DR. ROTT NÁNDOR, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Ház! Valamennyi költségvetés megalapozásának kulcsfontosságú tényezõje az a közgazdasági elemzés, az erre támaszkodó prognózis és az ezen nyugvó gazdaságpolitikai koncepció, amelyek fõbb vonalaiban meghatározzák a költségvetést.
A költségvetési törvényjavaslathoz a kormány 42 oldalas füzetben vázolta mindezt gazdaságpolitikájának irányvonala címén. Némi nagyzolással gazdaságpolitikai kötetnek nevezik ezt a negyvenkét oldalból és három táblázatból álló füzetecskét. Hangsúlyozom, hogy nem a terjedelmet hiányolom, hanem a tartalmat.
(10.40)
Az egész eszmefuttatás néhány kulcsszó köré csoportosult. Az egyik kulcsszó a stabilizáció, ami alatt a kedvezõtlen folyamatok megállítását, megfordítását kell értenünk; a másik kulcsszó a strukturális változás. Az elõbbinél a teendõ az államháztartás hiányának keretek között tartása, a külföldi eladósodás növekedésének fékezése, a hatékonyság nélküli keresetkiáramlás megakadályozása. Az utóbbinál - tehát a szerkezeti változásnál - "a cél az export és a beruházások arányának növelése, ami viszont azt jelenti, hogy csökkenteni kell a belföldi felhasználás részesedését a teljes kibocsátásból és a fogyasztás arányát a belföldi felhasználáson belül".
A legsúlyosabb ellenvetéseim az utóbbi célmeghatározáshoz fûzõdnek.
Az export és a beruházások, illetve arányuk növelése nem jelenti azt, hogy szükségképp' csökkenteni kell a belföldi felhasználást és fogyasztást, illetve ezek arányát. Ez legfeljebb - és számos megszorítással - olyan gazdaságban lehet érvényes, ahol valamennyi termelési tényezõt teljesen kihasználják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ott, ahol teljes a foglalkoztatottság, ott, ahol teljes kapacitáskihasználással folyik a termelés, csak a fogyasztásból lehet átcsoportosítani a beruházásba és a belföldi fölhasználásból az exportba. De olyan gazdaságból, mint jelenleg a miénk, ahol a munkaerõ több mint félmilliós nagyságrendben munkanélküli, a gyárak, üzemek többségének kapacitása pedig jórészt kihasználatlan, ott a fogyasztás és a belföldi felhasználás is növelhetõ, az export és beruházás valóban kívánatos növelése mellett.
Nem hinném, hogy a pénzügyminiszter úr azt gondolná: a nyugdíjasok csirkeaprólék-luxusfogyasztása vonja el az exportárualapokat. A kormány belföldi fogyasztás- és jövedelemkorlátozó törekvése azért is önellentmondásos, mert ezekkel egyben azokat a jövedelmeket is szûkíti, amelyek adóbevételi forrásai is lehetnének. A nagy mértékû energiaár-emelések már önmagukban az egyéb belföldi fogyasztás elõl fogják elvonni a lakosság széles tömegeinek csekélyke vásárlóerõit. A kormánynak nem a lakossági fogyasztást, hanem az állami költekezést kellett volna visszaszorítania - ez a megoldatlanul maradó probléma.
A kormány a túlburjánzott állami közigazgatási bürokrácia lefaragására csak részlet- és látszatintézkedéseket tesz. A költségvetés tervezési irányelvei szerint a személyi juttatások elõirányzatát az 1994. szeptember 1-jén betöltött létszám alapján kellett volna meghatározni. A kormány tehát nem valamiféle radikális megtakarítást, csökkentést tûzött ki célul, legfeljebb az adott helyzet, a status quo fenntartását.
Az Állami Számvevõszék vizsgálatai föltárták, hogy a különbözõ állami szervek, minisztériumok miképp igyekeztek még ezt a minimális korlátozást is kijátszani. Csak pikantériája okán ragadom ki a Pénzügyminisztériumot, ahol a költségvetés kimunkálásánál nem a betöltött létszámból indultak ki, hanem az engedélyezettbõl, ami 74 fõvel több. Nehéz lehet a pénzügyminiszter úrnak - egyébként nagyon dicsérendõen - a takarékosság zászlóvivõjévé válnia, ha saját zászlósurai nem követik ebbe a harcba.
