VARGA MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az adózás rendjérõl szóló törvény - több fontos szempont mellett - véleményünk szerint három nagyon fontos célt kell hogy szolgáljon. Egyrészt biztosítsa a törvényekben meghatározott állami bevételeket és ezeknek a beszedését; szabályozza az adózás menetét, és végül minél kisebb bürokráciával - lehetõleg olcsón és egyszerûen - segítse elõ ezt a feladatot. Véleményünk szerint tehát olyan módosításra van szükség, amely alapvetõen ezeket a célokat kell hogy szolgálja.
A tisztelt Ház tagjai közül bizonyára sokan emlékeznek még: 1991-92 folyamán - amikor az állami költségvetés hiánya ugrásszerûen megugrott - kerültek mind a média, mind az Országgyûlés figyelmének középpontjába az állami kintlévõségek. A tb-tartozások mellett ekkor esett több szó a vámtartozásokról, adótartozásokról. Ebben az idõszakban különbözõ becslések hangzottak el arra vonatkozóan, hogy ezek a kintlévõségek milyen nagyságrendet képviselnek. A meg nem erõsített információk szerint akkor az adótartozások 150 milliárd forint körül voltak, és a vámtartozások is elérték vagy meghaladták a 100 milliárd forintos nagyságrendet. Ekkor ennek következményei két vonalon jelentek meg: személyi változások történtek a Vám- és Pénzügyõrség vezetõségében, és különbözõ jogszabály-módosításokra került sor, például az adózás rendjérõl szóló törvényt is módosította a tisztelt Ház, ugyanakkor olyan rendelet is született, amely azonnali fizetést tett kötelezõvé a vámoknál.
Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy mind az adózás rendjérõl szóló törvényjavaslat vitájával kapcsolatban, mind pedig az 1995-ös költségvetési törvényjavaslat vitájával kapcsolatban fontosnak tartanánk, ha ezeknek a tartozásoknak vagy állami kintlévõségeknek a nagyságáról a tisztelt Ház tájékoztatást kapna a kormány részérõl. Tudni szeretnénk tehát, hogy mekkora a be nem hajtott vám- és adótartozás, milyen hatásuk volt a korábbi törvénymódosításoknak - tehát például az adózás rendjérõl szóló törvény módosításának -, és jónak tartanánk egy olyan elemzést is, amely arról szólna, hogy ezek az adótartozások végeredményben mennyiben függtek a jogszabály- kikerüléstõl, és mennyiben függtek attól, hogy a piacgazdaságra való átállással óhatatlanul elõkerültek olyan változások, amelyek ezeket a kintlévõségeket növelték. Itt arra gondolok, hogy az átmeneti idõszak, a jogszabályok nem pontos követése vagy éppen a sikertelen vállalkozói tevékenység, a csõdbe jutás ezeket az adótartozásokat - függetlenül attól, hogy az állami adóapparátus milyen eszközökkel rendelkezik - bizonyára növelte.
Kérjük tehát, hogy ezekrõl a költségvetési törvényjavaslat vitája elõtt adatokat kapjunk.
Úgy véljük, továbbra is fontos és elkerülhetetlen cél tehát, hogy az adótartozások csökkenjenek. Egyrészt ezek büntetik a jogszerûen adózó állampolgárokat, hiszen ezeket a bevételeket máshonnan kell elõteremteni, másrészt a kintlévõségek állami költségvetésbe való be nem kerülése fontos társadalmi céloktól von el pénzt, ami szerintünk sem megengedhetõ. Ezért támogatunk minden olyan, az adózás rendjérõl szóló törvényben lévõ módosítást is, amely az adótartozásokat csökkenteni kívánja.
Ugyanilyen fontos célnak tartjuk, hogy az adózókra, valamint magára az adóhivatalra nehezedõ adminisztrációs terhek is csökkenjenek. Ezért reméljük, hogy csökkenteni fogják azok a módosítások, amelyek ebben a törvényjavaslatban szerepelnek, így például a helyi adó bevallási rendjének módosítása - az azonos idõpontú bevallás, reméljük, egyszerûsíteni fogja -, másrészt a kezdõ vállalkozások számára a várható adó bejelentési kötelezettségének eltörlése - korábban kifogásoltuk, tehát ezt is kedvezõ változásnak tartjuk.
Ugyanilyen kedvezõ változásról beszélhetünk akkor - és errõl már elõttem is szóltak néhányan -, amikor az áfa havi bevallási módszerérõl egy negyedéves bevallási rendszerre áll majd át az adóhivatal. Az a havonta érkezõ közel 4 millió bevallás, amely az adóhivatalra zúdult, nem tette lehetõvé, hogy itt érdemi felülvizsgálat vagy ellenõrzés történjék.
Ezzel kapcsolatban, ha már az elõbb megjegyeztem, itt is meg kell jegyeznem: nem kaptunk adatokat arra vonatkozóan, hogy ez a haviról negyedévire történõ átállás körülbelül a vállalkozók milyen létszámát érinti, hiszen ez elsõsorban a kis adózókat fogja érinteni, akiknek az évi nettó áfabefizetése egymillió forint alatt van. A nagyságrend érdekelne tehát, hogy ez mennyivel csökkenti az adminisztrációs munkát az APEH-nél.
Végül szintén üdvözöljük azt, hogy - a technikai fejlõdésnek megfelelõen - ezentúl gépi adathordozón is lehet majd adóbevallásokat beadni.
(9.50)
Ezt egy olyan fontos egyszerûsítésnek tartjuk, ami nyilván szintén csökkenteni fogja a hivatali papírmunkát.
Ezekkel összefüggésben örvendetesnek tartjuk, hogy korrigáljuk azokat a korábbi hibákat, amelyek a törvényben szerepeltek. Így például megszûnik az a bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettség, amit a kifizetõnek az egyéni vállalkozóra vonatkozóan kellett megtennie. Ezt korábban is diszkriminatív intézkedésnek tartottuk. Örülünk annak, hogy ez most feloldásra kerül.
Végül: magától értetõdõnek tartjuk, hogy az adózás rendjérõl szóló törvényjavaslatban sor kerül azoknak a jogszabályi változásoknak az átvezetésére, amelyek a tb- vagy a jövedéki törvény esetében elõfordultak. Reméljük, hogy ezek szintén csökkenteni fogják majd azt a munkát, amit ez a törvényjavaslat ad.
A nem pontos szabályozás, vagy a hibák között jómagam is egy dolgot jeleztem volna itt - ha már Bogár László nem utalt volna erre -, ez a fizetendõ adó kilencven százalékos pontossággal való meghatározása, aminek hiányát egy húsz százalékos mulasztási bírság terheli. El kell gondolkodni azon, hogy év vége felé valóban vannak-e az adóbevallók olyan állapotban, hogy ilyen pontossággal meg tudják becsülni az adótételüket.
Befejezésül, tisztelt Ház, hadd idézzek egy amerikai mondást, miszerint az életben két biztos dolog van: a halál és az adó. Ha már mindkettõ elkerülhetetlen a számunkra, akkor legalább ez utóbbit tegyük elviselhetõvé az adófizetõk számára. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)