DR. FODOR GÁBOR mûvelõdési és közoktatási miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót, nagyon kedves Varga László képviselõtársamnak is köszönöm a kérdést. Hadd kezdjem azzal, hogy Varga László nem elõször kérdez olyan témakörben és tárgyban ebben a Házban, ami az én szívemhez is közel áll. Legutóbbi kérdései, amiket az emberi jogok oktatása ügyében tett fel, ugyan nem nekem, hanem a mellettem ülõ igazságügy-miniszternek, ugyancsak egy nagyon fontos témát érintettek, ahogy ez a mai is. Nagyon szívesen válaszolok rá. Egyébként pedig egyáltalán nem bánom azt, hogyha ostromgyûrûbe fognak, az a dolgom, hogy álljam ezt az ostromot.
Tehát engedje meg, hogy elmondjam azokat a tényeket, amelyeket sikerült összeszednem e csöppet sem mellékes ügyben. A Nemzeti Színházat, ahogy képviselõ úr is említette, 1964-ben lebontották. Az 1980-as évek elején valóban széles társadalmat érintõ körben indult meg a gyûjtés, adakozás, adományozás egy új Nemzeti Színház felépítésének megsegítésére. Már 1984-ben is azonban 2,4 milliárd forintra becsülték egy új, felépítendõ színház költségeit, amelyik a Városligetben lett volna. 1989-ben újra pályázatot írtak ki, két lehetséges helyszinnel: az egyik az Erzsébet tér, a másik a Városliget lett volna. Az akkori bíráló bizottság az Erzsébet téri változatot fogadta el, amely a tervek szerint egy 1000 fõs nagyszínházra lett tervezve, különbözõ más létesítményekkel, kávéházzal, vendéglõvel, stúdiószínházzal.
Az 1989. évi bázison ez a komplexum nyolcmilliárd forintba került volna, úgy, hogy ez az összeg nem tartalmazta az üzletsorok, aluljárók és a buszpályaudvar áthelyezését, valamint a telekárat. Mindezzel szemben a társadalmilag összegyûjtött pénz ekkor 450 millió forint volt, ami körülbelül a megépült színháznak egyévi fenntartási költségét jelentette volna akkor. Az Antall-kormány, amelyben egyébként a KDNP is tag volt, 1990. október 24-én egy kormányhatározatában rendelkezett az új Nemzeti Színház sorsáról. Ezen kormányhatározat szerint az akkori kormány elfogadta a mûvelõdési és közoktatási miniszter elõterjesztését az új Nemzeti Színház beruházásának elõkészítésérõl, és egyetért az új Nemzeti Színház megépítésének szükségességével.
Ez a kormányhatározat egyetértett azzal is, hogy a színház megépítését állami nagyberuházásként kell vállalni, s a költségvetés terhére kell finanszírozni. A beruházás nagysága tehát már akkor is meghaladta a kulturális és közoktatási tárca egyedüli kompetenciáját.
Ugyenezen kormányhatározat rendelkezett arról is, hogy a beruházás, a nagyságrendjére s a jelenlegi gazdasági helyzetre figyelemmel a közeljövõben nem valósítható meg. A kormány ugyanakkor felszólította a mûvelõdési és közoktatási minisztert, hogy a társadalmi gyûjtésbõl eddig befolyt összeget az építés megkezdéséig a legelõnyösebb gazdasági feltételekkel kamatoztassa.
Mint mindnyájunk elõtt ismert, az új Nemzeti Színház az elmúlt négy évben sem épült meg. A fenti kormányrendeletet leszámítva, az elõzõ kormány nem tett semmi érdemlegeset azért, hogy a Nemzeti Színház felépüljön, többletforrások bevonására, átcsoportosításra erre a célra nem került sor.
A gazdasági helyzet 1990 októbere óta sem lett jobb, sõt rosszabb. Jelenleg szakértõi becslések szerint az összegyûlt pénznek már kb. a húsz-szorosába kerülne a legutóbbi pályázaton nyertes épület felépítése. Erre, sajnos, nem látunk forrásokat a jelenlegi sanyarú költségvetési helyzetben.
Rövidesen bizottságot állítunk fel, amelynek az lesz a dolga, hogy áttekintse a Nemzeti Színház-probléma minden vonatkozását, és megpróbáljon valamilyen elfogadható megoldást keresni erre a régóta húzódó, áldatlan helyzetre. Úgy érezzük, hogy az összegyûlt pénz miatt is tartozunk a színházszeretõ polgároknak azzal, hogy az építkezés ügyét napirenden tartsuk, legalább tervezési szinten. Tudjuk, hogy a színházi világban, de az egész érdeklõdõ magyar közvéleményben is a Nemzeti Színház saját, direkt erre a célra készült épületének felépítése történetének folyamán mindvégig kulcskérdés volt, s az is marad, amíg az ország nem talál lehetõséget ennek finanszírozására. Addig is a tárca teljesíti egy 1990-es kormányhatározatból ráháruló kötelezettségét, s a társadalmi gyûjtésbõl eddig befolyt összeget a legelõnyösebb feltételek mellett kamatoztatja. A biztonságossági feltételek figyelembevételével a kisebb kamatozású államkötvény vásárlására került sor a Magyar Nemzeti Banknál, itt 1 milliárd 62 millió 520 ezer forint névértékû államkötvényben van elhelyezve ez. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a bal oldalon.)