DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A fogyasztáshoz kapcsolódó adókról, az általános forgalmi adóról és a fogyasztási adóról szóló törvényeket a többi adónemmel kapcsolatos törvényekhez viszonyítva én a legjelentõsebbnek tartom azért, mert a költségvetési bevételek között a legnagyobb súllyal jelentkeznek, hiszen ezen adók 125,7 milliárd forinttal, mintegy 25 százalékkal emelkednek az idei várható teljesítéshez képest. Azért is, mert a végsõ fogyasztáshoz kapcsolódnak, a lakosság egészét érintik, mivel döntõ részét közvetve a lakosság fizeti meg. Meggyõzõdésem, hogy ez az elõirányzat teljesen irreális és teljesíthetetlen.
Mint ahogy az 1993-as költségvetés zárszámadásánál már rámutattam és az 1994-es adatok ezt alátámasztani látszanak, az adókulcsok emelése, vagy a termékek átsorolása a kedvezményezett kulcs alól a normál kulcs alá, nem jelentik automatikusan az adóbevételek növekedését.
A fokozottabb adóterhelés miatt megerõsödik majd az érdekeltség az adóelkerülésben. Ez szélsõséges esetben a nominális bevétel visszaesését is jelentheti. Bár ettõl most nem kell tartanunk, de ilyen arányú növekedés teljesen elképzelhetetlen. Annál is inkább, mert a kormányzat semmit nem tett meg annak érdekében, hogy valóban elõsegítse az adók behajtását és befolyását. Az adózás rendjérõl szóló törvény egyébként nagyon helyes módosításai fõleg az adminisztráció csökkentését segítik elõ, de nem rendelkeznek semmilyen módon a behajtás szigorításáról. Emellett az APEH és a vám- és pénzügyõrség az általános költségvisszafogás indoka alapján olyan kevés támogatást kap, hogy feladatukat egészen biztosan nem fogják tudni ellátni a tõlük elvárt szinten.
Jellemzõi ezen adóknak továbbá, hogy mértékük nem függ közvetlenül a lakosság egyes rétegeinek jövedelmi viszonyától és a családok létszámától. A kormány által oly sokat hangoztatott arányos, méltányos, itt-ott már igazságos közteherviselés követelménye csak a jobban differenciált adókulcsok arányának megállapításával lett volna elérhetõ. A jelenlegi törvénytervezetek további adómérték-emelést ugyan már nem tartalmaznak, mivel ezen adók emelésérõl a '94-es pótköltségvetés kapcsán a tisztelt Ház már döntött. A '94-es pótköltségvetés vitájában a fogyasztáshoz kapcsolódó adók emelésérõl megfogalmazott kereszténydemokrata ellenérveket éppen én mondtam el a tisztelt Háznak. Most úgy érzem, hogy csak két elemét kell megismételni.
Az elsõ a társadalomra gyakorolt hatás, az, hogy a lakosság terhei jelentõs mértékben meg fognak növekedni, s különösen az egyre inkább növekvõ elszegényedõ réteget fogják sújtani; egy vagy több gyermeket nevelõ családok, nyugdíjasok egyre nehezebben fognak hozzájutni alapvetõ élelmiszerekhez is.
(12.20)
A második: ezen adók emelésének a költségvetésre gyakorolt hatásai; hogy a fogyasztók nem fogják vagy nem tudják megvásárolni a termékeket, és az így irreálisan tervezett bevételnek csupán egy töredék része folyik majd be; hogy minden jó szándék, minden nemes cél, minden technikai módosítás ellenére növelni fogja az adóelkerülési hajlamot, és végül mindenféleképpen inflációt növelõ hatása lesz.
A fogyasztási adóról és a fogyasztóiár-kiegészítésrõl szóló törvénymódosítás általában technikai jellegû módosításokat tartalmaz, amelyek révén egyértelmûen biztosítható a költségvetés bevétele. Néhány gondolatot engedjenek meg e törvényjavaslathoz.
A használt termékek esetében a rendeltetésszerû használat igazolása meglehetõsen kétségesen teljesíthetõ elõírás. Valószínûleg ennek majd csupán az ügyvédek fognak örülni, mert újabb és újabb megbízásokat fognak kapni.
