DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! A beterjesztett törvényjavaslatnak bonyolult feladatot kell megoldania, gyakran egymásnak ellentmondó igényeket kellene kielégítenie. Ez megnehezítette összeállítását és kiélezte a vitákat. Mindezek miatt a szokásosnál hosszabb expozét kell mondanom, amely az átlagosnál több információt és indokolást tartalmaz. Ezért kérem képviselõtársaim türelmét és megértését.
A közelmúltban elfogadott 1994. évi pótköltségvetés, a '95. évi költségvetési törvényjavaslat benyújtási határidejét az államháztartási törvény 52. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezés egyszeri feloldásával 1994. október 31-ére módosította. A kormány ezen a napon benyújtotta az 1995. évi költségvetési törvényjavaslatot a tisztelt Háznak.
Az egyhónapos határidõ-módosításért már elõzetesen is sok ellenzéki bírálat érte a kormányt. Volt aki azt hangoztatta, hogy a pótköltségvetés helyett jobb lett volna az idõt és az energiát a '95-ös költségvetés kidolgozására fordítani. Nem igazán helytálló érvelés ez.
A pótköltségvetés nélkül közel 40 milliárd forinttal nagyobb lenne az államháztartás ez évi hiánya és 400 millió dollárral a folyó fizetésimérleg- deficit. Ez önmagában is indokolná a pótköltségvetést. Ennél is nyomósabb ok, hogy a csökkentett, sõt - mint arra már többször rámutattam - az eredetileg tervezett deficit is alig finanszírozható. A magasan tartott kamatszínvonal és a növekvõ bérek mellett emelkedõ megtakarítások sem fedezik a hiányt.
A költségvetés ma is napi likviditási gondokkal küzd, és óriási árat fizet magas kamatok formájában azért, hogy a költségvetés és a társadalombiztosítás kiadásait fedezni tudja. Ez az oka annak, hogy rohamosan nõ az adósságállomány, hogy jövõre az adósságszolgálati kiadások már nemcsak a megtakarításokat szívják el a gazdaságtól, hanem a folyó költségvetési kiadások egy részét is kiszorítják. Igaz az a bírálat, hogy nagyobb kiadáscsökkentésre lett volna szükség az idén a költségvetésben és a tb- alapokban egyaránt; miként az is igaz, hogy a jóváhagyott eredeti költségvetési hiány eleve túlméretezett. A kompromisszumok csak ekkora lépést tettek lehetõvé - konszenzus mellett. Ebbõl valóban tanulnunk kell. Ma már nincs tere a lehetõségeinket túllépõ megállapodásoknak.
A '95-ös költségvetés tervezését a kormánynak nulláról kellett indítania. Rohammunkában és nehéz körülmények között folyt a tervezõmunka. Egyre romló egyensúlyi pozíciók mellett kellett megalapozni a jövõ évi költségvetést, elõkészíteni a stabilizációt és a modernizációt szolgáló strukturális átalakulás feltételeit.
Elismerés illeti a Pénzügyminisztérium és más tárcák szakértõit, dolgozóit, valamint a kutatóintézeteket, hogy ilyen körülmények között egyáltalán tárgyalható törvénytervezetet nyújthatott be a kormány a parlamentnek.
Köszönettel tartozik a kormány az Országgyûlésnek, valamennyi képviselõtársamnak, hogy vállalják a gyorsított, megfeszített munkát a költségvetés ez évi jóváhagyása érdekében. Külön szeretném megköszönni az ellenzéki pártok felelõs, konstruktív magatartását ez ügyben.
Ugyancsak nagy segítséget adott az Állami Számvevõszék a költségvetési törvény idei megtárgyalásához azzal, hogy felgyorsította a jövõ évi költségvetési törvényjavaslat ellenõrzését.
Tisztelt Ház! Az 1994. évi pótköltségvetés és a '93-as zárszámadás tárgyalásakor már több oldalról is kritikus elemzés alá vettük a gazdaság mai helyzetét. Most mindebbõl csak azt emelném ki, ami az 1995. évi gazdaságpolitikai kormányzati cselekvés alátámasztásához nélkülözhetetlen.
1992 utolsó hónapjaitól fokozatosan megváltozott az a korábbi tendencia, hogy a nagyarányú gazdasági visszaesés elfogadható, sõt helyenként javuló egyensúlyi pozícióval járt. Azóta súlyos egyensúlyi feszültségeket jelez a termelésnél nagyobb hazai felhasználás, a folyamatosan és erõteljesen növekvõ import, a külsõ és belsõ államadósság emelkedése. 1993-ban még mérséklõdött a gazdaság teljesítménye és ezen belül nagymértékben visszaesett az export; '94- ben viszont mindkettõ ismét a két évvel ezelõtti szint közelébe emelkedik. Mindkét évben folyamatosan és magas ütemben nõ az import. E jelenségek mögött a következõ fõ okok állnak:
1. A gazdasági szerkezet változása erõtlen, defenzív jellegû; a piacgazdasági követelményeknek megfelelni nem képes kapacitások jó része megszûnt, de a gazdálkodásban nem vált általánossá a vagyongyarapítás igénye; a fogyasztás jóval kisebb mértékben csökkent, illetve hamarabb kezdett emelkedni, mint a felhalmozás; háttérbe szorult a beruházás és a mûszaki fejlesztés, így gazdaságunk versenyképessége az exportban labilis, szélsõségesen konjunktúraérzékeny, a hazai piacokon pedig az importtal szemben fokozatosan romlik. A külsõ egyensúly romlásának alapvetõ oka tehát nem abban áll, hogy elindult a gazdasági növekedés, hanem hogy az a gazdaság jelenlegi szerkezetében valósul meg, azaz gyenge versenyképességében, a nemzetgazdaság realizált jövedelmét két év óta 8-10 %-kal meghaladó végsõ felhasználásban, a beruházások 20 % alatti, valamint a közületi és lakossági fogyasztás 80 %-ot meghaladó részarányában rejlik.
2. Pénzügyi oldalról az 1993-94. évi külsõ egyensúlyromlást, azaz a mûködõtõke-behozatalt jóval meghaladó fizetésimérleg-passzívumok miatt növekvõ adósságot az okozza, hogy a vállalkozói szféra mûködéséhez és az államháztartás magas deficitjének finanszírozásához szükséges együttes forrásigény belföldön nem áll rendelkezésre.
A lakossági megtakarítás ugyanis, amely a jövedelmek és a fogyasztás alakulásától, valamint a kamatpolitika szélsõséges és késedelmes változásától függõen erõsen hullámzott és az idén nõ, erre messze nem elegendõ. Ezért mindkét évben jelentõs, 3,5 milliárd dollárt meghaladó külsõ forrásbevonás, azaz fizetésimérleg-passzívum valósul meg. Miután a külföldi mûködõke-bevonás ennél kevesebb, nõ a nettó adósságállomány.
Tavaly a külföldi mûködõtõke-bevonás a Matáv privatizációja miatt kiugró mértékû, 2,3 milliárd dollár volt, az idén megközelíti a 1,5 milliárd dollárt.
A mai szerkezet és versenyképesség, valamint a mai felhasználási arányok mellett tehát gyors ütemben nõ az adósság, egyre nehezebbé és drágábbá teszi a gazdaság és a költségvetés finanszírozását, egyre jobban terheli a jövõt, szûkíti a gazdaság mozgásterét.
