DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nem tudom, ki hogy van vele, a magam részérõl mindig fejcsóválva és furcsállkodva hallgatom, amikor a Nyugatiban vagy más központi pályaudvarokon úgy adnak menetrendi tájékoztatást, hogy az egykor hozzánk tartozott városokat csupán mai hivatalos nevükön mondják be, valahogy így: gyorsvonat Budapest-Szolnok-Püspökladány-Oradeára 15 órakor indul. Nem tudom, nem értem, miért nem lehet Oradeát Nagyváradnak mondani, vagy ha már mindenáron internacionalisták akarunk lenni, Nagyvárad-Oradea névkettõzéssel beolvasni.
Azt mondják, nemzetközi megállapodás tiltja, illetve írja elõ a kifogásolt eljárást. Hitem szerint minden megállapodásnál, nemzetközi szerzõdésnél magasabb fórum a józan ész és a jó ízlés. A józan ész pedig azt diktálja, amit e tárgyban a névhasználat kérdésérõl Niederhauser Emil akadémikus fejt ki a História hasábjain: "Mindenki a maga nyelvén" - szögezi le elvi álláspontként. Majd így folytatja: "Magyar nyelven mindig a megfelelõ magyar névalakot használni, más nyelven az annak megfelelõt, teljesen függetlenül attól, hol fekszik ma az illetõ helység, illetve milyen szuverenitás alatt."
Miért nem lehet hát a józan ész szavára hallgatni? Miért kell avítt, életidegen, végeredményében komikus és ízetlen szabályokat erõszakolni akkor is, ha netán nemzetközi szerzõdés vagy megállapodás írja elõ, illetve miért kell ostoba nemzetközi szerzõdéseket kötni? Várom válaszát. (Taps.)