A benyújtott törvényjavaslat lényege a 9. §-ban van. A háztartási tüzelõolaj fogyasztási adóval való terhelésére már régóta folynak kísérletek, de ezt eddig minden esetben sikerült elhárítani. Ha van területe a magyar gazdasági, politikai életnek - márpedig van -, ahová a maffia beférkõzött, akkor ez az. Jól álcázott érvekkel, taktikus halogatással eddig mindig sikerült megakadályozni azt, aminek szükségszerûségével valamennyien egyetértünk. A javaslat elõnye, hogy az adóemelés hatása nem jut el a végsõ fogyasztóig; ugyanakkor ez nem biztosított a háztartási tüzelõolajat forgalmazók esetében, akiknél esetenként ez igen jelentõs likviditási problémákat okoz majd. Különösen nehéz lesz azon magántulajdonban lévõ kutak vezetõinek helyzete, akik semmilyen hálózathoz nem tartoznak.
Mivel a '94-es pótköltségvetésben megfogalmazott fogyasztásiadó-emelést a társadalom jelentõs része s mi, kereszténydemokraták sem támogattuk, következetesek leszünk, és e törvénytervezetet sem fogjuk támogatni.
Az általános forgalmi adóról szóló törvénytervezettel kapcsolatban már az elején szeretném ismét leszögezni, hogy a kereszténydemokraták a pótköltségvetés kapcsán végrehajtott áfakulcsemeléssel változatlanul nem értenek egyet. Ezen túl példátlan és elfogadhatatlan számunkra, hogy egy magát állandóan szakértõnek nevezõ kormány két hónapon belül immár másodszor módosítja ugyanazt az adótörvényt. Ez szöges ellentétben áll a választási kampány során megígért kiszámítható törvénykezéssel és stabil törvényekkel. Különösen érthetetlen, hogy a már elfogadott, a bérbõl és fizetésbõl élõk terheit jelentõsen növelõ változtatások ugyanúgy január 1-jével lépnek életbe, mint a most benyújtott javaslatok. A kettõ elválasztása szakmai szempontból semmivel sem indokolható, tehát egyértelmû, hogy ennek politikai okai vannak. Egyértelmû és sajnálatos, hogy a kormány a szakszerûségét is feláldozva, a helyhatósági választások miatt két részben tárgyaltatott a parlamenttel egy összefüggõ változtatást.
A most benyújtott törvényjavaslat fõleg technikai jellegû változtatásokat tartalmaz. Az általános indoklás többek között a következõket mondja:
"A változtatások nem az adómértékek további emelésére irányulnak, hanem az adózási elõírások szigorítására, az adózási kiskapuk kiiktatására, a feketegazdaságból származó bevételek láthatóvá tételére." A szándék mindannyiunk szándéka, nemes, jó; aggályainkról azonban - hogy e célok megvalósíthatóak - korábban már többször részletesen szóltunk. Így tehát csak annyit tehetünk, hogy kiemelt figyelemmel fogjuk kísérni, hogy a napi gyakorlatban e célok ezekkel a technikai módosításokkal meg tudnak-e valósulni.
A törvényjavaslat megszünteti a lakásépítés, felújítás utáni áfa- visszatérítés lehetõségét. Csak emlékeztetni szeretném a kormánypártokat, hogy választási kampányuk során ennek pontosan az ellenkezõjét ígérték. Szakértelmük révén csupán odáig jutottak el, hogy az elõzõ kormány által bevezetett szociálpolitikai rendszer tételeit - igaz, jelentõsen - megemelték. Nagyon szívesen hallanám pénzügyminiszter úrtól azt, hogy mi minden történt, mi újat tanult meg pártja gazdasági programjának megírása és a mostani elõterjesztés elõkészítése között, aminek eredményeképpen saját elképzeléseivel ellentétes javaslatot nyújtott be a tisztelt Háznak.
Néhány megjegyzést, néhány gondolatot mondanék az elõterjesztéshez. Az adó- visszaigénylés kérelmének a 15. § (4) bekezdésében rögzített korlátozása nem fogadható el, mivel nagyon sok kisvállalkozót hozna lehetetlen helyzetbe, hiszen a visszaigénylés teljesítésének késleltetése jelentõs likviditási problémát okozhat nekik.
A 17. §-ban az alanyi adómentesség határának egységesítése áttekinthetõbbé teszi az adózási szabályokat. Az egymillió forintos határ megszabása kedvezõ az egyéni értékesítést végzõk esetében, viszont az õ esetükben a legnehezebb az ellenõrzés, tehát ez az intézkedés csupán gesztusnak tekinthetõ. Ugyanakkor a bolti kiskereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységet folytatóknál kifejezetten hátrányos, hiszen nem veszi figyelembe az inflációs változásokat és hatásokat. Azért is érthetetlen ez, mert a kereskedelmi szálláshelyadási tevékenység esetében másfélmillióról kétmillió forintra emeli az átalányadó határát, tehát itt jócskán figyelembe veszi az inflációt.