Külön is szólnom kell a magyar gazdaság ez évi várható eredményeirõl. Ezek a teljesítmények ellentmondásosak, egyszerre vannak jelen a gazdaságban a pozitív, reményt keltõ elemek és a negatív, aggodalomra okot adó tendenciák. Hosszú évek óta elõször nõ a GDP Magyarországon, méghozzá az eddigi várakozásoknál is nagyobb, három százalékot meghaladó mértékben. A reálgazdaság minden nagy szektorában: az iparban, a mezõgazdaságban és az építõiparban egyaránt nõ a termelés. Évek óta elõször emelkednek a beruházások - igaz, hogy a beruházási ráta még így is 20 % alatt marad -, s a közületi fogyasztás mellett nõ a lakosság fogyasztása is.
Az 1993-as mélypont után újra nõ az export, de ezt a dinamikát meghaladja az import növekedése. A GDP-nél 4-5 %-kal magasabb a nettó reálbérek, 3-4 %- kal a reáljövedelmek emelkedése.
Az általános növekedés örvendetes jelei mögött egyensúlyzavarok húzódnak meg. Az államháztartás hiánya a pótköltségvetés korrekciós lépései után a növekvõ GDP 7 %-a körül fog alakulni, a folyó fizetési mérleg hiánya elõreláthatólag 3,6-3,8 milliárd dollár között lesz és meghaladja a GDP 8 százalékát.
(13.50)
Mit mutat ez az ellentmondásos kép? Azt, hogy a magyar gazdaság a rossz struktúrában alacsony versenyképesség mellett mesterségesen és korán megindított, úgynevezett fedezet nélküli növekedés pályájára állt. Ez az út rendkívül veszélyes, csak rövid távon tartható fenn. Gyors és súlyos eladósodással jár, tartósan sem külföldrõl, sem belföldrõl nem finanszírozható. A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy megelõzzük ennek a gazdaságpolitikának a késõbbi káros hatásait.
Mi tehát a teendõ? Megállítani az egyensúlyromlást és eladósodást - azaz stabilizálni a gazdaságot -, emellett megõrizni, sõt gyorsítani a növekedés egészséges elemeit, javítani a versenyképességet, végrehajtani és ösztönözni a strukturális reformokat, növelni az exportot és a beruházásokat, ösztönözni a megtakarításokat és a tõkebefektetést. Ehhez egyetlen út vezet: mérsékelni a GDP és a végsõ felhasználás közötti különbséget, azaz megfékezni a rendszeres túlköltekezést, valamint többet fordítani beruházásra és befektetésre, kevesebbet végsõ fogyasztásra.
Bírálóink, valamint a feltétel nélküli növekedés hívei gyakran szemünkre vetik, van más, ennél jobb út is. A stabilizáció záloga az elõre menekülés, a gyorsított, úgynevezett fedezet nélküli növekedés - állítják. Ezt a nézetet képviseli számos ellenzéki párt, sõt e mellett a szociális partnerek egy része is. Ma ezen az úton halad az ország. Magyarország számára ez zsákutca: újabb eladósodáshoz, elõbb-utóbb pénzügyi csõdhöz, fizetõképtelenséghez vezet. Ezt a túlköltekezésre, mesterséges keresletbõvítésre, deficitre alapozott növekedési politikát csak azok az országok engedhetik meg maguknak - azok is rövid ideig -, amelyek szabadon rendelkeznek valamennyi termelési tényezõvel, munkaerõvel, anyaggal és energiahordozókkal, versenyképes kapacitásokkal, s a konjunktúrához csak a piaci kereslet hiányzik.
Magyarország nem ilyen ország. Gazdaságunk importigényes; kihasználatlan kapacitásaink többsége nem korszerû; termékeink, szolgáltatásaink versenyképessége többnyire gyenge. Akár a termelés, akár a fogyasztás, akár a beruházások növekedése az import erõteljes bõvülésével jár. Ha ezt nem fedezi az export bõvülése, az ország menthetetlenül eladósodik, vagy fizetõképtelenné válik. Ezért csak az export és a beruházások bõvülésére épített növekedés lehet tartós és egészséges. Ez vezethet el a struktúra átalakulásához, a versenyképesség javulásához, ezen keresztül a fogyasztás és az életszínvonal növekedéséhez, a foglalkoztatás bõvüléséhez és az infláció csökkenéséhez. Fordítva sajnos nem megy. Kalandorság lenne olyan gazdaságpolitikával kísérletezni, amely hazai és nemzetközi - legutóbb például a török - tapasztalatok alapján egyaránt káros, újabb veszteségekkel jár. Eljött az idõ, hogy visszaforduljunk a zsákutcából és helyes útra térjünk. Ehhez akarjuk megtenni jövõre az elsõ lépéseket.
Tisztelt Országgyûlés! Az elõbb felvázolt stratégiára épül a kormány jövõ évi gazdaságpolitikája. E gazdaságpolitika lényege a következõ.
Elõször: radikális, de nem sokkhatású lépéssorozattal megalapozni az elkerülhetetlen stabilizációt. Ez a belföldi felhasználás átalakulásához, a beruházások és befektetések emelkedéséhez, a fogyasztás csökkentéséhez vezet, miközben a gazdaság összteljesítménye nem mérséklõdik. Ez azt követeli meg, hogy lefékezzük a külsõ és belsõ adósságállomány növekedését, segítsük az export emelkedését, fékezzük az importnövekedést és minden rendelkezésre álló eszközzel elõmozdítsuk a gazdaság fejlesztéséhez szükséges, hatékonyan mûködõ külföldi tõke beáramlását. Szigorú szelektív kontroll szükséges az állami költekezésben, emellett jelentõs önmérséklet a bérek növelése és a fogyasztás terén.
Másodszor: a gazdaság stabilizálásával egyidejûleg olyan lépéseket teszünk, amelyek a reálszférában a strukturális átalakulás felgyorsulásához, végsõ soron az alkalmazkodóképesség javulásához vezetnek. Ennek érdekében a vállalkozási szektorban gyorsítjuk és a hatékonyságjavulás szolgálatába állítjuk a privatizációt, gondoskodunk az állam tulajdonában levõ vállalkozói vagyon hatékonyabb kezelésérõl, a bankrendszer tartós stabilitásának megteremtésérõl, az adórendszeren keresztül preferáljuk a beruházásokat és a befektetéseket, az adóskonszolidációban szelekciót érvényesítünk, a kis- és közepes vállalkozásokat hitelhez jutási garanciákkal segítjük, a vállalkozások versenyfeltételeit javítjuk, az állami deregulációt megvalósítjuk. A gazdasági diplomácia valamennyi lehetséges eszközét felhasználjuk annak érdekében, hogy több külföldi mûködõtõke áramoljon be az országba.
Az 1995. évi szigorú stabilizációs követelmények mellett csak akkor lenne lehetõség további gazdasági növekedésre, ha a folyó fizetési mérleg hiányát meghaladó új tõkebevonást érhetnénk el. Erre kicsi az esély. Ha a pénzügyi helyzet '95-ben stabilizálódik, és a gazdaság alkalmazkodóképessége, struktúrája javulásnak indul, megteremtõdik annak feltétele, hogy '96-'97-ben a gazdaságpolitika korlátozó jellege enyhüljön, a tartósan kiegyensúlyozott és gyorsuló ütemû gazdasági növekedés megvalósuljon.
Milyen gazdasági eredményeket ígér és milyen teljesítményeket kíván az elõbb felvázolt gazdaságpolitika? Változatlan GDP mellett növekedhet az export és a beruházások, szerényebb ütemben, de bõvülhet a mezõgazdasági és az építõipari termelés. Stagnálni fog az import, csökkenni a közületi és lakossági fogyasztás, valamint az ezt megalapozó reálbérek és reáljövedelmek. A munkanélküliség jövõre számottevõen nem változik; az infláció, az 1994-rõl jövõre halasztott lépések - elsõsorban a januári energiaár-emelés - miatt, valamelyest nõ.
