DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az adózás rendjérõl szóló 1991. január elsején hatályba lépett törvény a gyakorlati tapasztalatok alapján azóta minden évben korszerûsödött, és alkalmas volt az adóztatás törvényes és eredményes jogi feltételrendszerének a biztosítására.
A nagy összegû adócsalások, adóalap-eltitkolások és be nem hajtott adóhátralékok nem a jelenleg is hatályos törvény hibáiból, hanem elsõsorban a törvény nem megfelelõ végrehajtásából származtak.
Az igazságos és arányos közteherviselés elve, illetõleg az az elv, hogy az állampolgárok méltányosan, az anyagi teherbíró képességük arányában járuljanak hozzá a közkiadásokhoz, amelyek mindannyiunk javát szolgálják - például utak, iskolák, infrastrukturális építkezések - mindezek szigorúbb büntetõjogi fellépést követelnének meg azokkal szemben, akik több millió, esetenként több százmillió forint jogtalan haszonhoz jutnak adócsalással a megállapított adó meg nem fizetésével.
Visszatérve konkrétan az elõttünk fekvõ törvényjavaslathoz, azt állapíthatjuk meg, hogy az nem tartalmaz jelentõs módosítást, mivel mint már szó volt róla, a jelenleg hatályos törvény is megfelelt céljának, és inkább a végrehajtással volt probléma, többek között azért, mert az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal technikai színvonala és létszáma nem garantálja a feladatok hatékony és maradéktalan ellátását.
Helyes törekvése a törvényjavaslatnak, hogy általában javítja és gyorsítja az adótartozások beszedhetõségét és egyszerûsíti az adóeljárást.
A törvényjavaslat egyes fontosabb paragrafusait nézve a 2., 3. és 4. §-ok pozitív célja, hogy megkönnyítik például a helyi adók bevallásával kapcsolatos adminisztrációt.
(9.40)
E változtatás azonban másfelõl fölveti azt az alapvetõ kérdést, hogy akkor most az önbevallásos elven nyugvó magyar adóztatási rendszer a kivetéses rendszerre fog áttérni? Mindkét rendszernek megvan ugyanis az elõnye és a hátránya is, de a kettõ keverésébõl hosszú távon több hátrány származik, mint elõny. Célszerû lenne, ha e kérdésben a vita során vagy végén nyilatkozna a pénzügyminiszter.
A hatályos törvény szerint, ha az adóhatóság késedelmének következtében az adózót kár éri - mert például az õt megilletõ támogatást, adóvisszatérítést az adóhatóság késlekedve bocsátja rendelkezésére -, akkor az adóhatóság ugyanolyan mértékû kamatot fizet, mint ami az adózót terheli az adófizetés késedelme esetén. A törvénymódosítás megszünteti az adóhatóság kamatfizetési kötelezettségét, ha az elõzetes vizsgálat szerint az adózó által visszaigényelt összeg több mint ötven százalékban jogosulatlan. E módosítást nem támogatjuk, mert igazságtalan, s mert így az adózó a jogosan igényelt pénz után sem kapja meg az õt megilletõ kamatot. Jobb megoldás lenne, ha az adóhatóság a jogosulatlanul visszaigényelt pénz után egyfajta kezelési költséget számítana fel. Ez azért is indokolt lenne, mert az adózó az igénylésével foglalkoztatja az apparátust, amelynek vizsgálnia kell a visszaigénylés jogszerûségét. Ez kétségtelenül jelentõs költségeket okoz és kapacitást von el az adócsalások felderítésétõl. Ezért egy, az adózó által josulatlanul igényelt összeghez kapcsolódó lineáris kulcs kellõképpen drágává tenné azokat a próbálkozásokat, amelyek révén jogosulatlanul kíván valaki pénzhez jutni.
Ennek a módszernek a visszatartó hatása is jóval nagyobb, mint a kormány javaslatáé, hiszen hatálya minden jogosulatlanul igényelt forintra kiterjed. A kormány által javasolt megoldás ugyanis csupán azt éri el, hogy a kiszûrni szándékozott manipulálók gondosan ügyelni fognak arra, hogy egy-egy visszaigénylésük legfeljebb csak 49 százalék jogosulatlan igényt tartalmazzon.
A törvényjavaslat 6. §-a összhangba hozza a hatályos törvényt a társasági adóról szóló törvény azon módosításával, amely eltörli a jogelõd nélkül megalakult vállalkozások adóelõleg-fizetési kötelezettségét. E javaslatot támogatjuk, hiszen az elõírás eddig is formális volt csupán, mivel semmiféle következménye nem volt és nem is lehetett annak, ha valaki teljesen rossz értéket - például nullát - adott meg, és semmiféle adóelõleget nem fizetett.
A hatályos törvény szerint az adózó adószámla-egyenlegérõl az adóhatóság évente egy alkalommal értesítést küld. Ez a tájékoztatás mind a hatóság, mind az adózó szempontjából hasznos információt jelent. Egyetértünk a törvényjavaslat 7. §-ának azon rendelkezésével, hogy nem kell értesítést küldeni, ha az adószámla egyenlege nulla, tehát sem tartozást, sem pedig túlfizetést nem mutat. Javasoljuk azonban azt is szabályozni, hogy az értesítés elmaradásából fakadó károkért az adóhatóság a felelõs. Ha ugyanis az adószámla a valóságban mégis tartozást mutatott és az adóhatóság azt neki felróható okból nem vette figyelembe, akkor az adózó tartozását törölni kell.
Támogatjuk a törvényjavaslat 16. §-ában foglalt azon garanciális rendelkezést, amely szerint általánossá válik, hogy a másodfokú adóhatósági határozatok a bíróság elõtt megtámadhatók. Mindezek alapján a törvényjavaslatot az általános vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)