DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném hangsúlyozni, Torgyán úrral ritkán értek egyet, de most nagyon egyetértek. Arra kérem, hogyha lehet, a kisgazda frakció, amíg én hozzászólok, ne vonuljon ki, legfeljebb utána.
Elnézést kérek a bevezetésért, de hozzá kell tegyem, hogy nagyon szomorúan hallgattam ezt a vitát, és meg kell mondjam, részben szégyellem is magam. Szégyellem magam azért, mert ez a parlament nemrég, amikor megtárgyalta a kormány programját, ennek ürügyén valamennyi frakció elmondta, hogy munkájában a gazdasági törvénykezést tekinti fõ, hangsúlyozott kérdésnek, ennek alá fog rendelni minden politikai és egyéb kérdést, és úgy fogja végezni a tevékenységét, ahogy a választópolgárok tõle elvárják.
Nekem a szövetkezeti törvény vitája kapcsán nem ez a véleményem alakult ki. Számomra nagyon sajnálatos, hogy az a politikai vita folytatódik a szövetkezeti tagság és általában a szövetkezetek körül, ami az elmúlt parlamenti idõszakban folyt, mert megítélésem szerint az elmúlt parlamenti ciklus egyik szégyene volt a szövetkezeti törvény - hogy miért, azt késõbb el fogom mondani.
Nekem sokszor olyan érzésem van egyes felszólalókat hallgatva, hogy tulajdonképpen nem is az érdekli õket, hogy a Magyarországon élõ kétmillió, családtagokkal, rokonokkal és hozzátartozókkal együtt mintegy hárommillió ember sorsát hogyan rendezzük, hanem az, hogy a saját hangját hallja és a saját véleményét mondja el. Úgy gondolom, hogy ezen változtatni kellene, és a gazdasági törvénykezésben a politikát a lehetõ legminimálisabb részre kell csökkenteni. Mert tulajdonképpen való igaz az a kérdés, amit elmondanak akár balról, akár jobbról, hogy a szövetkezetek valóban kényszerrel szervezõdtek, de az is igaz, hogy az elsõ magántulajdon megjelenésének az alapja a szövetkezet volt - különösen a kisszövetkezetek megalakulására gondolva.
Itt szeretném elmondani, hogy a szövetkezetek valóban - mint elõttem 2-3 képviselõtársam elmondta - világviszonylatban reneszánszukat élik. Az adatok ugyan, amit idéztek, nem pontosak, mert pillanatnyilag már 750 millió ember, tehát ha durván számolok, a Föld lakosságának mintegy hatoda dolgozik szövetkezetekben, és egy év alatt mintegy 15 százalékos növekedés volt a szövetkezetek területén. Csak hogy említsem: Dél-Amerikában mintegy 15-16 millió ember él ebbõl, Ázsiában 450 millióan, Európában, amit ostorozunk 160- 170 millió ember él a szövetkezetekbõl, és Ázsia vezeti a mezõnyt: 450 millió emberrel.
Tulajdonképpen én úgy gondolom, hogy a szövetkezetek, szövetkezeti tagok és ehhez kapcsolódó üzletrész-tulajdonosok és nyugdíjasok nem azt várják el a parlamenttõl, hogy mint jó atya gondoskodjon róluk és beleszóljon mindenbe, ami létezik a világon, és rendszeresen olyan törvényeket alkosson, ami megszabja azt, hogy egy szövetkezet mit tehet és mit nem tehet, megszabja azt, hogy a szövetkezetnek, a szövetkezeti tagnak és a kívülállónak milyen viszonya legyen, hogy a szövetkezet nyugdíjasa mit tehet és mit nem tehet. A szövetkezetek azt várják, hogy hagyják õket élni versenysemlegesen és szektorsemlegesen és ne szenvedjenek hátrányt az élet egyetlen területén sem.
Teljesen világos és tiszta: 1946 elõtt a társasági törvény szabályozta a szövetkezeteket. '46-tól '91-ig, illetve a '92-es törvény életbelépéséig összesen két módosítás volt, a '91-es és '92-es törvényt tulajdonképpen kilenc szabályozás követte. Ha végiggondoljuk, ez a kilenc szabályozás hihetetlen mértékû.
Szeretném elmondani, hogy én nem politikusként foglalok állást, hanem mint a gazdaság egyik tevõleges résztvevõje a Magyar Iparszövetség elnökeként.
Egyébként Berregi képviselõtársam, gondolom, elértette, az Agrárszövetség helyett agrárszövetkezeteket, Iparszövetség helyett ipari szövetkezeteket mondott. Én fogok egy prospektust küldeni a Magyar Iparszövetség tevékenységérõl, hogy a Berregi képviselõtársam is kellõ súllyal ismerje az érdekképviseleti munkát.