Mindezek együttes hatására javulnak '95-ben az egyensúlyi viszonyok. Eredeti célunk az volt, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya ne haladja meg a 2 milliárd dollárt és ezt legalább ekkora összegû tõkebevonás ellensúlyozza. Ezt a célt ma még nem tudjuk megalapozni.
Itt egy pillanatra vissza kell térnem a folyó esztendõ várható eredményeire. A nyári hónapok tapasztalatai alapján, amikor - elsõsorban az augusztusi forintleértékelés hatására - kiegyensúlyozottá vált az export és import növekedése, valamint a pótköltségvetés csökkentette az államháztartás várható hiányát, azzal lehetett számolni, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya 3,2 milliárd dollár körül lesz év végén. Szeptember-október hónapokban azonban ismét megváltozott a tendencia: újra növekedésnek indult az import, meghaladva az export bõvülését és ismét nõnek a bérek.
E változás pontos okait és adatait még alaposan elemezni kell. Az azonban ma már valószínû, hogy év végéig a külkereskedelmi mérleg hiánya eléri, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig meghaladja a 3,6 milliárd dollárt. Ez körülbelül fél milliárd dollárral több, mint amennyivel a '95-ös gazdasági program eredeti összeállításakor számoltunk.
A rosszabb bázis azt jelenti, hogy '95-re a folyó fizetési mérleg hiánya a tervezettnél fél milliárd dollárral több: 2,5 mmilliárd dollár körül lehet. Jobb pozíciót export-import oldalról nem lehet reálisan alátámasztani. Ahhoz, hogy ez finanszírozható legyen, legalább ilyen összegû tõkebevonást kellene elérni. Ez nem reménytelen, de ma még nem is garantált - nem kis mértékben a privatizáció ütemén és eredményén múlik majd. Ezzel a külsõ deficittel összhangban van az államháztartás tervezett 282 milliárd forintos hiánya, amely a GDP 5,5 százaléka. Ám, ha nem sikerül ellensúlyoznunk a folyó fizetési mérleg hiányát, arra lesz szükség, hogy tovább csökkentsük az államháztartás hiányát - 5 százalék alá - 40-50 milliárd forinttal, vagy ennyivel kellene mérsékelni a vállalkozások forrásait, ami a termelés újabb visszaeséséhez vezetne. Elméletileg még egy alternatíva lehetséges: egy nagy mértékû infláció, amit azonban minden erõvel el kell kerülnünk.
Az új feladat ma még sem bevételi, sem kiadási olalról nem megoldható. Éppen ezért arra kell felkészülnünk, hogy felgyorsítsuk az államháztartási reform szakmai elõkészítését, készüljünk fel arra, hogy az egyes lépéseket év közben is megtegyük, és ne várjunk azokkal 1996-ig.
(14.00)
Hálás lennék a tisztelt Háznak, ha a költségvetés tárgyalásakor megalapozott módosító indítványokkal már most segítené a tervezett hiány csökkentését.
Tisztelt Ház! Az államháztartási reform felgyorsítása a kormány kiemelt céljai közé tartozik. Ahhoz, hogy legalább részleges eredményeket érjünk el, el kell fogadnunk az államháztartási reform fokozatos bevezetésének gondolatát és azokat a reformlépéseket is meg kell tennünk, amelyek megelõzik e reform komplex végrehajtását. Ennek a reformnak két vetülete van. Az egyik az úgynevezett nagy elosztási rendszerek átalakítása, a másik pedig a pénzügyi rendszer reformja, amelybe a költségvetés tervezési, végrehajtási, ellenõrzési, finanszírozási és információs rendszere tartozik.
A költségvetési gazdálkodás területén az államháztartási reform középpontjában is e kettõs feladat áll. Ebbõl az egyik az államháztartás mûködésének újraszabályozása, a tervezés, a beszámolás, valamint a közpénzek kezelési és elköltési rendszerének szigorúbb, ellenõrzöttebb kialakítása, forráskímélõ finanszírozási rendszer bevezetése, a másik - és ez a nehezebb - a jelenleg állam által finanszírozott, illetve a jogszabályokban állami szervek feladatkörébe rendelt feladatok áttekintése és felülvizsgálata.
Ebbõl következik, hogy az államháztartási reformnak ki kell terjednie a pénzügyi, költségvetési szabályrend és az ehhez kapcsolódó szervezetek reformjára, a költségvetéssel, annak végrehajtásával, illetve az arról szóló beszámolással, információszolgáltatással összefüggõ hatáskörök, feladatok újraszabályozására, a szakmai feladatok rendszerszerû és teljes áttekintésére, érdemi strukturális változtatások kidolgozására, a szakmai feladatokat szabályozó joganyag alapos szelektálására.
Az intézményi struktúra és az intézmények által ellátott feladatok felülvizsgálata alapvetõ célja a reformnak. Ennek eredendõen az a funkciója, hogy az államifeladat-ellátás szûküljön, a kiadások, illetve az állami támogatások csökkenthetõk legyenek.
A felülvizsgálatoknak a feladatokra vonatkozó jogi szabályozásra, szakmai szempontú megítélésére, a feladatellátás indokoltságára, az adott szervezetnél történõ ellátás szükségességére is ki kell terjedniük. A vizsgálat keretében döntést kell hozni arról, hogy az államháztartás más alrendszereibe: a piaci szférába, a nonprofit vagy a félcivil szervezetekhez, a társadalmi önszervezõdésekhez kerüljenek-e átcsoportosításra azok a feladatok, amelyek ott hatékonyabban láthatók el.
Ez a munka sajnos ma még embrionális állapotban van. Az elõkészítés érdekében az elmúlt években nem sok dolog történt. Ez okozza a valódi feszültséget.
Jelentõs fáziskésés van a szakmai elõkészítõ munka terén a költségvetési kényszerhez képest. Magyarul: 1995-ben úgy kell korlátok között tartani, reálértéken csökkenteni a költségvetés kiadásait, hogy a megtakarításokhoz vezetõ feladatcsökkentés, az úgynevezett szakmai ágazati reformok nincsenek elõkészítve. Néhány területen éppen ellenkezõleg; az elmúlt években újabb állami kötelezettségvállalásokra került sor, amit a költségvetés nem tud finanszírozni. Ilyen például a közoktatási törvény, a közszolgálati és közalkalmazotti bértörvények, a társadalombiztosítási ellátás és gazdálkodás szabályai, állami garanciák, új hivatalok és intézmények, új támogatások és így tovább. Ezt a fáziskésést az elmúlt két hónapban nem lehetett megszüntetni. Ezért ellentmondásait '95-re még vállalnunk kell, de minél hamarabb meg kell szüntetni, azaz fel kell gyorsítani a szakmai, ágazati elõkészítõ munkát, az állami feladatok úgynevezett átvilágítását és szelekcióját.
Az intézmény-felülvizsgálat keretében javasoljuk a jövõ évi költségvetésben néhány nagyobb, zömében saját bevételbõl mûködõ intézmény átalakítását: így a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda, a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság, a Magyar Szabványügyi Hivatal gazdasági társasággá vagy közalapítvánnyá történõ átalakítását; ezen túl egyes intézmények megszüntetését, az intézményhálózat racionalizálását, belsõ átszervezések megvalósítását.
Az átszervezések körébe tartozik a felsõoktatás támogatási rendjének módosítása is azzal, hogy a felsõoktatási törvénynek megfelelõen az intézményhálózat - a Honvédelmi Minisztériumhoz és a Belügyminisztériumhoz tartozó intézmények kivételével - a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium fejezetébe kerül. A reform súlypontja - a profiltisztításhoz képest - azonban egyre inkább áttevõdik a klasszikus feladatkört ellátó intézményrendszer hálózatának, belsõ szervezetének, mûködési rendszerének és módjának, támogatási módszereinek átalakítására. Jövõre a központi költségvetés és a társadalombiztosítási alapok kapcsolata is átalakul az úgynevezett profiltisztítás befejezésével. A mezõgazdasági járadékok átadásával jövõre már minden szociális ellátás a központi költségvetést terheli.
