DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyûlés! Tekintettel arra, hogy az idõ nagyon eljárt, és nagyon alapos, jó értékelést kaptunk Aszódi Ilona képviselõtársamtól - tisztelettel köszönöm, hogy õ egy csomó dolgot elvégzett helyettem -, nem kell elmondanom mindazt, amit leírtam az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény módosítására vonatkozó T/155. számú törvényjavaslattal kapcsolatban. Mivel én nem vagyok orvos, elmondom a forrásaimat is: dr. Gaszner Péter professzor úr és dr. Dévényi Ferenc igazgató-fõorvos úr voltak a forrásaim. Õk elmondták errõl a törvényjavaslatról, hogy alkalmazkodik a nemzetközi normákhoz: védi a betegek jogait és érdekeit, bár van itt jócskán még tennivalójuk a törvényhozóknak is - ahogy ezt már az elõttem szóló elmondotta.
(20.10)
Ugyanakkor megállapították azt is - az elõttem szólóhoz hasonlóan -, hogy többhelyütt mutat a javaslat szakmai pontatlanságot: néhol keveri, illetve nem választja világosan el az idegbeteg-gondozó és a pszichiátriai gondozó feladatait. Szerintük ez nem helyes, mert az idegbetegség és az elmekórtan más és más betegségterületeket foglal magában.
Ez a törvénymódosítás igyekszik a társadalom és a beteg érdekében sürgõs és hatályos intézkedések jogalapját megteremteni. Az apróbb észrevételeket hasonlóképpen be kívánom nyújtani módosító javaslat formájában, illetve már be is nyújtottam. Többet most nem kívánok elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.)