A költségvetési törvényjavaslat ezzel a mondattal kezdõdik: "A magyar gazdaság, az erõteljes átalakulás ellenére, válságban van." Aztán rögtön ez után azt is mondja, hogy "a válság elmélyül". Sajnos, mindez igaz. De ha ez igaz, akkor fölvetõdik a kérdés: miért nem válságköltségvetést készített a kormány. Itt lett volna az alkalom, hogy indokolhatóan, indokoltan, nagy mértékben csökkentse a kormány a túlméretezett közigazgatás, államigazgatás költségeit, ne 1994. szeptember 1-jei szinten rögzítse, hanem számottevõen, jelentõsen csökkentse az állami bürokráciát.
A miniszterelnök úr és a házelnök úr néhány hete egyaránt utalt a közigazgatás hibáira, hiányosságaira. Az Állami Számvevõszéknek mind a közelmúltban tárgyalt 1993. évi zárszámadáshoz, mind a jelenlegi kültségvetéshez készült jelentése, illetve véleménye úgyszólván egyébbõl sem áll, mint a köz- és államigazgatási hibák, törvénysértések, szervezetlenségek felsorolásából. Vajon még ebben a válságban sem jött el az ideje, hogy bátran és radikálisan nyúljunk a túlméretezett, rosszul mûködõ bürokráciához?
Sokkal kisebb, de jobban fizetett államigazgatásra lenne szükség. Választóim sorra-rendre jönnek panaszaikkal, hogy a legkülönfélébb állami, közigazgatási szerveknél udvariatlanul, pökhendi módon, lenézõen, kioktatóan, õket semmibe véve bánnak velük, és húzódik-tolódik ügyeik intézése.
A Számvevõszék vizsgálatai bizonyítják, hogy ismételten is szervezetlenül, szakszerûtlenül, a rendeletek, szabályok betartásának elmulasztásával járnak el a közigazgatási, államigazgatási szervezetek. Mindeközben az ország gazdasági válságban van - szerintem is, a kormány szerint is -, és ehhez a maga hozzájárulását az államigazgatás és közigazgatás is megtette. A kiadások jelentõs hányada ennek a fönntartása. Miért nem nyúl hozzá a kormány az állami közigazgatás jelentõs létszámcsökkentéséhez - és ezzel a költségvetés csökkentéséhez? Meddig kell még kerülgetnünk ezt a "szent tehenet", amely keresztbefekszik az utunkon, lelegeli azt, ami emberi táplálkozásunkhoz is nélkülözhetetlen, és teleszórja anyagcseréje végtermékével az egész országot. A közigazgatás létszámcsökkentése lett volna egy valódi politikai cél - és ezt a kormány elmulasztotta.
Az Országgyûlés a törvényjavaslathoz - mellékleteiként - mintegy nyolc kilónyi anyagot kapott meg. Látszólag joggal merül fel a kérdés: még ez sem elegendõ? Valójában ez a nyolc kilónyi adat- és számtömeg alig rendelkezik reális értékkel és értelemmel. Sajnos olyan ez, mint a pénzünk: minél többet nyomnak belõle, annál kevesebbet ér.
Csak a legfõbb hiányosságait fogom most sorra venni.
Az Állami Számvevõszék részletesen és tételesen bizonyította, hogy a költségvetési anyagokban szereplõ adatok nagy része mennyire megalapozatlan, pontatlan, hiányos, mennyire hibás számítással készült - vagy éppenséggel elmulasztották a megalapozó számításokat. A számításokkal történõ megalapozás legáltalánosabb körû hiányossága a gazdálkodás minden területére kiható energiaár-változás hatása számszerûsítésének a hiánya. Mint az Állami Számvevõszék is megállapítja, szinte valamennyi elõirányzat realitását megkérdõjelezik ezzel.
Tisztelt Ház! Meg kell önöknek vallanom, megdöbbentett ez a mulasztás. Az önmagát szakszerûsége okán ajánló kormány elmulasztotta, elfelejtette belekalkulálni a jövõ évi költségvetésbe azoknak az energiaár-változásoknak a hatását, következményeit, amelyeket õ fog kikényszeríteni.
(10.50)
Magyar polgár, ne csodálkozz, hogy a kormány nem törõdik azzal, ki tudod-e majd fizetni a villany- és gázszámládat, amikor azt sem kalkulálta ki, hogy önmaga ki tudja-e majd fizetni a villany- és gázszámláit! Erre a szakszerûségre tetszettek szavazni 1994 tavaszán?