Az államháztartási reform lényeges eleme a kincstári rendszer kiépítése, miután a mai gyakorlat legkritikusabb területe a közpénzek kezelése, a költségvetés pénzellátásának drága és sok visszásságot eredményezõ módja. Emlékezzünk csak az Ybl Bank vagy a Lupis Brókerház ügyére. Az elsõ lépéseket megtesszük a kincstár kiépítése érdekében.
Az államháztartási reform keretében 1995-tõl megkezdõdik a jövedelemcentralizációt fokozó, párhuzamos finanszírozási és gazdálkodásteremtõ, úgynevezett decentralizált állami pénzalapok struktúrájának átalakítása is. Az agrárgazdaság több alapja a Mezõgazdasági Alapba, a vállalkozási célokat finanszírozó befektetésösztönzési és kereskedelemfejlesztési alapok pedig a Gazdaságfejlesztési Alapba integrálódnak. Ezekkel az intézkedésekkel megvalósítható lesz a rendelkezésre álló pénzeszközök és az ágazati célok összehangolása, a források koncentrálása révén pedig hatékonyabbá, egységesebbé tehetõ lesz a támogatási rendszer. A változtatásokat a benyújtott decentralizált alapokról szóló törvénymódosítási javaslatok tartalmazzák.
Tisztelt Országgyûlés! A költségvetéspolitikában és az államháztartás egészében érvényesíthetõ elveket egyrészt a gazdasági teljesítmények, az ezekbõl elõteremthetõ források, másrészt a költségvetés egyes területein kialakult kötelezettségek; ezek közül is az államadósság finanszírozásának terhei, az intézményi struktúra fenntartásával összefüggõ elkötelezettségek, valamint a juttatási rendszerek forrásszükséglete határozzák meg. A költségvetés finanszírozási struktúrájának kialakításánál a hiány szigorú keretek között tartása alapkövetelmény, mert nem engedhetõ meg, hogy a már beindult adósságspirál tovább gyorsuljon. Ezért 1995-re alapvetõ célnak tekintettük, hogy a meglévõ kiadási determinációk mellett az államháztartás - a belföldi és külföldi hiteltörlesztési és értékpapír-visszavásárlási kiadások nélkül - úgynevezett GFS-rendszerû hiánya ne lépje túl a GDP 5,5 %-át. Ez abszolút összegben - a makrotendenciákat is figyelembe véve - 282 milliárd forintnak felel meg.
Az európai államokban már régóta alkalmazott hiány hazai bevezetésével '95- tõl megváltozik a költségvetés prezentációja. A GFS-rendszerû hiány '91-tõl kezdve folyamatosan nõ. '95-ben még csak annyit lehet reálisan vállalni, hogy az ilyen rendszerû államháztartási hiány - GDP-hez viszonyított arányát tekintve - kisebb mértékben emelkedjen, mint az elõzõ években.
A számok rendkívül beszédesek. Miközben a költségvetés összes kiadása folyó áron 392 milliárd forinttal, azaz 26,5 %-kal nõ '94-hez képest, aközben a közvetlen kiadásokra fordítható elõirányzat növekedése mindössze 159 milliárd forint, azaz 10,8 %. A kettõ közötti különbség 233 milliárd forint, ami az adósságszolgálati, elsõsorban kamatkiadások 65 %-os növekedését jelenti. Ezt hívják adósságspirálnak, ami nagyrészt az elmúlt évek túlköltekezésének köszönhetõ.
Adósságszolgálati kiadások nélkül az úgynevezett elsõdleges költségvetési hiány, amely folyó bevételek és kiadások egyenlege, ebben az esztendõben 94 milliárd forint deficitet mutat, jövõre 27 milliárd forint hiányt tervezünk. A javulás 67 milliárd forint, nagyon szigorú kiadástervezés mellett, de a finanszírozhatóság szempontjából még ez is kritikus. El kellene érnünk, hogy a folyó kiadások és bevételek egyensúlyban legyenek, azaz ne növekedjék tovább a nettó adósságállomány, ehhez legalább 27 milliárd forinttal kellene javítani az egyenleget. Erre a feladatra ma nem tudunk megoldást találni, ezért a munkát folytatjuk.
(14.10)
A korábbi években megindult bevételiarány-átrendezõdés folytatódik jövõre. A végsõ fogyasztáshoz kapcsolódó adók szerepe tovább emelkedik. Míg 1992-ben a központi költségvetés bevételeiben a fogyasztáshoz kapcsolt adók aránya 43 % volt, jövõre már megközelíti az 50 %-ot. A gazdálkodó szervezetek befizetéseinek 24,4 %-ról 17,3 %-ra történõ csökkenése egyértelmûen jelzi a vállalkozásbarát adóztatási szándékot. A központi költségvetés kiadásai 1992 és 1995 között figyelmet érdemlõ átrendezést jeleznek. Az elkülönített állami pénzalapok a központi költségvetés kiadásainak 2,9 %-át kapják támogatásként, szemben a '92-es 5,6 %-kal. Az állam által vállalt kezesség érvényesítésére jövõre a kiadási fõösszeg 1,2 %-a fordítható, ami viszont háromszorosa a '92- esnek. A legjellemzõbb változás: az adósságszolgálat-kamattérítés a kiadások több mint egyharmadát köti le jövõre, míg ez a teher '92-ben csak 19 % volt.
Tisztelt Országgyûlés! Az expozé során többször fogok utalni az Állami Számvevõszék vizsgálati jelentésére. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy még ezen a héten benyújtjuk azt a kiegészítõ jegyzéket, amely tételesen válaszol az Állami Számvevõszék javaslataira és pontosítja az eredeti törvényjavaslatot. Az Állami Számvevõszék javaslata alapján felkérem a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy tájékoztassa az Országgyûlést az MNB '95-re tervezett monetáris politikájáról. Elfogadom a központi költségvetési szervek használatában, illetve kezelésében lévõ ingatlanok értékesítésében, bérbeadásában, az ezekbõl származó bevételek felhasználásában évek óta kialakult hiányosságokra utaló megállapításokat. Egyetértek azzal a javaslattal is, hogy a kincstári vagyonra vonatkozó törvény megszületéséig az ingatlanvagyonnal történõ gazdálkodás engedélyezési eljárását szigorítani kell.
Azzal sem vitatkozom, hogy a társadalombiztosítási alapoknak a központi költségvetés forgóalapjáról történõ leválasztása január 1-jével még nem valósulhat meg. Javaslatunk szerint az alapok 1995. június 30-áig korlátozottan továbbra is igénybe vehetik a költségvetés forgóalapját. A tb- önkormányzatok önálló és felelõs gazdálkodásának feltételeit azonban jövõre meg kell teremteni. Az államháztartás nem viselheti tovább korlátlanul a kiegyensúlyozatlan tb-gazdálkodás terheit.
A világkiállítás lemondásáról a közelmúltban hozott döntést a parlament. Ez a törvény úgy rendelkezik, hogy a Világkiállítási Alap ez év december 31-ével szûnjön meg. Az Alap pénzeszközeirõl 1995. december 31-éig el kell számolni. Tekintettel arra, hogy a Világkiállítási Alap a költségvetéstõl mindig is elkülönítetten mûködött, ezt a helyzetet továbbra is célszerû fenntartani, hiszen az alap maradványából kell finanszírozni az esetleg évekig elhúzódó, világkiállítással összefüggõ költségeket. Ennek módja a letéti kezelés lehet, amelyrõl a Pénzügyminisztérium biztosítani tudja a teljes körû elszámolást.
