MIKLÓS LÁSZLÓ, az MSZP képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Piacgazdaságban a költségvetés mellett az adótörvények határozzák meg a piac szereplõinek mozgásterét, cselekvési irányát. Ezeken keresztül érvényesíti a kormányzat gazdaságpolitikai elképzeléseit.
Az 1995-ös költségvetés miniszteri expozéjából láthattuk, ha még eddig nem tudtuk volna, hogy milyen szûk ez a mozgástér. Szûk ez a mozgástér, de nem reménytelen. Szûk mindenekelõtt a finanszírozhatóság szempontjából. Bármennyire is vannak egészséges tendenciák a gazdaságban akár a növekedés, akár az export oldaláról, ebben a szerkezetben nem folytatható tovább. Szûk a mozgástér azért is, mert az államháztartási reform nélkül változatlan szerkezetû költségvetést meglehetõsen nehéz, csaknem lehetetlen finanszírozni.
Ennek a költségvetésnek legnagyobb tételû bevételét jelentik az általános forgalmi adók és a fogyasztási adók. Szûk persze a mozgástere a vállalkozónak is, és ezért a kormánynak mindenekelõtt arra kellett irányt venni, hogy a felhalmozás ösztönzése érdekében új befektetések, új termelési potenciálok beindítása érdekében könnyítse a vállalkozók mozgásterét. Ezért tehát a társasági adótörvényben megtette azt a lépést, ami hosszú idõ óta várt volt már a magyar gazdaságban, nevezetesen a társasági nyereségadó kulcsának radikális csökkentését.
Ugyanakkor persze az adótörvények egymással is összefüggnek. Nem áll önmagában sem a társasági adótörvény, sem a személyi jövedelemadóról szóló törvény, sem a most tárgyalt általános forgalmi adóról és fogyasztási adóról szóló törvény. Azt gondolom, hogy a most tárgyalt két törvényjavaslat további adalékokkal szolgál ahhoz, hogy azok a kívánatos folyamatok induljanak be a magyar gazdaságban, amelyekre oly nagy szükségünk van.
Amikor Európában szokásos módon mûködõ rendszereket adaptáltunk Magyarországra, és az általános forgalmi adóról szóló törvény vagy a fogyasztási adótörvény szerkezete és konstrukciója megfelelt az ott használatosaknak, akkor nem gondoltunk arra, hogy igen ám, de Magyarországon minden másképpen mûködik. Másképpen mûködik, mert ahogy a mindennapokon azt tapasztaljuk, hogy nálunk nem olyan nagy bûn behajtani az egyirányú utcába ellenkezõ irányból, ugyanúgy nem olyan nagy bûn az adótörvényekben potenciálisan meglévõ úgynevezett kiskapukon közlekedni és szélesre tágítani ezeknek a méreteit. Ezért tehát most a kormány e tekintetben is radikális változást javasol a tisztelt Háznak akkor, amikor e két törvényben azokat a kiskapukat igyekszik bezárni, amelyek oly sok problémát okoztak a gazdaságban.
Van ennek egy olyan vetülete is, hogy egyúttal nemcsak az adóbevételekhez való hozzájutást szolgálják ezek a lépések, hanem azt is, hogy befolyásoljuk a gazdaság szereplõinek mozgásterét.
Mirõl van szó? Arról, hogyan is várható el egy vállalkozótól az, hogy kockáztasson, invesztáljon, befektessen, és vállalkozását bõvítse akkor, amikor bizonyos adótörvénybeli kiskapukon való közlekedéssel, manipulációkkal ennél lényegesen nagyobb jövedelemhez jut? Ez történt az elmúlt években, oly mértékû volt a vállalkozóknak az ilyen irányú mozgása, hogy szabályosan külön apparátusok és iparágak, üzletágak épültek ki erre. Teljesen érthetõ, hiszen így kockázatmentesen juthattak pénzhez.
Mire irányul tehát ez a két törvénymódosítás? Mindenekelõtt: alapvetõ változtatások nincsenek, csak megszigorítja az adófizetési kötelezettséget. Megszigorítja az adólevonás és visszaigénylés rendjét, gátat vet a visszaéléseknek, és úgy, hogy azért a versenysemlegességet is az eddiginél jobban biztosítsa.
