PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy érzem, nekem is van némi közöm a szövetkezetekhez, hiszen tagként magam is átéltem és némi tapasztalatot is szereztem az átalakulási folyamatokban. Éppen ezért úgy is vizsgáltam ezt a módosító javaslatot - mely valóban csak néhány pontot érint -, hogy ez mennyire indokolt és szükséges, mennyiben szolgálja a szövetkezetek stabilitását és továbbfejlõdését. Ugyanakkor azt is néznem kell, hogy a szövetkezetek ezáltal is jobban fel tudnak-e készülni a továbbfejlesztésre, a továbbfejlõdésre, a szerves továbbfejlõdésre - akár a társaság irányában, akár pedig a szövetkezeti keretek közötti továbbfejlõdésre.
Meg kell említenem, hogy tulajdonképpen a szövetkezetek az átalakulásnál valahol félúton vannak, hiszen a jogi értelemben vett átalakulás megtörtént, a gazdasági szervezõdés és hatékonyságjavító átalakulás még most van folyamatban.
Az elmúlt években, megítélésem szerint, nem szövetkezeti strukturális válság volt, hanem tulajdonképpen egy agrárválság volt, egy piaci válság - belsõ és külsõ piaci válság -, finanszírozási válság, és tulajdonképpen ez sújtotta a különbözõ szervezetben mûködõ mezõgazdasági vállalkozásokat.
Azt is kell tehát vizsgálnunk, hogy a gazdasági ésszerûséget, racionalitást mennyire szolgálja a jelen módosítás. Hiszen, mondjuk meg õszintén, az agrártermelés döntõ részét a szövetkezetek, illetve a szövetkezetek koordinálásával állítjuk elõ hazánkban.
Az is ugyanakkor tény, hogy a szövetkezetek egy jó része már azzal is segíti tagjait, illetve a földtulajdonosokat, hogy szolgáltatásaival az értékesítést, beszerzést integrálja - gondolok itt a szakmai, a mûszaki- technológiai szolgáltatásokra -, s ezt a piaci viszonyoknak megfelelõen, az érdekeltséget szem elõtt tartva látja el. Ugyanakkor azt is figyelnünk kell, hogy a finanszírozásban, netalántán a közös fejlesztésben is meg kell találni az érdekeltséget az adott térségben a mezõgazdaság szereplõi között.
A vitában is elhangzott - és való igaz -, hogy a külsõ üzletrész- tulajdonosok megjelenése egy exlex állapotot is okozott a gazdaság mûködõképessége szempontjából. Itt elsõsorban a kapcsolatok, a finanszírozás kérdését emelném ki.
Ha arra gondolok, hogy nemcsak mûködtetni kell egy szervezetet, hanem továbbfejleszteni és integrálni, akkor pláne izgalmas kérdés az üzletrész- probléma. Bár hozzá kell tennem - és nem is kívánok itt vele foglalkozni, mert az nem e törvény keretei közé tartozik -, ha ebbõl az aspektusból vizsgálom egy kicsit a települési részközgyûlések jogosítványait, melyek szerint alanyi jogon leválhatnak egy szervezetrõl, akkor az nemcsak a szövetkezeti elvet sérti, megítélésem szerint, hanem a gazdasági ellehetetlenüléshez is vezethet, illetve mindenképpen zavarokat okozhat. Éppen ezért helyesnek tartom, hogy a tervezet ezt kiveszi az 1994. évi április 6-ai módosításból.
Ha megnézzük az 1992. évi I-es törvényt, illetve annak miniszteri indoklását, abból világosan kitûnik számunkra, hogy az ágazati szabályozást mellõzni kívánta, illetve nagyobb lehetõséget és kereteket biztosít a szövetkezetek önkormányzatainak, illetve a szövetkezeti önkormányzat és tagja kapcsolatának.