Tisztelt Ház! A szûkre szabott jövõ évi lehetõségek között a költségvetés egyik kiemelt területe az agrárgazdaság támogatása. Az élelmiszer-gazdaság területén gazdálkodó szervezetek folyó termelését, reorganizációját 63,4 milliárd forint összegû támogatás segíti, míg a mezõgazdaság és erdõgazdálkodás fejlesztési céljainak megvalósításához 11,6 milliárd forinttal járul hozzá a költségvetés. A támogatások több mint felét, 42 és fél milliárd forintot - amibõl az exporttámogatás 35 milliárd, az agrárpiaci támogatás pedig 7 és fél milliárd - jövõre is az agrártermékek piacra jutásának elõsegítésére javasoljuk felhasználni. Az agrártermelés költségeit csökkentõ támogatással ugyanakkor - ezek elõirányzata 27 %-kal haladja meg az ez évit - az agrártermelõk hitelhez jutását, hitelterheinek mérséklését, illetve energiaköltségeik, valamint mûtrágya- és növényvédõszer-költségeik csökkentését akarjuk segíteni, ösztönözve egyben a termelõket a minõségi szaporítóanyagok felhasználására is. A reorganizációs program jövõ év végi folytatásához rendelkezésre bocsátott 6 és fél milliárd forint pedig komplex módon járul hozzá a kihasználatlan vagyontárgyak gazdaságos újrahasznosításához, az önálló, a vagyont ténylegesen mûködtetõ egységek kialakításához.
A Mezõgazdasági Alap keretében megvalósítandó célkitûzéseket jövõre 9 milliárd forinttal javasoljuk támogatni azzal, hogy - az ez évitõl eltérõen - ez az alap nyújt fedezetet az elmaradott térségek kedvezõtlen adottságú mezõgazdasági termelõinek támogatására is. A támogatási összeg több mint 60 %- a a mezõgazdasági beruházások megvalósítását ösztönzi, közel 20 %-a pedig a kedvezõtlen adottságú termelõk számára áll majd rendelkezésre. A mezõ- és erdõgazdasági infrastrukturális beruházások megvalósításához 1,6 milliárd forint támogatást terveztünk; 1 milliárd forinttal javasoljuk támogatni az erdõszerkezet-átalakítás kormányzati programjának megvalósítását.
A bányászat helyzetében kialakult nehézségek kezelésére a kormány jelentõs forrásokat biztosít. A szénbányászat szerkezetátalakítása során a bányabezárások finanszírozása továbbra is központi költségvetésbõl történik. Erre a célra jövõre 3,1 milliárd forintot irányoztunk elõ. Az uránbányászatban a bezárt bányák környezetvédelmi gondozására, tájhelyreállításra jövõre 500 millió forint költségvetési ráfordítással számolunk. A mecseki bányászatban foglalkoztatottak úgynevezett humán költségeinek - keresetkiegészítés, baleseti járadék - finanszírozására további 400 millió forint támogatást tervezünk.
Az ipariválság-kezelés keretében folytatódik a borsodi térség, s ezen belül a kohászat és bányászat reorganizációja. A folyamatban lévõ kohászati fejlesztések mellett kidolgozás alatt áll a válságrégiók komplex kezelésének programja. A 12 plusz 2 kiemelten kezelt iparvállalat válságkezelését és adóskonszolidációját jövõre véglegesen lezárjuk, a még folyamatban lévõ nyitott kérdések rendezésével. Az adóskonszolidáció célja - beleértve az ipari válsághelyzetek kezelése keretében megvalósuló konszolidációt is - alapvetõen a vállalatok mielõbbi újjáélesztése, elõsegítve ezzel, hogy lehetõség szerint gyors és eredményes privatizációra kerülhessen sor.
Az adóskonszolidáció során a kormány tudatosan arra törekszik, hogy csak a jogi-gazdasági feltételeket, illetve a konszolidációs folyamat kereteit teremtse meg, s nem kíván a konkrét megállapodások elõkészítésében, illetve létrehozásában tevékenyen és aktívan részt venni, azt az érdekelt felek közötti közvetlen tárgyalások körébe utalja. Az adóskonszolidáció eddigi menete és eredményei nem igazolták az elõzetes várakozásokat. Elsõsorban a tárgyalások elhúzódása jelent problémát. Ezt jól szemlélteti, hogy a gyorsított adóskonszolidációs tárgyalásoknak ez év március 31-éig le kellett volna zárulniuk, azonban erre még csak néhány esetben került sor. Az adóskonszolidáció úgynevezett normál és egyszerûsített eljárási rendjébe besorolt vállalkozások legnagyobb részével a tárgyalások még meg sem kezdõdtek. A tárgyalások elhúzódásában mind a bankok, mind az állami vagyonkezelõk felelõssége kimutatható.
Mindezek miatt változtatásokat tervezünk. Az adóskonszolidációs egyeztetõ tárgyalások lezárására kitûzött határidõt meghosszabbítjuk. Ugyanakkor azt is egyértelmûvé tesszük, hogy további határidõ-módosítás már nem lehetséges, a kitûzött idõpontig, 1995. június 30-áig le nem zárt tárgyalásokat, megállapodás nélkül, befejezettnek fogjuk tekinteni.
A vállalatok tartozásainak az állami vagyonkezelõk általi kivásárlásakor az eddigi kötelezõ, úgynevezett nettó ár helyett a banki követelés értékét a felek közötti tárgyalások fogják eldönteni. Annak érdekében, hogy kivásárlásokra csak akkor kerüljön sor, ha már más megoldás nem lehetséges, az állami vagyonkezelõk e célra felhasználható keretére felsõ határt fogunk megállapítani.
Az ágazati minisztériumok eddig is formális részvételét, valamint a reorganizációt felügyelõ tárcaközi bizottságot megszüntetjük. A kormány többek között állami kezességvállalásokkal is elõsegíti az iparvállalatok szerkezetátalakítási törekvéseit és az export bõvítését. Jelentõsebb összegû kezességet vállalt a kormány a DIMAG Részvénytársaság, az Ózdi Acélmû Részvénytársaság és a Diósgyõri Nemesacél Mûvek mûködõképességének, korszerûsítésének finanszírozásáért, továbbá az Ikarus Részvénytársaság autóbusz-exporthitelének visszafizetéséért.
A termelõ infrastruktúrához tartozó feladatok és fejlesztések jelentõs része közfeladat, ahol az állam jelentõs szerepet vállal, ezért ezekhez a fejlesztésekhez támogatást nyújt - részben kiemelt kormányzati beruházásként, részben kormányzati célprogram formájában, továbbá egyes hitelekhez állami garanciavállalással.
(14.20)
Ezek az elmúlt éveket tekintve növekvõ tendenciát mutatnak.
A kormányzati beruházások célprogramjai közül jövõre jelentõs támogatást nyújt a költségvetés a vízminõség-védelemhez, továbbá a vasúti hálózat fejlesztésére, ezen belül folytatva a Budapest--Hegyeshalom-rekonstrukció költségvetési finanszírozását. Egyedi típusú támogatásban a vasúti közlekedés részesül. Ennek összege jövõre 50 %-kal lesz nagyobb az elõzõ évihez képest, és ez része a MÁV megkezdõdõ pénzügyi szanálásának.
A prognosztizált munkanélküliség alapján a munkanélküliek Szolidaritási Alapjának költségterve feszített, így a passzív ellátórendszer racionalizálásával költségmegtakarító lépésekre is szükség lesz. A munkanélküliség aktív elemeit szolgáló Foglalkoztatási Alap feltöltésére a központi költségvetés 12 milliárd forintot tervez. A jövõ évi aktív foglalkoztatáspolitikai eszközpark lehetõségeit tovább növeli, hogy az alap 3 milliárd forint elkötelezettséget is vállalhat '96-ra. A Foglalkoztatási és a Szolidaritási Alap között tervezett rugalmasabb átjárási lehetõség a rendelkezésre álló források minél racionálisabb felhasználást kívánja elõsegíteni.