Az állami kiadások tervezésében nem jelentéktelenek az energaiár-változások figyelmen kívül hagyásának következményei. Amint az Állami Számvevõszék is megállapította, a fejezetek és intézmények többsége az árnövekedés részleges kompenzálására sem lesz képes kiadási szerkezetének determináltsága miatt. Elõreveti tehát az árnyékát, hogy a számszerû megalapozás e hiányossága miatt borulni fog a költségvetés jó része.
A kötetek adattömegének legalább a fele, ha nem háromnegyede olyan információkat tartalmaz, amelyek teljesen feleslegesek a parlamenti döntés szempontjából. Az az ember benyomása, hogy mint a háborús filmekben, füstöt és ködöt gerjesztenek, hogy ne lehessen meglátni mögöttük a lényeget. Így például minden alcímnél külön-külön kimutatják a társadalombiztosítási járulékot, ami általános érvénnyel a bér meghatározott százaléka, tehát ha valakit adott esetben ez érdekelne egyáltalán, ki tudná számítani; következésképp ez csak több ezer felesleges adatot és sort jelent a mellékletekben. De ugyanígy hozhatnám például az irodaszer, nyomtatvány, sokszorosítás sorait, abból is több száz van a költségvetésben. Kérdezem én az igen tisztelt képviselõtársaimat, melyiküknek jutott eszébe azon törni a fejét, hogy vajon nem sok-e, mondjuk, a Magyar Ûrkutatási Hivatal irodaszerköltsége, ha összehasonlítjuk a Közlekedési Múzeuméval?! Ezek az adatok teljesen értelmetlenek, és sorolhatnám még, mert egész tömeg van belõlük, olyan apró részletkérdések, kiadások adatai, amit soha senki nem fog vizsgálni, legalábbis nem törvényhozási szinten.
Eleddig legalább két költségvetési beszédemben elmondtam már ezt, de ki figyel oda, mit mond egy képviselõ, ki törõdik azzal, hogy ésszerû-e a költségvetésben valami vagy butaság, értelmetlenség. A Pénzügyminisztérium, mint valamiféle tintahal bocsátja ki ködösítéseit, ha kis szörnyszülöttjét, a költségvetést fenyegetve véli a parlamenti cettõl.
A költségvetéssel szemben minimális követelmény lenne, hogy összehasonlítható legyen az elõzõ évivel. Ez nemcsak az állami költségvetésre érvényes, de a magánvállalkozásokra szintén. Minden, már középfokú tankönyv nagyon világosan kifejti ezt is.
Mint tudjuk, 1994-hez képest az 1995. évi költségvetés lényeges hatásköri szerkezeti változtatásokat tartalmaz. Elvárható lett volna, hogy a törvényjavaslathoz a kormány készítsen olyan kimutatást, amelybõl megállapíthatók lennének az elõirányzatok átrendezõdés miatti változásai. Meg kell jegyezzem, hogy ezt már egy korábbi költségvetésnél is ugyancsak felvetettem, azóta is hiányzik minden költségvetésbõl.
Ami ennél is súlyosabb: hiányoznak a költségvetésbõl a többéves elkötelezettséggel járó kiadási tételek, különösen a kormányzati beruházások késõbbi években esedékes elõirányzatai. Ezt az államháztartási törvény 36. § b) pontja is megkövetelné.
Még súlyosabb hiba, hogy hiányzik azoknak a kezességi kötelezettségeknek a tételes elõterjesztése, amelyek 1995-ben esedékessé válnak. Ezt ugyancsak az államháztartási törvény írja elõ 42. § (2) bekezdésében. Fel kell hívnom a tisztelt Ház figyelmét, hogy a kezességvállalások néhány éve megindult és növekvõ dömpingjével az ország az eladósodás egyik új útjára lép. Ma az egész ország átkozza azokat, akik 1990 elõtt húsz-egynéhány milliárd dollár államadósságot összeszedtek, bár máig sem tudjuk, személy szerint kik voltak, s hová gurultak a dollárok. Az azóta hozzátett néhány milliárdnak legalább megvan a gazdája. Most önökön a sor, hogy kezesség formájában gyûjtögessék a további elkötelezettségeket.
A költségvetési törvényjavaslat nem nyújtja önöknek azt a tájékoztatást, amit az államháztartási törvény elõír. Ezek szerint önöknek, nekünk tételes elõterjesztést kellene kapnunk a kezességvállalásokról. Ezzel szemben ez hiányzik a költségvetésbõl. Következésképp, ha igen tisztelt képviselõtársaimtól fiacskáik vagy választóik meg fogják kérdezni, mire szavaztál egyáltalán, csak azt mondhatják: nem tudom. A Független Kisgazdapárt képviselõi nem fogják megszavazni ezt a költségvetést, amely törvényellenesen nem nyújt tételes tájékoztatást a kötelezettségvállalásokról.
