DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Miután hosszabb idõ óta az adótémában folyik a vita, így a fogyasztási és az általános forgalmi adó vonatkozásában néhány gondolatot szeretnék kifejteni.
Mint minden törvénynek a célja, a benyújtott törvényjavaslat maga is eléri ennek az eredményét, mégpedig azt, hogy egyrészt az ellentmondásokat, a kifogásokat megszüntesse, amelyek korábban halmozódtak fel e törvény vonatkozásaiban, másrészt pedig változásokat hozzon létre az adózás rendjében. E tekintetben a törvény maga is többlet-adóbevételre törekedhet vagy az adók kedvezõbb bevételét segíti elõ. A jelen elõterjesztés inkább adóemelkedést irányoz elõ bizonyos mértékig az áfa tekintetében, s ez különösen a gyógyszerek esetében kifogásolható.
Összességében ez a törvényjavaslat szigorítás az adórendszer keretein belül, az adócsomagot tekintve. Így megemlíthetõ e törvény pozitív és negatív vonásai mellett, hogy kevés kivétellel az áfa-visszatérítést lényegében megszünteti. Álláspontom szerint az áfa-visszatérítés megszüntetése általában azokat a személyeket érinti, akik családi ház vagy lakás önerõs építésébe fogtak bele, tehát ez lényegében így az adózókat is sújtja. Ennek ellensúlyozására, kompenzálására viszont a törvény kedvezmény formájában lakásépítési szociálpolitikai támogatást jelenít meg; ez támogatandó és helyes rendelkezés az elõterjesztésben. Mértéke kielégítõ.
Vajon a gyakorlatban ez a támogatás pozitív vagy negatív következményeket hozhat létre egyes családok születési viszonylatát tekintve? A felemelt támogatási összeg felvétele - tehát az alanyi kör - azonban szûkül; szûkítõ feltételt épít be a jelen törvényjavaslat, amely a támogatás felvételétõl esetleg személyeket fosztana meg. A szociálpolitikai indítékú lakáscélú önkormányzati hozzájárulás összegének emelése 1995-ben jelentõs támogatásként értékelhetõ, ez az elõterjesztésben egy nagy pozitívum. Ugyanígy értékelhetõ a pénzügyminiszter úr által már ismertetett könnyítések sora, amiket az expozéban hallhattunk.
A törvényjavaslat törekszik a versenysemlegesség megteremtésére. Aggály talán csak a sörgyártók részérõl hangzott el képviselõi fogadóórámon, amelyre a késõbbiek során még vissza fogok térni.
Ennek a törvénynek is vannak bizonyos hiányosságai. Például a feketegazdaság megadóztatása vajon miként van lefedve az elõterjesztett törvényjavaslatokban? Úgy ítéljük meg, hogy az adót mindig a többletjövedelemmel rendelkezõk viseljék, legalábbis ezeknek legyen nagyobb az adóterhük.
Tapasztalataink szerint a szûkítések körében különösen az állampolgárok részérõl fogalmazódtak meg aggályok az APEH-ellenõrzésekkel vagy a sajtóban is megjelent különbözõ adótrükkökkel kapcsolatban. Ezeket az adótrükköket próbálja a törvényjavaslat széles körben megakadályozni, tehát gyakorlati útra tér. Ilyenek voltak elsõsorban az áfával kapcsolatos számlakibocsátások, amikor a számlát lényegében kibocsátották, de mögötte adó nem jelentkezett. Ugyanakkor az áfa-visszatérítés volt a másik lényeges elem, amelyet az állampolgár a költségvetésbõl igényelt vissza. A feltárás gyakorlati lehetõségeit - miután széles körben vitatottak -, úgy érzem, ez a törvénytervezet, ha nem is teljes mértékben, de meg fogja oldani. Bár ezekkel az adótrükkökkel kapcsolatban a gyakorlatban azért voltak gondok, mert a bizonyítás nehézségei változatlanul nemcsak fennálltak, hanem a jövõben is fennállnak, ugyanis az adóhatóságnak nincs olyan létszáma, hogy a mintegy 4- 500 ezer (sic!) adófizetõt kellõ mértékben ellenõrizze. Jóformán csak a magasabb adót fizetõk körét tudták ellenõrizni. Az ügyészségi és a bírósági hozzáállások eljárásjogi része is nyilvánvalóan meghatározza, hogy milyen mértékben sikeredik a feketegazdaság egyenes vonalba való terelése.
A törvénymódosítás az alanyi adómentesség választhatóságára jogosító értékhatárt megszabja, emeli. Ezzel a vállalkozások nagy részénél az értékhatár megkétszerezõdik, ami lényegében egy európai színvonalú adózásra utal.
Ugyanakkor a törvénytervezet a külföldrõl származó pénzbeli és természetbeni támogatásokat vagy segélyeket kivételes módon engedélyezi, hogy az adóhatóság egyedi visszatérítést engedélyezzen a külföldi segélyekbõl, azzal a feltétellel, ha az állampolgárok széles körét érintõ közösségi feladatok ellátását szolgálja ez a segélyezés.
Álláspontunk szerint az adózás jelenlegi törvényi szabályozása még nem szüntethetõ meg; legalábbis azokat a bûncselekményeket, amelyek ismertté válnak vagy látensek maradnak, adóval kimondottan nem lehet megszüntetni. Álláspontunk szerint ez más eszközökkel szüntethetõ meg; az adó elõterjesztõje, tehát maga a kormány sem számolt ezzel a megoldással.
(12.40)
Szeretném a pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani a Magyar Sörgyártók Szövetségének - amely engem már többször megkeresett - alábbi kérését:
1990-tõl kezdve a magyar italpiac változásait általában ellentétes tendenciák jellemezték. '90 és '93 között az összes üdítõital-fogyasztás 19%- kal, az ásványvízfogyasztás 77%-kal, a borfogyasztás pedig 23%-kal nõtt, miközben a hazai sörgyártók értékesítése 20%-kal esett vissza.
Ha ennek a csökkenésnek az okait vizsgálják, akkor nem az életszínvonal csökkenését kell megállapítani okként, hanem az adózás körül keresendõ ennek az oka. Tudniillik ezzel szemben a sör fogyasztási adója 24%-kal nõ, míg az ásványvízé és a boré stabilan 11%-ban határozódott meg évek óta. Ez diszkriminatív adóztatás, ráadásul a célját sem éri el, és '92-rõl '93-ra az átlagos sörfogyasztási adót 21,2%-kal emelték. Az áremelkedés miatt a fogyasztás 16,2 %-kal csökkent, így a beszedett adótömeg mindössze 3%-kal növekedett. Ez inflációval korrigált reálértékben 15%-os csökkenésnek felel meg.
Felhívják a tisztelt pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy Csehországban is hasonló tendencia volt az adózás vonatkozásában az italok tekintetében. Ott a pénzügyminiszter végül is az adópolitika e körben való revízióját vette alapul, és eredményes adózást is ért el a fogyasztás tekintetében.
Az itt elõterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatosan a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy maga a törvényjavaslat széles körben törekszik mindazon ellentmondások kiküszöbölésére, amelyek az elmúlt évek során fölhalmozódtak, s lényegében a támogatások mértékét is szélesebbre engedte. Az esetleges adóemeléssel ez talán mégis arányban van, így ezt az adót majd elfogadni javasoljuk. Köszönöm szépen. (Taps.)