DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm.
... ha az adott kérdésben a végrehajtó hatalom valamiféle kompetenciával bír. A jelenlegi alkotmányos berendezkedés alapján az ügyészség az Országgyûlés alárendeltségében mûködik, kormányzati szerepkör az ügyészség tekintetében egyáltalán nincsen, ezért fogalmilag kizárt bármiféle ellenjegyzés szükségességének a felvetése a köztársasági elnöknek a legfõbb ügyész, illetve a legfõbb ügyész helyettese megbízatásával összefüggõ intézkedése kapcsán.
Az alkotmány betû szerinti értelmezése ezért szükségképpen a kérdés felületi megközelítését jelenti. A megnyugtató megoldást az alkotmánynak az ügyészségre vonatkozó valamennyi rendelkezésének összevetése adja meg.
Ezen túlmenõen maga az alkotmány is megfogalmaz hatásköröket a köztársasági elnök számára a legfõbb ügyész, illetve helyettese megbízatásának keletkezése kapcsán. E jogkörök tekintetében tehát még az alkotmány szó szerinti értelmezése alapján is eleve kizárt a köztársasági elnök intézkedésének ellenjegyzése. Ebbõl eredõen az ellenzéki álláspont következetes végigvitele arra a képtelen következtetésre vezetne, hogy a legfõbb ügyész, illetve helyettese megbízatásának keletkezésével összefüggésben a köztársasági elnök intézkedése nem igényel ellenjegyzést, a megbízatások megszûnésével kapcsolatos köztársasági elnöki döntés azonban ellenjegyzéshez kötött lenne.
A koncepcionális kérdésekben benyújtott módosító javaslatokat mindezek miatt a kormány nem támogatja.
Ezek után engedjék meg, hogy röviden szóljak még néhány jelentõsebb módosító indítványról, illetve az azokkal kapcsolatos kormányzati álláspontról.
Torgyán József képviselõ úr módosító javaslatában a javaslat címének módosítását indítványozza, arra hivatkozva, hogy a száztizenegy paragrafusból álló javaslatból az ügyészségi adatkezelés szabályai mindössze két paragrafust tesznek ki, és e szabályok elhelyezése inkább a büntetõeljárásról szóló törvényben lenne logikus. Nem támogathattuk a képviselõ úr javaslatát, mert az adatkezelési szabályok, bár valóban mindössze két paragrafusban jelennek meg, egyrészt jelentõségüknél fogva külön fejezetet képeznek a javaslatban, azon kívül a javaslat két terjedelmes melléklete is az adatkezeléssel kapcsolatos; másrészt pedig nemcsak az ügyészség büntetõjogi, hanem a polgári jogi, közigazgatási jogi területen végzett tevékenysége során felmerülõ, továbbá saját szervezetével kapcsolatos adatkezelésekre is vonatkoznak.
Sepsey Tamás képviselõ úr azt javasolta, hogy az ügyészi tanács választása során a megválasztás feltétele legyen az is, hogy a leadott érvényes szavazatok legalább egynegyedét szerezze meg a jelölt. A képviselõ úr módosító javaslatával egyetértek, mert valóban növeli a megválasztott tag legitimitását egy ilyen érvényességi küszöb bevezetése.
Szintén támogatom Torgyán József képviselõ úrnak az ügyész, az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó, továbbá a tisztviselõ és az ügykezelõ részérõl a szolgálati viszony létesítésekor leteendõ eskü szövegével kapcsolatos módosító indítványát. Ez a Házszabályban szereplõ esküszöveg megoldásait veszi át: egyrészt a javaslatban található esküszövegeknek az alkotmányos jogszabályok megtartására vonatkozó részébõl kiveszi az "alkotmányos" jelzõt, másrészt kiegészíti az esküt azzal, hogy az eskütevõ meggyõzõdése szerint hozzáteheti, hogy "Isten engem úgy segéljen!".