A költségvetési kezességvállalás abszurditása egyébként a törvényjavaslat 3. §-ában éri el csúcspontját. Ez ugyanis felhatalmazza a kormányt, hogy a Világbank, az Európai Fejlesztési Bank és a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. részére állami feladatok ellátásával összefüggésben a központi költségvetés terhére összegszerû korlátozás nélkül kezességet vállaljon. Ezzel az 1995. évi költségvetés belépett a Guinness rekordkönyvébe. Nem hiszem ugyanis, hogy Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában akadt volna törvényhozás, amely összegszerû korlátozás nélkül felhatalmazta volna a kormányát kezességvállalásra olyan laza célmeghatározás mellett, mint amilyen az "állami feladatok ellátása". Ez a jogállamiság tartalmi kereteinek túllépése jogi burokba öltöztetetten.
Az 1995. évi költségvetési törvényjavaslat egyik legsúlyosabb hiányossága az, hogy egyes területek teljesen kiesnek az információk körébõl. Így például hiányzik a nemzeti vagyon, de különösen az állami, ezen belül a kincstári vagyon értéke. Az államháztartási törvény 116. § (2) bekezdésének 8. pontja alapján az Országgyûlésnek bemutatandó mérlegek körébe sorolja az államháztartás alrendszereinek vagyonkimutatását. Nos, ez teljességgel hiányzik, mondhatnám nyoma sincs, miként lassan a vagyonnak is nyoma vész. A Financial Times által rendezett budapesti nemzetközi befektetési konferencián Bartha Ferenc privatizációs kormánybiztos úgy nyilatkozott, hogy a még nem privatizált állami vagyon értéke mintegy 15 milliárd USA-dollár. Nagyon érdekes volt ez a nyilatkozat, mert kiderült belõle, hogy akkor ezek szerint a kormány mégiscsak tudja, hogy mi a vagyon értéke.
(11.00)
De ha tudja, akkor felvetõdik a kérdés, hogy miért nem osztja meg velünk ezt az ismeretét akkor, amikor az államháztartási törvény elõírja? Lehet, hogy tévedek alkotmányjogi ismereteimben: a kormány a Financial Times-nak felelõs és nem az Országgyûlésnek?
Az iróniát félretéve, az állami vagyon és egyes részei mértékét, értékét nemcsak azért kellett volna tartalmaznia a költségvetésnek, mert az államháztartási törvény elõírja, hanem azért is, mert a költségvetési törvényjavaslat több helyen is intézkedik felõle és enélkül értelmetlen, követhetetlen a költségvetés végrehajtása.
Befejezésül arról kell szólnom, amint azt dr. Torgyán József igen tisztelt képviselõtársam, a kisgazdapárt frakcióvezetõje bejelentette, a Független Kisgazdapárt nem fogja megakadályozni, hogy a költségvetés még ebben az évben törvényerõre emelkedjék. Szerencsére, ehhez nem kell elfogadnunk a törvényjavaslatot és elõre be is jelentem: a Független Kisgazdapárt nem fogja megszavazni a költségvetést. (Derültség, zaj a bal oldalon.)
Már az eddig általam elmondottak is elegendõek lennének, hogy indokolják, megmagyarázzák, hogy miért nem tudjuk elfogadni a költségvetést, legfõképp azonban azért fogunk ellene szavazni, mert politikailag ítéljük károsnak.
A Független Kisgazdapárt számára elfogadhatatlan, hogy az egyszerû polgárok nyakába varrják a gazdaság valamennyi terhét, amelyekért jórészt a jelenlegi és az elõzõ kormányok sora felelõs. Elfogadhatatlan, hogy a költségvetés következményei tovább nehezítsék a legrászorultabb rétegek életkörülményeit; a beígért kompenzáció ködös és nem látszik elegendõnek.
A Független Kisgazdapárt nem adja szavazatát ahhoz a költségvetéshez, amely ahelyett, hogy csökkentené, tovább növeli a munkanélküliséget, nem adja szavazatát ahhoz a költségvetéshez, amely célul tûzi ki az amúgy is szûkös belföldi fogyasztás további csökkentését, következésképpen a termelést is, ezért vállalkozásellenes. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)