltisztítási folyamatot, tehát azt a maradék 10 százalékot, az önkormányzathoz kapcsolódó adókra vonatkozó szabályokat az önkormányzati törvényben elrendezni, míg a vámokhoz kapcsolódó befizetéseket a most készülõ vámtörvényben megfogalmazni. Ez lehetõvé tenné, hogy az adózás rendjérõl szóló törvény kizárólag az állami adóhatósághoz befolyó és önadózáson alapuló adókra vonatkozzon, azoknak a rendjét szabályozza. Azt gondolom, hogy ezzel áttekinthetõbb, egységesebb rendszerbe lehetne foglalni mindazt, ami az adózás rendjérõl szóló törvényhez tartozik.
Röviden tehát ezen három mozzanat keretében próbáltuk jelezni: amellett, hogy magával a törvényjavaslat módosításával egyetértünk, van néhány olyan pont, ahol egyfelõl módosító beadványokkal kívánjuk majd megváltoztatni a törvény egyes részeit, és felhívtuk a figyelmet, hogy vannak olyan mozzanatok, ahol különbözõ aggályok azért felvetõdhetnek a továbbiakban, illetve javasoljuk azt, hogy '96 január elsejétõl - és erre az egész jövõ év rendelkezésre áll - a kormány dolgozzon ki egy új, olyan, az adózás rendjérõl szóló törvényt, amely az említettek szerint egységesen szabályozza ezt a komplexumot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)