Szeretném elmondani, tisztelt képviselõtársak, hogy nem tudok egyetérteni azokkal a dolgokkal és azoknak a felvetéseivel, akik elmondták, hogy megoldották 1992-ben a szövetkezetek helyzetét, lehetõvé tették az egyéni boldogulást. Nem oldottak meg semmit - szeretném hangsúlyozni, azért, mert pillanatnyilag nem jó a szövetkezeti tagnak, nem jó a kívülálló üzletrész- tulajdonosnak, és végsõ soron sikertelen volt a kiválások helyzete, és nem oldották meg azoknak az embereknek a kérdését sem, akik mint egyéni vállalkozók kívántak boldogulni.
Nagyon óva intek mindenkit attól, akár a padsornak bal, akár jobb oldalán üljön, hogy egyes esetekbõl, amelyek elõfordulnak - valóban visszaélések is elõfordulnak, ellenkezõ esetek is vannak -, vonjon le olyan általános következtetést, ne adj' isten, szülessen olyan törvény, amely az átlagnak és a zömnek rosszul jön.
Hogy visszatérjek rá, miért nem úgy alakult ez a kérdés, ahogy ezzel a törvénnyel szerették volna alakítani, a következõket mondanám: Akik a szövetkezetekben maradtak... - és itt ismételten szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem mezõgazdasági szövetkezeti törvényt tárgyalunk, hanem szövetkezeti törvényt, a szövetkezet öt ágazatával együtt, és én furcsának érzem, hogy rendszeresen csak a mezõgazdaságokról beszélünk.
Visszatérve a kérdésre: szeretném elmondani, hogy a téesztagoknak, ipari szövetkezeti tagoknak, takarékszövetkezeti tagoknak, a Hangya tagjainak, a lakásszövetkezeti tagoknak és az áfészek tagjainak a sorsa bizonytalanná vált, a termelési struktúra felbomlott, és rendezetlen tulajdonviszonyok jöttek létre mind a mai napig.
A kívülálló üzletrész-tulajdonosoknál nem érte el a törvény azt a hatást, amit akart. Ezek az üzletrész-tulajdonosok testidegenek maradtak a szövetkezet rendszerében, és nyilvánvaló antagonisztikus ellentét áll fenn az aktív dolgozó tagok és az üzletrész-tulajdonosok között. De nem szolgálta a törvény azt a célt sem, hogy a kivált embereknek a boldogulását elõsegítse, mert ezekhez azok az intézmények hiányoztak akkor, amelyek ma is hiányoznak.
(12.20)
Hiányzott a magyar bank- és hitelrendszer, nem volt megoldva - és ma sincs - az eszközkölcsönzés kérdése, a földhitelintézet kérdése; részben rendezetlen volt a földtörvény, és általában mindazok az egzisztenciához szükséges anyagi és egyéb feltételek, amelyek nélkül gazdaságot teremteni nem lehet.
Szeretném elmondani: az alapvetõ gond ott volt - és errõl nem beszélt senki, aki védte a régi szövetkezeti törvényt -, hogy egy nagyon jó szövetkezeti törvény született akkor. Ez egyeztetve volt az érdekképviseletekkel, egyeztetve volt az akkor parlamentben ülõ hat párttal. Ez a törvény azonban, sajnálatos módon, nem került elfogadásra, mert egy - számunkra mai napig is furcsa - egyezség során az akkori kisgazdák - Torgyán úr, bocsánatot kérek: nem a Független Kisgazdapártról beszélek, hanem arról a harminchárom-harminchat emberrõl, akik akkor a kisgazdapárt nevét használták... (Derültség. - Taps a Kisgazdapárt soraiban.) Szóval ezek kötöttek egy kompromisszumot, amivel olyan idegen elemek kerültek a szövetkezeti törvénybe, amelyek ma is éreztetik hatásukat. Hogy mást ne mondjak: az alapjogszabály, a szövetkezeti törvény kimondja, hogy osztatlan vagyont kellene létrehozni a szövetkezeti célokra, tehát a nyugdíjasok segélyezésére, az elesettek segélyezésére stb. - mert hiszen azért szövetkezet, azért nem tõkeérdekeltségû társaság. Természetesen az alku után ez az alap már szóba se jött, így nem volt kompatibilis - vagyis egymáshoz illeszthetõ - a két törvény, és tulajdonképpen ez a helyzet a mai napig is megoldatlan.
