DR. GOMBOS ANDRÁS, a mezõgazdasági bizottság elõadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyûlés mezõgazdasági bizottsága 1994. november 16-án megtárgyalta a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetésérõl szóló T/210-es törvényjavaslatot, és ezen belül elsõsorban az agrárágazatot érintõ kérdésekkel igyekezett foglalkozni.
A vita során a bizottság elõször arányaiban áttekintette az agrárágazattal összefüggõ befizetéseket és kiadásokat. Megállapította, hogy a költségvetésbe történõ összes befizetések közül a profitadó 5 %-át, a vám és vámilleték 10-15 %-át - ezt ebben az évben, de a november 1-jei változások után ez valószínûleg 20-25 %-ra emelkedik jövõre -, az áfa 26 %-át, a fogyasztási adó 40 %-át produkálja az ágazat. Ugyanakkor a felsorolás nem tartalmazza az agrárágazatban felhasznált gépek, anyagok, növényvédõszerek, mezõgazdasági gépek és így tovább vám- és vámilleték-tartalmát, mert nyilvánvalóan az ágazat befizetéseihez sorolandók.
Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy a felsorolt számokkal kapcsolatban felhívjam szíves figyelmüket egy nagyon fontos momentumra, nevezetesen az 5 %-os profitadó-befizetésre. Ez a szám is bizonyítja, hogy az agrárágazat nyereségrátája nagyon alacsony, mintegy 7-8 %-os.
A bizottság megvizsgálta a törvénytervezetben szereplõ támogatásokat, melyek 1995-ben összességükben várhatóan 78 milliárdot tesznek ki az 1994. évi 68,5 milliárddal szemben. Ez mintegy 9,5 milliárdos emelkedést jelent, amely körülbelül 14 %. A bizottságban markánsan fogalmazódott meg az a vélemény, hogy ez a bõvülés csupán a támogatások reálértékének megtartását szolgálja, ami nem kis eredmény. A bizottság jelezni kívánja, hogy az agrárágazatnak - mint az ország szempontjából nagyon jelentõs kitörési pontnak - a támogatására nagyobb mértékben lenne szükség. Ugyanakkor ismerve az ország súlyos gazdasági problémáit, a lehetõségeket figyelembe véve a mértéket elfogadhatónak tartja. Felhívja azonban az illetékesek figyelmét, hogy a támogatások igénybevételének jogi szabályozását finomítani szükséges, mely finomítások a támogatási forrásokat a termelõ, az életképes vállalkozásokhoz juttatnák, és lehetõleg kiszûrnék a spekulatív, célidegen felhasználást. Itt például az elmúlt idõszak élelmiszerexportjaira gondoltunk, amikor is átcsomagolást követõen reexportra került sor, és sok esetben akár 10 %-os pozitív szaldóval történt ez.
A bizottság nagyon fontosnak tartja továbbá annak hangsúlyozását, hogy az agrárágazat, összehasonlítva a befizetéseket és a kapott támogatásokat, a költségvetésnél nagyon jelentõs nettó befizetõnek számít. Ez több mint 100 milliárd forint pozitívumot jelent. Ehhez kapcsolódóan több bizottsági tag hangsúlyozta, hogy mint támogatás szerencsés megoldás lenne a földadó eltörlése, amely a jelenlegi rendszert egyszerûbbé tenné. A jelenlegi rendszer ugyanis szükségessé teszi a bevallást és egyéb adminisztrációt, és az adóelengedést évente, mint ahogyan most is, a költségvetéssel együtt kell szabályozni, nehezítve ezzel a mezõgazdasági termelõk hosszú távú tervezését. E javaslat indokoltságát látszik alátámasztani az a tény is, hogy az éves kivetett földadó mintegy 3 milliárd forint, amelybõl a tényleges befizetés csupán 1,5 milliárd forintra tehetõ.
A bizottság nagyon fontosnak tartja a reorganizációs program továbbfolytatását, amelynek kereteit a lehetõségekhez igazodva célszerû lenne emelni. Az emelés mellett szól, hogy a tervezett 6,5 milliárd forintból csupán 1,5 milliárd a szabad pénzeszköz, ez forrásoldalon összességében csupán 9-10 milliárdot jelent középtávú hitelként. Az emelés szükségességét indokolja továbbá az a tény, hogy más, az agrárágazat szempontjából, annak alacsony haszonrátája miatt elfogadható, ugyanakkor a struktúraváltáshoz nélkülözhetetlen közép- és hosszú távú hitellehetõség alig van.
A bizottsági vita során az agrár-felsõoktatás és a hozzá kapcsolódó tangazdaságok új rendszerben történõ finanszírozását illetõen számos esetben kételyek és aggodalmak fogalmazódtak meg, tekintettel a gyakorlati oktatás széles körû szükségességére. Az aggályok megjelentek az agrárágazat jövõje szempontjából létérdeknek számító agrárkutatás tárgyalásánál is, mert a Földmûvelésügyi Minisztériumnál maradó néhány kutatóintézeten túlmenõen az agrárkutatások részben a tárcánál lévõ vizsgálóintézeteknél, másrészt döntõ mértékben az egyetemeknél és a fõiskoláknál történnek. A finanszírozás vonatkozásában a vizsgálóintézetek kutatás céljára forrást nem kapnak, míg az oktatási intézményeknél a kutatásfinanszírozás nyomonkövethetetlen, és ennek legalább a szintentartása alapvetõ érdeke az agrárágazatnak.
A bizottsági tárgyalás során felvetõdött továbbá az agrárkamarák kérdése. Néhányan aggályuknak adtak hangot a finanszírozhatóság tekintetében, annak ellenére, hogy a költségvetési törvényjavaslat az 1994. évi XIV., a kamarákról szóló törvény módosítását is tartalmazza. Ez utóbbinak lényege, hogy a kötelezõ tagságon alapuló tagdíjfizetés szükség esetén közadók módjára történõ behajtását 1995. január 1-jével teszi lehetõvé az eredeti törvénnyel szemben. Ugyanakkor nagy jelentõségû intézkedés a kamarák szempontjából a költségvetési törvényjavaslat 69. §-ának javasolt módosítása, amely a kamarák részére mûködésük és elhelyezésük biztosítására állami vagyon átadását írja elõ, melynek használati díját legalább három évig kedvezményezik. Az agrárkamarákkal kapcsolatban megfogalmazódott az a sürgõs igény, hogy köztestületi funkciójuknak megfelelõen igazgatási, gazdaságszervezési, finanszírozásszervezési feladatok átadására is sor kerüljön.
Tisztelt Országgyûlés! Az Országgyûlés mezõgazdasági bizottsága a T/210. számon benyújtott, a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetésérõl szóló törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta, és a bizottsági ajánlásban, valamint az elõbb elmondottakban észrevételezettek figyelembevételével javasolja az általános vita lefolytatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)