DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfõbb ügyész: Elnök Asszony! Képviselõ Úr! Tisztelt Országgyûlés! A képviselõ úr interpellációját hallva, az a benyomás alakulhat ki, hogy itt a hatósági intézkedés folytán károsultak az állampolgárok. Azt hiszem, a bûncselekmény volt az, amely az állampolgároknak kárt okozott.
A valóságban itt a nyomozó hatóság a büntetõeljárás megindításával egy veszélyes bûncselekmény-sorozatot szakított félbe; a lefoglalással, majd a zár alá vétellel a sértettek polgári jogi igényének a fedezetét kívánta biztosítani. Elmondok ehhez egy történetet.
1993 júliusában alakul egy gazdasági társaság. Ügynökhálózatán keresztül több ezer állampolgárral pénzügyi-befektetési tanácsadói szerzõdést köt. Általában három hónapra szóló befektetési idõre havi 10 százalékos kamatot és a három havi lekötés fejében további 10 százalékot ígér; a kárpótlási jegyet 50 százalékért veszi meg, de a három hónapi futamidõ elteltével további 50 százalékos tõkeemelést ígér, tehát a kárpótlási jegy névértékben való kifizetését vállalja.
Néhány hónap alatt sok százmillió forint gyûlik össze. Akik az elsõ hónapokban fizettek be, azok a pénzüket busás kamatokkal együtt megkapják, ez a társaság iránt természetesen bizalmat ébreszt. A befektetésszervezési társaság azonban hasznot hajtó befektetést nem eszközöl. A lejárt tõke és hozadékának kifizetésére újabb hiszékeny emberek befizetései szolgálnak. Hasonlít ez a módszer ahhoz, amit a pénzintézeti törvény piramis- vagy pilótajátéknak nevez. Ez viszont örökké nem mûködik, és ez a társaság sem találta fel a csodás pénzszaporítást.
A bankfelügyelet jogosulatlan pénzintézeti tevékenység miatt tett feljelentést, de hamarosan különösen nagy kárt okozó csalás bûntettének alapos gyanúja merült fel. A nyomozás kezdetén a társaságot közel 3 milliárd forint kifizetési kötelezettség terheli, a hatóság lefoglal, amit tud, majd a vagyon zár alá vételét rendeli el; ez a vagyon a követelések egy részét elégítheti ki. Ez nem sok, de jobb, mint a semmi. A zár alá vett készpénzt nem a rendõrségi trezorban õrzik, hanem bank kezeli, a pénz kamatozik. Idõközben a bíróság a társaság felszámolását rendeli el - eddig a történet. Talán még annyit, hogy közben néhány százmillió forintot a betevõk pénzébõl különbözõ célokra elköltöttek, a társaság gazdasági hasznot hajtó tevékenységbe egy garast sem fektetett be.
A hatóság a veszélyes bûncselekményt félbeszakította, nem várta meg, míg ez a pénzügyi kártyavár magától összeomlik és még sokkal több károsult sirathatja az elvesztett pénzét. Eddig is több mint tízezer állampolgár kártérítési igényével kell számolni.
Sem a nyomozó hatóság, sem az ügyészség nem jogosult a zár alá vétellel biztosított vagyont a károsultak között kiosztani, a kártérítésrõl egyedül a bíróság határozhat. Az ügyészség azt teheti, hogy a maga eszközeivel szorgalmazza a büntetõeljárás lehetõleg gyors lefolytatását. A károsultak igényének kielégítésére a felszámolási eljárás során kerülhet sor.
Végezetül pedig hadd mondjam: ha a szomszédom azt kérdezné tõlem, hogy fektesse-e a pénzét olyan üzletbe, ahol a pénz három hónap alatt 40 százalékot fial, azt tanácsolnám neki: inkább ne tegye. Kérem képviselõ urat és a tisztelt Országgyûlést, hogy a válaszomat fogadják el. (Taps.)