Gondoljunk bele, hogy a szövetkezet tagja lehet vállalkozó is, bérelhet szövetkezettõl eszközt, vásárolhat is a szövetkezettõl eszközt, ugyanakkor a szövetkezet is közremûködhet a tagja vállalkozóvá válásában, és létrejöhet egy egészséges munkamegosztás a szövetkezet és vállalkozó tagja között. Tételezzük föl, mûszaki fejlesztési alapból vesz egy MTZ-traktort a vállalkozó szövetkezeti tag, ugyanakkor a nagyobb értékû technológiát viszont megvásárolja a szövetkezet. Így ki lehet használni a szövetkezet komparatív elõnyét, elsõsorban kereskedelem, értékesítés, beszerzés oldaláról, másrészt a pénzpiacon való megjelenés oldaláról. Számtalan hatékony mûködést lehet kialakítani, tehát valós versenyhelyzet már a '92. évi I-es törvény alapján is kialakulhat; fõként akkor, hogyha ehhez a parlament megfelelõ törvénykezéssel, pénzügyi szabályozással, támogatási rendszerrel segít.
Itt kell megemlítenem azt is, hogy az 50 százalék plusz egy fõ határozatképesség nem betonozza be a struktúrát, tehát szervezeti változásra mindenképpen lehetõség nyílik. Ugyanakkor azért átgondolásra ajánlanám, hogy az üzletrésztõke 10 százalékával kötelezõ érvénnyel lehessen napirendre tûzni bármit, különösképpen a státuszkérdésekben nem tartanám ezt helyesnek.
(10.10)
A másik szakasz foglalkozik a közgyûlés összehívásának kérdésével, és hadd említsem meg némi tapasztalat alapján, hogy 200-400-500-600 szövetkezeti tag is lehet egy szövetkezetben, és aki látott már úgy közelrõl szövetkezetet, az láthatja, akármilyen jó a kapcsolat az igazgatóság és a tagjai között, beleértem a nyugdíjas tagot, az aktív tagot, de az üzletrész-tulajdonosokat is, a hatékony mûködés szempontjából szinte kivitelezhetetlen, ha nem hagyjuk meg a '92. évi I. törvény szellemének megfelelõen az egy napra való összehívhatóság lehetõségét. Aki akar, egyébként is a döntési folyamatban részt tud venni ennek az alapján is.
A hatályba lépéssel kapcsolatosan szeretnék még egy-két dolgot mondani. Én úgy gondolom, hogy az lenne a szerencsés a szövetkezetek mûködése szempontjából, segítõ szándékkal legalábbis, hogyha a kihirdetés napjától lenne a törvény alkalmazható.
Úgy gondolom, hogy a mostani módosítás ellenére is van még sok olyan törvénycikkely, ami nem éppen pozitívan befolyásolja a szövetkezetek mûködését, de most talán úgy gondolom, nincs lehetõség, hogy foglalkozzunk velük.
Egyet lehet érteni azokkal a véleményekkel, hogy átgondoltan kell ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni. Valóban egy jó jogi, szakmai elõkészítés alapján, az érdekképviseletekkel egyeztetve kell kialakítani egy egységes szövetkezeti törvényt.
Jómagam egy kicsit szövetkezeti tagként, kárpótoltként is, már a családom révén, de külsõ és belsõ üzletrész-tulajdonosként is több fejjel megélem, hogy mit jelent a szövetkezeti törvény módosítása, és van némi rátekintésem arra is, hogy mit jelent az ott élõk, az abban érdekeltek számára.
Úgy gondolom, hogy ezen tapasztalataim alapján mindenképpen fontos a mostani módosítás, de az új szövetkezeti törvénynek a megalkotása is. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy nem szabad, hogy elszaladjon a képzelõerõnk, és módosító javaslatok tucatjával bombázzuk a mostani módosítást, hiszen akkor elveszik az a szándék, melyet az elõterjesztõ, illetve a mezõgazdasági bizottság az ajánlásában megtett. Köszönöm tisztelt figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)