Azért, nehogy véletlenül a kormány azt higgye, neki nem szól a bírálat... (Derültség a bal oldalon. - Közbeszólás: Egy percig sem hitte!)..., el kell mondanom, hogy a meghirdetett programnak megfelelõen elvártuk volna azért, hogy a szövetkezeti törvény módosítása ne ilyen legyen. Azt hiszem, teljesen világos és tiszta - több képviselõtársam hangsúlyozta már -, hogy a szövetkezeti törvényt alapjaiban kell módosítani. Ez egy "prostituált" törvény - ezt világosan el kell mondani: se nem szövetkezeti törvény, se nem gazdasági társasági törvény. És ha mi a szövetkezetekrõl papolunk, akkor szövetkezeti törvényt kell csinálni. Az más kérdés, hogy a szövetkezeti ágazatoknak külön- külön a sajátosságoknak megfelelõ törvényt kell csinálni, vagy egyben kell ezt a szövetkezeti törvényt megalkotni, de mindenféleképpen meg kell szûrni a szövetkezeti törvényt a testidegen részektõl, a gazdasági társaságba való átmenetet pedig lehetõvé kell tenni.
Úgy gondolom, hogy Tokár képviselõtársam félreérthetõen nyilatkozott - egyébként van ebben a kérdésben egy közös indítványunk: itt nem arról van szó, hogy a részvénytársasággá való átalakulásnál bármiféle manipuláció történne a belépni nem kívánkozókkal szemben, hanem arról van szó, hogy az elszámolást ne 15 napon belül kelljen megtenni, hanem arra nagyobb határidõ áll rendelkezésre, mert a tõkecsökkentés a jövõben létrehozandó részvénytársaság mûködõképességét veszélyezteti.
Megmondom õszintén, nagyon furcsának tartom, hogy vannak, különösen a mai ellenzék oldaláról, akik ezt a dolgot ellenzik. Nagyon nagy visszhangot váltott ki annak idején, a szövetkezeti mozgalom és a szövetkezeti tagság berkeiben Szabó Iván akkori pénzügyminiszter úr megnyilvánulása, aki többször elmondta, hogy a mezõgazdasági szövetkezeteken kívül és talán még az áfészeken kívül úgy igazán szövetkezeteket nem tud elképzelni, mert ezeknek valamilyen gazdasági társaságban kellene mûködniük. A furcsa az volt, hogy ez egy kijelentés volt, amivel mi egyetértettünk - de nem így! Egyetértettünk, de úgy, hogy aki szövetkezet akar lenni, annak a tagsága döntse el, hogy õ szövetkezetként akar dolgozni, aki pedig kívülálló akar lenni, döntse el a szövetkezeti tagsággal együtt, hogy kívülálló akar lenni, de aki a gazdasági társasági formát választja, annak lehetõvé kell tenni, hogy ebben a formában mûködni tudjon - márpedig a jelenlegi törvény ezt megakadályozza. Ezt teljesen tisztán és világosan látni kell.
Most nem fogok ötleteket adni azoknak, akik ezt a lépést még meg kívánják tenni, de tulajdonképpen a nyilatkozat megtétele semmit nem ér, és az azonnali elszámolás módja is kijátszható dolog. Ebbõl következik, hogy ezt a kérdést ennek a törvénynek a tárgyalása során, a módosítások során egyértelmûen és világosan rendezni kell. A rendezésen túlmenõen rendezni kell a közeljövõben mindazokat az anomáliákat, amiket elmondtam - ami a kívülállókat illeti, ami az üzletrész-tulajdonosokat illeti -, és ezeknek a kérdéseknek az egységes rendezését, igenis elvárjuk a kormánytól, és ez a kormány felelõssége, hogy ezeket a törvényeket mielõbb - a már általam is említett hitellel, földhitelintézettel, földtörvénnyel, hitelszövetkezettel -, különös tekintettel az eszköz- és gépkölcsönzés intézményrendszerére, elõterjessze a parlamentnek.
Annál is inkább, mivel a munkaügyi miniszter többször panaszkodik, és a pénzügyminiszter a különbözõ munkáltatók által létrehozott kereteket rendre - a munkanélküliség enyhítésének ürügyén - megnyirbálja, szeretném elmondani: a szövetkezeti forma az egyetlen olyan forma, ami nem tõkeigényes. Az én véleményem szerint tehát lényegesen könnyebb helyzetbe kerülne a mindenkori kormány, ha nem a munkanélküli segélyeket fizetné - arra szerezve munkáltatói befizetéseket -, hanem szövetkezeteket szervezne, és azokat próbálná preferálni, tehát lábra állítani addig, amíg ezek nem lesznek értelmes és élelmes vállalkozások.
Úgy gondolom, a feladat nem kicsi, de halasztást nem tûr, mert Magyarországon hárommillió ember várja a megoldását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)