A különbözõ nemzetközi segélyek kapcsán valóban gyakran visszatérõ probléma, hogy azok áfakötelesek. Természetes igényük a segélynyújtóknak, hogy adományaik után ne kelljen adót fizetni, hiszen ennek teljesítésére az adományozott gyakran nem képes, ezért szorul segélyre, az adományozó pedig - érthetõ okokból - nem hajlandó fizetni. Ezért indokolt, hogy az APEH, illetve a vámhatóság indokolt esetben részben vagy egészében elengedhesse az adókötelezettséget. Azonban az Országgyûlés csak úgy tudja igazán felügyelni a kormányt, illetve a végrehajtó szervezetek tevékenységét, ha ezekrõl folyamatosan információval rendelkezik. Ezért azt javasoljuk, hogy az APEH, illetve a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságának vezetõi negyedévenként vagy félévenként kötelesek legyenek az elengedett adóbevételekrõl beszámolni az Országgyûlés erre illetékes költségvetési és pénzügyi bizottságának.
A törvényjavaslat 3. §-a kifejezetten a lízingelõ cégek ellen született azáltal, hogy az áfafizetési kötelezettséget a termék átadásához köti. Ezt a versenyegyenlõséggel indokolja, ez azonban nem felel meg a valóságnak, mivel a lízingelt termék beszerzési ára jóval nagyobb, mint ha valaki az adott terméket a piacon veszi meg. Valóban sok visszaélés történt a lízingeléssel az elmúlt idõszakban. Ugyanakkor ez a megoldás klasszikusan az az eset, amikor a fürdõvízzel a babát is kiöntik.
A lízing az egész világon elterjedt módszer, amely a piacgazdaság egyik nagyon fontos eleme. Az áfakivetés javasolt módja gyakorlatilag tönkretenné ezt az üzletágat, mely igen kedvezõtlen hatással lenne az egész magyar gazdaságra. Örülök, hogy pénzügyminiszter úr is felismerte ezt a tényt, és a javaslatát visszavonni készül.
Az apport adómentességének megszüntetésével alapvetõen egyetértünk, de változatlanul meggyõzõdésünk, hogy ez a megfogalmazás a kívánt célt nem fogja elérni.
A 8. § klasszikus gumijogszabály. A háztartási és személyi felhasználású beszerzések költségként történõ elszámolásának megakadályozásával egyetértünk. Nincs rögzítve azonban - mert nem is lehet -, ki fogja eldönteni, hogy az adott terméket valaki saját célra vagy a gazdasági tevékenység folytatása érdekében használja-e fel.
(12.30)
S végül a 9. §-hoz: annak ellenére, hogy valaki az adminisztráció csökkentése érdekében nem a tételes költségelszámolást választja, beszerzéseirõl még rendelkezhet szabályos számlákkal. Ezek adó- visszatérítésének megtagadását igazságtalannak tartjuk. A koalíció mindenhol mint a vállalkozók barátja szeretne megjelenni, és fennhangon hirdeti az adminisztráció csökkentésének jogosságát. Az ilyen jellegû intézkedésekkel azonban - minden formai könnyítés ellenére - az eddigit jóval meghaladó adminisztrációra kényszerítik a vállalkozókat.
A vezérszónokoknak mostanában a Házban szokásává vált, hogy mondanivalójuk megalapozottsága érdekében idéznek, s idézetekért holt klasszikusokhoz fordulnak. Pénzügyminiszter úr a múlt heti expozéjában igen nagy örömömre Pázmány Pétert választotta. Én inkább a huszadik századból egy ma még élõ "klasszikust" szeretnék választani, magát a pénzügyminiszter urat, aki nem olyan túl régen ellenzéki képviselõként, ebben a parlamentben, néhány székkel arrébb, az akkori kormánynak mélyen a szemébe nézve a következõket mondotta: "Az áfa, illetve a forgalmi adó felemelése dilettantizmus, szakmai ostobaság. A költségvetésre gyakorolt hatása negatív, mert csak az adóelkerülõ tendenciákat erõsíti. Ezért végeredményben nem több, hanem kevesebb lesz a bevétel." Igen nagy zavarban vagyok. Nem tudom, hogy melyik Békesi Lászlónak higgyek. Mi, kereszténydemokraták ezért ismét következetesek leszünk, és nem fogjuk támogatni ezeket a törvényjavaslatokat. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)