Ez év novemberében lépett hatályba a Bérgarancia Alapról szóló törvény. Ez az alap a tényleges mûködését jövõ évtõl kezdi meg. Az alap finanszírozási biztonságához hozzájárul a költségvetés 600 millió forint garanciavállalása is.
Tisztelt Ház! A szociálpolitikai juttatások évek óta a legdinamikusabban növekvõ tételei a központi költségvetésnek. Nemzetközi összehasonlításban erõn felül fordítunk forrásokat erre a célra, miközben a ténylegesen rászorulók nem tudnak elég segítséget kapni. A pénzek nagy része normatív, illetve alanyi jogosultsági alapon kerül szétosztásra. Szinte minden évben rárakódik a rendszerre egy további ellátási forma - lásd a tavalyi várandóssági pótlékot - , és a túl sokféle címen nyújtott ellátás halmozódik; alig nyomon követhetõ, hogy valóban az arra rászorultakhoz jut-e.
A kormány stratégiai feladatának tekinti, hogy a hosszú távon is fenntartható, a piacgazdaság jövedelemegyenlõtlenségeit méltányosan kezelõ szociális ellátórendszer jöjjön létre. Az 1993 márciusában hatályba lépett szociális törvény ellenére a mai helyzet az, hogy a szociális ellátásokra fordított kiadások - az évrõl évre bõvülõ ellátási formák mellett - erõnkön felül növekednek, a ténylegesen rászorulókhoz mégsem jut el a megfelelõ segítség, mert a pénzek nagy része automatikusan kerül szétosztásra.
1995-ben a szociális ellátórendszerek átalakításában még csak félfordulatról beszélhetünk. A félfordulatot a többletforrások biztosításának módszere jelenti. Jövõre az e területre jutó, összességében 14 milliárd forint többlet döntõ hányadát a személyi jövedelemadó gyermekkedvezménye megszüntetésébõl származó 8 milliárd forint adóbevétel jelenti, amelyet az utolsó fillérig erre a területre csoportosítunk át. Jövõre a családi pótlék összege, konstrukciója még nem változik; a gyes alanyi jogúvá válik; a gyermeknevelési támogatásnál megszûnik az elõzetesen elõírt 180 napos biztosítási jogviszony; a gyermekgondozási díjnál az öregségi nyugdíjminimummal egyezõ minimum, illetve az öregségi nyugdíjminimum kétszeresének megfelelõ maximum kerül bevezetésre. Az önkormányzatok, szociális intézmények mûködtetésére 47 milliárd forintot fognak költeni, ami ehhez az évhez képest minimális emelkedést jelent. A különféle önkormányzati lakossági támogatások azonban megközelítik az 50 milliárd forintos nagyságrendet. Ezzel valószínûleg elérkeztünk a szociális szektorban elosztható jövedelmek felsõ korlátjához.
A társadalombiztosítási alapok költségvetése nullszaldós. Sikerült olyan intézkedésekben megállapodnunk, amelyek miatt a központi költségvetésnek jövõre nem kell a társadalombiztosítási alapok hiányának finanszírozására külön forrásokat biztosítania. Az intézkedések jórészt az alapok dinamikusan növekvõ kiadásainak tartós mérséklését szolgálják. Ezek elsõsorban az Egészségbiztosítási Alapot érintik a gyógyszerek ár- és támogatási rendszerének átalakításával, a táppénzszabályok szigorításával és az egészségügyi intézmények átvilágításával. Mindezekrõl bõvebben a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és a tb-alapok jövõ évi költségvetési javaslatának tárgyalásakor lesz szó.
Tisztelt Ház! A központi költségvetés hiányának még finanszírozható mértéke azt a követelményt támasztja, hogy a költségvetési szervek támogatása a '94. évi pótköltségvetésben elõirányzotthoz képest csak a bérpolitikai intézkedések, automatikus többletek és néhány fejlesztés összegével emelkedhet. Ez a szûkre szabott mozgástér - a jelenlegi feladat- és intézménystruktúra, valamint a foglalkoztatott létszám változatlansága esetén - feszültségeket, gazdálkodási problémákat okozhat.
Erõs a nyomás az infláció ellentételezésére. Legalább ekkora probléma az alkalmazotti létszám és bér összege. A szférában foglalkoztatottak majd' milliós létszámának bére az intézményi költségvetéseken belül meghatározó arányt képvisel. Ugyanakkor ebben a körben nincs törekvés a hatékonyabb foglalkoztatásra, sõt állandó növelésre van igény. A költségvetési szerveknél dolgozók létszáma 1994-ben 935 ezer fõ, kizárólag a teljes munkaidõben foglalkoztatottakat figyelembe véve. Ebbõl 357 ezren dolgoznak a központi költségvetési szerveknél, az önkormányzatoknál pedig 578 ezren. Ez durván azt jelenti, hogy egy költségvetési szerv alkalmazottjára tíz állampolgár jut Magyarországon. Az egészségügyi és szociális ellátásban dolgozók száma valamivel több mint 257 ezer; az alap-, közép-, valamint felsõfokú, továbbá az egyéb oktatási területen a foglalkoztatottak száma csaknem 329 ezer fõ - a teljes létszám közel kétharmada tehát ezen a két nagy területen dolgozik.
Bér- és dologi automatizmus általános tervezésére nem lesz lehetõség jövõre. A központi költségvetési szervek tervezett támogatása 363 milliárd forint, amely a '94. évi pótköltségvetés elõirányzataihoz képest 10 %-kal nõ.
A felsõoktatás 2000-ig szóló fejlesztési programjának kidolgozását az elõzõ kormány megkezdte, de a törvényalkotást megalapozó döntésig már nem jutott el. Így a felsõoktatás jövõ évi költségvetési fejlesztésének kidolgozásakor sem támaszkodhattunk erre a programra. A társadalom és a gazdaság életében játszott kiemelkedõ szerepet elismerve - még ebben a helyzetben is - a jövõ évi költségvetés meghatározott célokra 3 milliárd forint többlettámogatást biztosít a felsõoktatás számára. Többre nemcsak források és fejlesztési célok részletes megalapozásának hiányában nem vállalkozhattunk, hanem azért sem, mert a fejlesztést a veszteségforrások feltárásával felszabadítható eszközök, a meglévõ kapacitások felhasználásával is támogatni kell, és ezen a területen egyelõre nincs megfelelõ elõrelépés.
A legnagyobb fejlesztési tételek a hallgatói létszám növekedésével kapcsolatosak. A hibás elõzetes elképzelésekkel és információkkal ellentétben a felsõoktatásban részesülõ nappali hallgatók létszáma nem csökken, hanem 9-10 ezer fõvel emelkedik '94-hez képest.
A felsõoktatás forrásszükségletének részbeni fedezése, az intézmények célszerûbb mûködésének elõmozdítása és a méltányos teherviselés céljából a kormány elõkészíti a tandíj és a kapcsolódó kompenzációs intézkedések bevezetését. A költségvetés számai most sem tartalmaznak tandíjból származó bevételt, tehát azok jövõ évi megvalósulása az intézmények többletforrását jelentené.