Szabad György képviselõ úr módosító javaslata a javaslatnak a legfõbb ügyész hivatalvesztésére vonatkozó rendelkezéseibõl indítványozza elhagyni a "vagy más módon tisztségére méltatlanná vált" szövegrészt, mert álláspontja szerint egy ilyen meghatározás a burkolt hatalmi nyomás eszközévé válhat, s mint ilyen, nem felel meg a jogállamiság kritériumainak.
A módosító javaslattal érintett rendelkezés szerint az Országgyûlés két konkrétan meghatározott esetben - ha az ügyész neki felróható okból nem tesz eleget feladatainak, illetõleg ha jogerõs ítéletben megállapított bûntettet követ el - mondja ki a hivatalvesztést. Ez az esetkör azonban nem öleli fel mindazokat az eseteket, amikor hivatalvesztés útján indokolt lehet megszüntetni a legfõbbügyészi megbízatást. A bûntett kategóriája nem azonos a bûncselekmény kategóriájával, hanem annál szûkebb. Nem zárható ki, hogy a legfõbb ügyész olyan kisebb súlyú bûncselekményt követ el vagy erkölcsileg súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amely a tisztségével nyilvánvalóan nem egyeztethetõ össze.
A módosító javaslat által aggályosnak ítélt, valóban általános jelleggel megfogalmazott hivatalvesztési eset, a tisztségére méltatlanná válás kiiktatása esetén azonban nem lenne mód arra, hogy az erkölcsileg súlyosan kompromittálódott legfõbb ügyész megbízatását hivatalvesztéssel szüntesse meg az Országgyûlés. Ilyenkor tehát a legfõbb ügyészt választó Országgyûlés megítélésére van bízva, hogy a legfõbb ügyész cselekménye vagy életvitele olyan jellegû-e, ami a megbízatás fenntartását lehetõvé teszi a jövõben vagy sem.
Megjegyzem egyébként, hogy a módosító javaslattal érintett rendelkezés nem egyedi megoldás: ugyanilyen szabályok vonatkoznak az alkotmánybírákra, az Állami Számvevõszék elnökére és alelnökére, az állampolgári jogok országgyûlési biztosára is. Mindezek miatt Szabad képviselõ úr módosító javaslatával nem értek egyet.
Torgyán József képviselõ úr az ügyész személyi összeférhetetlenségének tilalma alóli felmentés lehetõségét rögzítõ szabály elhagyását indítványozta, arra hivatkozva: a közélet tisztaságának követelménye ilyen felmentést nem tesz elfogadhatóvá. A felmentés lehetõségének kimondására azért van szükség, mert nem ritka eset, hogy egymás hozzátartozói dolgoznak ugyanazon ügyészségen. Értékes szakemberek távozásával járna, ha ilyen lehetõséget a javaslat nem biztosítana, ez pedig több helyen fennakadást okozna az ügyészségek tevékenységében, amit mindenképpen indokolt lenne elkerülni. A javaslat által biztosított felmentési lehetõség meglehetõsen szûk körû, hiszen ilyen felmentést csak a legfõbb ügyész adhat, és csak különösen indokolt esetben. Ez a felmentési lehetõség eddig is megvolt, és nem okozott problémát az ügyészségek mûködésében.
