LAKATOS ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Nem tudom, hogy Farkas Gabriella hol szerezte gyakorlati tapasztalatait, mely szövetkezetben, nem is ez az érdekes, de állíthatom, hogy az, miszerint így hívják össze a közgyûlést, nem általános, nem volt általános, még ha el is fogadom, hogy esetenként elõfordul. Valószínû az ön közremûködésével, ha ez önöknél így ment, mert a jogtanácsos csak beleszólt ebbe valamilyen módon. (Derültség a bal oldalon.) Ez az egyik megjegyzésem.
A másik megjegyzésem. Nagyon szeretném kérni, úgy, mint aki tizenhat évet dolgozott a szövetkezetben is, s aki ma is naponta találkozik szövetkezeti tagokkal, higgyük már el végre, hogy a szövetkezeti tagok tudják mit akarnak, és milyen eszköz áll rendelkezésükre. Higgyük már el végre, hogy felelõsséget éreznek a közös vagyon iránt is, illetve az üzletrészük iránt is. És ne akarjuk mindenáron bebeszélni nekik, hogy nekik ki kell válni, nekik szét kell menni, hogy ez nem mûködõképes. Ez nagyon-nagyon téves és hamis állítás.
Annál is inkább, mert a törvény elfogadása óta lett volna lehetõség bizonyítani, hogy ez a társadalomban tömeges igény. Nem így történt. Nincs befejezett ilyen módon való kiválás. Ma sincs. Ezért tehát azt gondolom, hogy egyértelmûen - nem a választással, hanem azzal, hogy nem történt tömegesen, sõt példaértékûen sem ilyen jellegû kiválás - bizonyították az emberek, hogy az egyéni gazdálkodásra ilyen módon és tömegesen nincsenek felkészülve; nem olyan ma a jogi és közgazdasági környezet, amelyben ezt lehet vállalni; a biztonságérzet igazából a jól mûködõ, békén hagyott szövetkezetekben lehet. S ha igaz, hogy ki tudták alakítani az elmúlt húsz év alatt egy történelmi folyamat révén a mûködõképességet, akkor most is ki tudják.
Még egy dolgot. Én is mindenkinek felhívom a figyelmét, aki még ki akar válni: valóban itt a törvényes lehetõség december 31-ig akkor is, ha a módosítást a parlament elfogadja. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)