A közoktatási törvény január 1-jétõl elõírja a közoktatási közalkalmazottak részére a közalkalmazotti törvény szerinti kötelezettségek központi finanszírozását. A feltételek megteremtésére - egyrészt a közoktatási törvény és bértörvények módosítására, másrészt a központi finanszírozás szervezeti hátterének kialakítására a technikai elõkészítés elhúzódása miatt - nem volt elég idõ. Nem mondtunk le errõl a fontos lépésrõl, de bevezetését 1996-ra kell halasztanunk. Ezzel kapcsolatban azt is el kell mondanom, hogy tartósan finanszírozhatatlanok a ma hatályos törvények. Nem tudjuk vállalni a jelenlegi intézményrendszer változatlan nagyságrendû fenntartását, illetve az ezzel kapcsolatos szakmai igények hiánytalan teljesítését.
(14.30)
A közoktatásban évek óta folyamatosan csökken az oktatott gyermekek száma. Az általános iskolai tanulólétszám az elmúlt nyolc év alatt háromszázötvenezer fõvel csökkent. Emellett a háttér-infrastruktúra és a pedagóguslétszám folyamatosan növekedett. Nem az 1986-os helyzet visszaállítása a cél, de a rendszer felülvizsgálata - különösen a költségvetés mai helyzetében - nem halasztható tovább.
A központi kulturális intézményeknél a támogatás szinten tartása, illetve a felújítási keretek csökkentése ellenére is mód lesz néhány múzeum és színház rendbetételére. Többéves munka eredményeként jövõre befejezõdik a Mûcsarnok rekonstrukciója, folytatódik a Magyar Országos Levéltár új épületének építése, s lehetõvé válik a bécsi Collegium Hungaricum épületének bõvítése, valamint a velencei biennálé magyar pavilonjának rekonstrukciója.
'96-ban nagy nemzeti ünnepünk lesz: a honfoglalás 1100 éves évfordulója. Addig be kell fejeznünk nagy múzeumaink rekonstrukcióját, és fel kell készülnünk az ünnepség rendezvényeire, programsorozatára. Ezekre a feladatokra jövõre 1,8 milliárd, illetve 600 millió forintot tervezünk fordítani.
Az immár önálló fejezetté váló Magyar Televízió kereken négymilliárd forintra tervezett támogatása a szociális okokból elõfizetõi díj alól mentesítettek terhének átvállalásából és az állami szponzorálásból tevõdik össze. Célja, hogy a jövõ évi átalakítást és átállást is segítse. Erre a magas támogatási összegre a televízió hosszú távon nem számíthat. Irreális kötelezettséget a készülõ médiatörvény sem vállalhat. Csakis a létszámmal és a költségekkel való szigorú takarékosság, a kapacitások jobb kihasználása, a mûsoridõ lehetõségekhez és az új funkciókhoz igazítása, hatékony szervezeti intézkedések - általában tehát költségérzékeny mûködés és beruházás - alapozhatják meg a televízió jövõbeli gazdaságos és színvonalas tevékenységét.
A Duna TV két és fél milliárd forintos költségvetési támogatása mellett feladatainak szintén csak költségtakarékos megoldásokkal tehet eleget. A Magyar Televízióval való jobb együttmûködés mindkét intézmény és a nézõk hasznára válhat.
A Magyar Tudományos Akadémia jövõ évi költségvetési támogatása nõ, és a fejezet zökkenõmentes mûködését szavatolja. A kormányzat a költségvetés összeállításakor azzal számolt, hogy a gazdálkodói szféra számára jövõ évtõl biztosítandó kedvezmények következtében felszabaduló forrás a kutatásfejlesztés területein mintegy három-ötmilliárd forint többletráfordítást tesz majd lehetõvé. Így összességében a kutatásfejlesztési ráfordítások jövõre nemzetgazdasági szinten 8-10 %-kal növekedhetnek.
A központi költségvetés a vállalkozási ráfordítások eddigi zuhanásszerû csökkenését nem képes ellensúlyozni, erre funkciójánál fogva nem alkalmas. A védelem és rendvédelem feladatait ellátó intézményhálózat jövõ évi feltételrendszerében az általános restrikciótól bizonyos mértékig eltérõ elvek érvényesítését határozta el a kormány. Annak érdekében, hogy a közbiztonság ne romoljon, nem csökkenhet a rendõri létszám, s az állomány megtartása érdekében szerény bérfejlesztésre is teremtettünk forrást. Biztosított lesz a technikai feltételek szintentartása is.
A honvédelem költségvetési javaslatának kialakításakor elsõdleges cél a mûködõképesség fenntartása volt. A tárca felemelt bevételi terve, amely a felesleges eszközök és ingatlanok értékesítésével számol, szintén az alapfeladat-ellátáshoz teremthet fedezetet. A kormány a tárca elõirányzatainak meghatározásakor azzal számolt, hogy a meginduló haderõreform végrehajtásával, belsõ átcsoportosítások útján lesz forrás a szükséges személyi feltételek kialakítására, a szükséges haderõ- és fegyvernemi struktúra felé történõ elmozdulásara, és egy korszerû hadsereg folyamatos megteremtésére.
A fegyveres erõknél és rendvédelmi szerveknél - ideértve a honvédséget, a rendõrséget, a pénzügyõrséget, a büntetés-végrehajtást és a polgári biztonsági szolgálatokat - foglalkoztatott hivatásos állomány illetményének tíz százalékos emelését teszi lehetõvé a jövõ évi költségvetés.
A költségvetési intézményeknél foglalkoztatottak jövõ évi béremelésére tervezett elõirányzat növekedése 22 milliárd forint. Ez a jövõ évi költségvetési törvényjavaslat legjobban vitatott tétele. Sajnos az illetményalapok emelésére sem a közalkalmazotti, sem pedig a köztisztviselõi körnél nem kerülhet sor jövõ év januárjától. Ugyanakkor a köztisztviselõk illetmény-elõmeneteli rendszere január 1-jétõl kötelezõvé válik, a közalkalmazotti körben pedig a közalkalmazotti törvény hatálybalépése elõtti, nem közalkalmazotti munkaviszony beszámítására lehetõség nyílik.
A központi intézményekben foglalkoztatott köztisztviselõk esetében az illetménybeállási szint kilencven százalékos mértékig központi forrásból biztosítja a szükséges emelés fedezetét - ez 6,3 milliárd forint -, míg tíz százalékos hányadra az intézményeknek kell forrásról gondoskodniuk.
Az önkormányzati terület köztisztviselõi részére másfél milliárd forintos keret áll rendelkezésre, amelynek felosztására - külön felmérés alapján - januárban kerül majd sor.
A közalkalmazottak körében a törvényi elõírások teljesítéséhez a költségvetés támogatást nyújt. A központi intézményeknél a szükséges többlet- elõirányzat - 900 millió forint - már beépítésre került az egyes fejezetek elõirányzataiba, míg önkormányzati körben felmérés alapján fog sor kerülni 6,5 milliárd forint felosztására.
A kormány akkor tud további béremelésre vállalkozni - konkrétan arra, hogy a közalkalmazottak illetmény-elõmeneteli rendszerében az "A" fizetési osztály 1. fizetési fokozata kilencezer forintra emelkedjék szeptember 1-jével -, ha az intézmények, illetve a feladatok felülvizsgálata, a létszámcsökkentés erre fedezetet nyújt, és a '95. évi költségvetés a jóváhagyott keretek között marad.
A helyi önkormányzatok pénzügyi pozíciója az államháztartás egészéhez hasonlóan alakul. Mintegy 750 milliárd forint forrással rendelkezhetnek, amely kilenc százalékkal több, mint a '94. évi várható teljesítés. Az önkormányzatok költségvetési kapcsolatokból származó forrásai 40 milliárd forinttal emelkednek. Sajátosság, hogy makroszinten a forrásbõvülés nem az állami támogatásban, hanem a személyi jövedelemadóban, valamint a Szolidaritási Alapból átvett pénzeszközökben jelenik meg. A 40 milliárd növekmény néhány területen segíti az önkormányzatok feladatellátását. Így a munkanélküliek jövedelempótló támogatása 7,5 milliárd forinttal, a lakásgazdálkodási támogatásra 2 milliárd forinttal, gyermeknevelési támogatásra 1,8 milliárd forinttal, közalkalmazottak bérére, a '92 elõtti, nem közalkalmazotti munkaviszony beszámításáért 6,5 milliárd forinttal, köztisztviselõk bérére az illetménytábla életbeléptetése érdekében 1,5 milliárd forinttal, egyéb feladatokra további 1,5 milliárd forinttal többet fordíthatnak jövõre, mint ebben az esztendõben.