Torgyán József képviselõ úr és Áder János képviselõ úr az ügyésznek a felettes ügyész utasításának végrehajtására vonatkozó kötelezettségét szabályozó rendelkezések módosítását indítványozták. A javaslat 43. § (1) bekezdése szerint az ügyész köteles a legfõbb ügyész, illetve a felettes ügyész utasításának eleget tenni. E paragrafus (3)-(5) bekezdései rendelkezéseket tartalmaznak arra, hogy az ügyész mely esetben köteles az utasítás végrehajtását megtagadni, mikor tagadhatja meg, és mikor kérheti az utasítás teljesítése alóli mentesítést. A módosító indítványok e rendszer megváltoztatását kívánják elérni. Áder képviselõ úr az utasítás kötelezõ megtagadásának esetét kiterjesztené minden jogszabálysértés esetére, tehát nemcsak a bûncselekmény és a szabálysértés elkövetésére. Ez a javaslat elsõ ránézésre igen rokonszenvesnek látszik, azonban komoly csapdákat rejt magában. A korántsem mindig egyértelmû, sokszor komoly jogértelmezést igénylõ hatályos joganyagra tekintettel a beosztott ügyészeket ez a szabály jelentõsen elbizonytalanítaná. Mint azt a bizottsági vitában a legfõbb ügyész úr is elmondta, a módosító javaslat szerinti megoldás káros következményekkel is járna: a hierarchikusan felépített ügyészi szervezet a feje tetejére állna, mivel ilyen kötelezettség kimondása esetén az utasítást kapó ügyész lesz kénytelen elbírálni minden fölöttese utasításának jogszerûségét.
(17.30)
Ez pedig az ügyészi szervezet megbénulásához vezetne. Az utasításért a felelõsséget az utasítást adó ügyésznek kell viselnie. Ezt a követelményt a javaslat szigorú felelõsségi szabályok megállapításával is hangsúlyozza. Ugyanakkor lehetõséget biztosít az ügyész részére az utasítás alóli mentesülésre, ha a beosztott ügyész meg van gyõzõdve arról, hogy az utasítás jogszabályellenes és e meggyõzõdésének hangot is ad. Torgyán képviselõ úr még tovább megy, és azt indítványozza, hogy az ügyész jogi meggyõzõdésével ellentétes utasítást is köteles legyen megtagadni. Ez a megoldás nem életszerû, mert az utasítások többségénél ki sem derül, hogy azzal kapcsolatban az ügyésznek mi a meggyõzõdése. Ez egyszerûen ellenõrizhetetlen.
Áder képviselõ úr a javaslatnak az utasítás végrehajtásának szabályait rendezõ 43. §-át egy olyan rendelkezéssel egészítené ki, amely kimondaná, hogy az utasítás végrehajtását e törvény alapján megtagadó ügyészt emiatt hátrány nem érheti. E rendelkezés feleslegesnek látszik, mert ha az ügyész a törvény által meghatározott lehetõségekkel élve megtagadja az utasítás végrehajtását vagy felmentését kéri annak végrehajtása alól, akkor jogszerûen jár el, és emiatt ennek külön kimondása nélkül sem érheti hátrány.
Áder János képviselõ úr a javaslatnak az ügyészségi adatkezelési fejezete rendelkezéseihez nyújtott be módosítójavaslat-csomagot. Ezen indítványainak többsége - egy kivétellel - a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény rendelkezéseinek az ügyészségi adatkezelés sajátosságaira való adaptálását jelentik, hasonlóan a rendõrségi törvényben alkalmazott megoldáshoz. E módosító javaslatokkal egyetértek, mert ezek beépítése esetén nem kell az adatkezelési fejezet rendelkezéseihez az adatvédelmi törvény rendelkezéseit is értelmezni.
Nem értek egyet azonban azzal a módosító javaslattal, bár az alkotmányügyi bizottság támogatta, amely a külföldi adatkezelõ részére történõ adatátadás esetére a törvénynek egy rendelkezését változtatás nélkül venné át. Ez a módosító javaslat nem nyújt többletet az adatvédelmi törvényhez képest, pusztán megismétli az adatvédelmi törvény azon rendelkezését, hogy a kezelt személyes adatoknak más adatkezelésekkel való összekapcsolása, illetve külföldi adatkezelõk részére történõ átadása csak akkor lehetséges, ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek.
