DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Igen tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Általában az interpellációmmal ott van baj, hogy mindig kétségeim vannak, hogy elfogadjam-e, vagy nem. (Derültség.) Jelen esetben méltányolom az erõfeszítést, de ne tessék zokon venni, ha azt mondom, hogy egy ilyen ügyben politikai életemben azt tanultam meg, hogy amikor bizottságot hozok létre, akkor általában az ügy elalszik. Jelen esetben lehet, hogy nem. De ezt nem egy bizottságra, bár az is lehet, miniszter úr, azt szeretném, ha egy emberre bíznák. Egy fecske nem csinál tavaszt, de egy ember igen. Kell valaki, aki ezt az ügyet a nemzet központjába állítja, és semmi mással nem foglalkozik, s a nemzet képes arra, külföldi segítséggel is, valószínûen, hogy fölépüljön a Nemzeti Színház. Nem lehet lelkesedés, nem lehet remény nélkül lenni, hogy ez a gyönyörû város, a fõvárosunk Nemzeti Színház nélkül van. Nem azt mondom, hogy szégyen, mert nem a jelenlevõk hibája, de egy nagyon-nagyon szegény bizonyítvány kultúránk szempontjából.
Arra kérem a miniszter urat, és ezzel a feltétellel elfogadom, tájékoztasson, mert én nem fogom nyugton hagyni, ahogy a másik kérdésben se hagytam, és olyan embert próbáljon találni, aki valóban ennek az ügynek lelkes prófétája lesz. Elhangzottak ma Ady, József Attila szavai, én is József Attilával zárom be, hogy a Nemzeti Színházról lévén szó: "Azt a tüzet, óh jaj, meg kéne rakni, hogy felmelegedjenek az emberek." Köszönöm szépen. (Taps.)