Több támogatás áll rendelkezésre az önhibájukon kívül hátrányos helyzetû önkormányzatok megsegítésére. A növekedés itt 2,4 milliárd forint. Ebbõl 1 milliárd forintot javasolunk elkülöníteni a csõdhelyzetbe került önkormányzatok részére, amely az Országgyûlés által jövõ év elején elfogadható törvény szabályai szerint kerül majd felhasználásra.
A címzett és céltámogatások fedezete 600 millió forinttal emelkedik. Ez az ideinél eggyel több cél támogatását jelenti, de valamennyi - az alaptörvényben elfogadott - feladat megvalósítására jövõre sem lesz mód.
A jövedelemhiányos területeken mûködõ önkormányzatok számára a kiegyenlítést megvalósító személyi jövedelemadó kiegészítésére 1,3 milliárd forinttal többet javasolunk. Ez azt jelenti, hogy a szegényebb települések ebbõl származó forrásai ugyanolyan mértékben növekedhetnek, mint a személyi jövedelemadó átlagos emelkedése. Mindezeken túl a személyi jövedelemadóból 13 milliárd forint többletforrás áramlik az önkormányzatokhoz.
Tisztában vagyok vele: jó lenne, ha a személyi jövedelemadó megosztásának öt százalékos növelésébõl származó 26 milliárd forintot hiánytalanul, szabadon használhatnák fel az önkormányzatok. Erre azonban most nem nyílott lehetõség. Az önkormányzati szövetségek jelezték számunkra a feszültségpontokat. Ezeket megértjük. A kormány magatartása azonban most nem lehet más: az önkormányzati szférának is részt kell vállalnia az ország terheibõl.
(14.40)
Az önkormányzati szövetségekkel megtartott egyeztetések során megállapodtunk abban, hogy e helyrõl is felhívom az önkormányzatok tisztviselõit: a törvényi elõírásoknak megfelelõen készítsék el november 30- áig saját költségvetési koncepciójukat. Ehhez a Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium minden információt rendelkezésre bocsátott. Ne jelentsen akadályt az, hogy helyenként a jelenlegi testületek a közelgõ választásokra való tekintettel már nem kívánnak ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Tisztelt Országgyûlés! Az állami számvevõk jelentésében és a bizottsági vitákban egyaránt felmerült a kétség: megalapozottak-e a költségvetési javaslat bevételi és kiadási elõirányzatai? A felelõsségteljes válaszhoz további két kérdésre kell válaszolni. Elõször: megvalósítható-e az 1995-re tervezett gazdaságpolitika? Másodszor: eltökélt-e a parlament és a kormány a gazdaságpolitikai irányváltás megvalósítására, kitart-e döntései mellett és képes-e megszerezni a társadalom többségének megértését?
A gazdaságpolitikai program megvalósítása a reálgazdaság oldaláról megalapozott. Segíti a lassan induló világgazdasági konjunktúra és a modernizációban érdekelt gazdasági szereplõk dinamizmusa.
Pénzügyi oldalról a két és fél milliárd dollár fizetésimérleg-hiány és az ennek megfelelõ 282 milliárd forint államháztartási hiány kritikus lehet. Finanszírozása azon múlik, milyen eredményes lesz a magyar privatizáció.
Elhatározásunk, hogy felgyorsítjuk a bankok és közüzemek privatizálását, szilárd. A végrehajtáson múlik, hogy teljesüljön a 150 milliárd forintos privatizációs bevétel, illetve két és fél milliárd dolláros tõkebevonás. Ez nem lehetetlen, de határozott cselekvést kíván. Ellenkezõ esetben a Magyar Nemzeti Bank véleményének kell helyt adnunk, azaz tovább kell csökkentenünk az államháztartás hiányát.
A bevételi elõirányzatok a gazdaságpolitikai program teljesítésére épülnek. Figyelembe veszik a bérek és beruházások alakulását, a fogyasztás csökkenését, az infláció hatásait, az adótörvények módosítását és a feketegazdaság elleni fellépés reméljük, növekvõ hozadékait. Egyszóval ezek teljesíthetõek.
A kiadási elõirányzatok nagyon feszítettek. Betartásuk nemcsak takarékos gazdálkodást, hanem érdemi racionalizálást, feladatcsökkentést, szervezet- átalakítást és szakmai reformokat is követel. Ez a munka már nem spórolható meg. Az elõirányzatok betartása tehát mindannyiunkon múlik.
Talán a társadalmi elfogadtatás és megértés kikovácsolása a legnehezebb feladat. Az érdekegyeztetés eddigi tárgyalásai részeredményeket hoztak. A munkaadók nagyobb adókedvezményekben, alacsonyabb állami kiadásokban, olcsóbb hitelekben és nagyobb belsõ piaci keresletben érdekeltek. A szakszervezetek nagyobb béremelést, több költségvetési kiadást, kevesebb adót és növekvõ fogyasztást szeretnének elérni.
Ezek az egymásnak ellentmondó igények egyidejûleg nem teljesíthetõk. Megegyezésre csak a hosszabb távú érdekazonosság és a rövid távú kölcsönös önkorlátozás alapján van lehetõség. Csak remélni tudom, hogy ezen az elvi alapon közeledhetnek egymáshoz a ma még helyenként távoli álláspontok.
Tisztelt Ház! A költségvetési expozé természetesen nem kínál alkalmat elvont politikai fejtegetésekre. Egy költõi kérdést azonban - elõre hallván a sok kritikát és a széles körû meg nem értést - befejezésül mégiscsak fel kell tennem. Vajon miért vállalna egy nagy parlamenti többséggel rendelkezõ új kormány nehéz, népszerûtlen intézkedéseket, miért vállalkozna a fogyasztás és az elosztás korlátozására, ha a legcsekélyebb esélyt is látná arra, hogy van más reális megoldás is? Kockáztatná-e politikai bázisát, támogatottságát akkor, ha látna más valódi lehetõséget? A válasz - azt hiszem - egyértelmû. Mindannyiunknak kellemesebb lenne bõséges jövõ esztendõt ígérõ költségvetést elõterjeszteni és megtárgyalni. Ez azonban nem az ország jövõjéért felelõs kormány javaslata lenne.
Kedves Képviselõtársaim! Bevallom, nehéz vitára számítok. Churchilltõl tudjuk: a parlament arra való, hogy pokollá tegye a kormány életét. Ezt nemcsak interpellációkkal és kérdésekkel, hanem a költségvetési vitával is el lehet érni. Állunk elébe.
A bírálatok mellett azonban kérem jobbító javaslataikat is. Nyitottak vagyunk minden ilyen módosító indítványra, amely nem növeli tovább a költségvetés hiányát, nem támaszt irreális bevételi követelményeket és nem akadályozza meg halaszthatatlan kötelezettségek teljesítését.
Pontosan tudom, hogy jó költségvetés nem létezik. Ám az sem titok, hogy a legrosszabb is javítható. Ebben a reményben terjesztem a kormány nevében önök elé a jövõ évi költségvetési törvényjavaslatot és kérem, hogy azt vitassák meg, módosításokkal javítsák és ezután, ha lehet, még ebben az évben fogadják el.
Köszönöm a türelmet! (Nagy taps.)