Az általános forgalmi adóról szóló törvényben néhány, ezt szolgáló jelentõsebb lépés a következõ:
Egyetértünk azzal, hogy az adófizetési kötelezettség szabályait megszigorítja a nyilvántartásokat pénzforgalmi szemléletben vezetõ gazdálkodóknál, hiszen adótrükkök tucatjait találták ki arra, hogy számlakiegyenlítés nélkül, mégis adót visszaigényelve, nagy jövedelemhez jussanak a vállalkozások. Hasonló célt szolgál az, amikor az alanyi adómentességet élvezõ vállalkozóknál csak akkor teszi lehetõvé az áfa visszaigénylését, ha az alanyi adómentesség egymillió forintos határát túllépték. Mindennapi tapasztalat, hogy a sok tízezer vállalkozás igen jelentõs része ma a magyar gazdaságban azért jött létre, hogy a személyi célú fogyasztásokat áfamentesen lehessen lebonyolítani. Ez természetesen meglehetõsen széles körben fogja sérteni bizonyos emberek érdekeit, mégis azt gondolom, hogy ebben is - mint ahogy minden más tekintetben - a legális szféra szerepét kell erõsíteni, és arra kell ösztönözni a vállalkozókat, hogy legálisan mûködjenek.
Hasonló kiskapu volt az, hogy az import adómentessége, az importált apportáruk adómentessége révén, illetve az áfa visszaigényelhetõsége révén tulajdonképpen adómentesen lehetett eszközöket behozni. Egyetlen példát hadd mondjak: az elsõ félévben 17 ezer személygépkocsit apportáltak. A nagyságrend azt hiszem, önmagáért beszél.
E törvénynek az egyik legjelentõsebb változása, amely valóban érdemi módosulás a korábbi idõszakhoz a tekintetben, hogy filozófiájában más, mint ami volt, ez a lakásszektor finanszírozása, ahol tulajdonképpen a korábban áfa-visszaigénylésként mûködõ rendszert váltja föl egy más koncepciójú finanszírozási rendszer. Régóta vitatott volt az, hogy helyes-e az áfa- visszaigénylés rendszere, hiszen bizonyos elõnyei mellett, hogy tudniillik a legalitás csatornáit erõsíti, súlyos hátrányai voltak, amennyiben annál nagyobb kedvezményt élvezett valaki, minél nagyobb lakást és házat épített.
(12.00)
Itt tehát egy lényegesen magasabb összegû szociálpolitikai támogatási rendszer váltja fel az áfa-visszaigénylés rendszerét. A fogyasztásiadó-törvény változásai, úgy tûnik, meg fogják oldani azt a régóta megoldhatatlannak tûnõ problémát, amely köznapi nevén a hto szõkítésében vagy savazásában jelent meg, és amely ügyében több alkalommal parlamenti interpellációk is elhangzottak. Ez az adórendszeri változtatás lehetõvé teszi azt, hogy ne bûnüldözési esetként kelljen ezzel a dologgal foglalkozni, hanem már az elsõ értékesítéskor megfizetett adó révén a költségvetés hozzájusson a bevételhez - ily módon nem lesz érdemes, nem lesz értelme a htó-t savazni.
Természetesen azért szükségesek egyéb lépések is, hiszen minden ilyen változtatás törvényalkotási szinten nagyon fontos kiindulópont, de a jogalkalmazásnak és a mindennapok ellenõrzési munkájának is fel kell ehhez zárkózni. A vámszervekre, az adóellenõrzésre, de a fogyasztóvédelemre is gondolok, hisz' ehhez azért tulajdonképpen hozzákapcsolható a minõségellenõrzés kérdése is.
Ugyancsak ehhez a gondolatkörhöz tartozik az, hogy a törvényt végignézve tulajdonképen minden olyan kõolajtermék bekerült az adózott termékek körébe, amelybõl potenciálisan üzemanyagot lehet elõállítani.
Most, a költségvetés vitájánál, áttekintve az adóbevételek arányát látható, milyen mérsékelten növekedett a fogyasztásiadó-bevétel annak ellenére, hogy évrõl évre megtörtént egyfajta valorizáció. És ha megnézzük, vajon ezen termékek forgalma csökkent-e, akkor azt találjuk, hogy nem. Ez egyébként mindennapos tapasztalat is - akár az alkoholtermékek, akár a dohánynemûk tekintetében, de én azt hiszem, az üzemanyagok tekintetében is.
E törvény módosítása tehát lehetõvé teszi, hogy - szemben az elõzõ három évvel, amikor soha nem folyt be a tervezett fogyasztásiadó-bevétel - ez évben ezzel bizton kalkulálhassunk.
Végezetül mindkét törvénymódosításnak abban látom a legnagyobb elõnyét, hogy egy olyan határozott kormányzati cselekvést mutat föl, amely arra irányul, hogy megfékezze a feketegazdaság túlburjánzását, hozzájáruljon ahhoz, hogy igazságosabb legyen a társadalmi közteherviselés, és az emberek végül is összességében egy igazságos és határozott kormányzati cselekvést fölmutató lépéssorozatot lássanak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)