Sepsey Tamás képviselõ úr a javaslat zárórendelkezései között található azon rendelkezést kívánta módosító javaslatával megváltoztatni, mely az ügyészek mentességét szabályozza, azt tehát, hogy milyen feltételek mellett és milyen esetben lehet az ügyésszel kapcsolatban büntetõeljárási cselekményt végezni. A képviselõ úr által adott és a precízebb megfogalmazásra törekvõ szöveg valójában a kívánatosnál szûkebb körben vonná meg a mentesség határait, mivel nem vonatkozna a magánvádas büntetõügyekre, emellett bevezeti a hatósági tettenérés fogalmát, amelyet azonban nem definiál, és amely nem ismert a büntetõeljárás-jogban. Ezért, mivel a javaslat szerinti szöveg pontosabb és a kívánt cél elérésére alkalmasabb, a módosítással nem értek egyet.
Torgyán József és Varga István képviselõ urak a javaslatnak azt a rendelkezését kívánják módosító javaslataikkal törölni, mely megszünteti az ügyészi ténymegállapító vizsgálat intézményét. Varga képviselõ úr az indítványát azzal indokolta, hogy az jelentõsen hozzájárult a tények feltárásához, s ezzel a köznyugalom megõrzéséhez, ezért annak megszüntetését semmi nem indokolja. Torgyán képviselõ úr pedig a ténymegállapító vizsgálatnak a joghézagok feltárásában betöltött szerepe miatt tartaná jónak ezen intézmény fenntartását, bár a bizottsági vitában elismerte, hogy ez a jogintézmény nem váltotta be igazán a hozzá fûzött reményeket. Nem értek egyet e módosító javaslatokkal.
Az ügyészi ténymegállapító vizsgálatról a magyar jogrendszerben mindössze egyetlen mondat szól. A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény 25. § (3) bekezdése szerint közérdeket sértõ, illetve veszélyeztetõ cselekmény vagy mulasztás gyanúja esetében az ügyész ténymegállapító vizsgálatot folytathat. Ha ezt összevetjük a több száz paragrafusból álló büntetõeljárásról szóló törvény garanciális szabályrendszerével, rögtön nyilvánvaló lesz, hogy ez a jogintézmény miért nem tartható fenn. A ténymegállapító vizsgálat teljesen tisztázatlan mind a vizsgálandó ügyek körét, mind a vizsgálat alanyainak körét tekintve. Nincs szabályozva, hogy mit tehet az ügyész és mihez nincs joga. Nem tudható, hogy milyen jogai és kötelességei vannak a vizsgálat alá vont személyeknek, egyáltalán kötelesek-e igazat mondani vagy bármit mondani, illetve hogy a vizsgálatban való részvételüknek vagy annak megtagadásának van-e bármilyen következménye.
A módosító javaslatokat benyújtó képviselõ urak érvei azért sem elfogadhatóak, mert a korábbi idõszakban lefolytatott ténymegállapító vizsgálatok nem jelentettek semmit a megállapított és az említett okok miatt csak óvatosan kezelhetõ tényekkel kapcsolatban. A közvéleményt, illetve a politikai szférát felzaklató ügyekben valójában a büntetõeljárások jelentették az igazi megoldást a maguk pontosan körülhatárolt szabályrendszerével. Emellett már részben kiépült, illetve kiépülõben van az az állami ellenõrzési rendszer, amely sokkal hatékonyabb, mint amit a ténymegállapító vizsgálattól valaha is el lehetett várni. Minden tapasztalat és minden szakmai érv tehát a ténymegállapító vizsgálat megszüntetése mellett szól, ezért a módosító javaslatokkal nem értek egyet.
Tisztelt Ház! Az elmondottakra tekintettel kérem, hogy az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló törvényjavaslatot a kormány által támogatott módosító javaslatokkal együtt fogadják el, és ezáltal segítsék elõ, hogy megszûnjön az a tarthatatlan helyzet, hogy az igazságszolgáltatáson belül csak az ügyészség esetében hiányzik a szolgálati viszonnyal kapcsolatos átfogó törvényi szintû szabályozás. Köszönöm türelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)