VARGA LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az eddigi vitát figyelemmel kísérve megállapíthatjuk, hogy fura egy szerzet ez a költségvetés. Mindjárt az elején az a legnagyobb probléma vele, hogy két oldala van, bevételi és kiadási oldala. Ennek kapcsán tulajdonképpen talán önök is észrevették, hogy fõleg az ellenzéki szónokoknak mind a két oldallal komoly problémáik vannak. Elhangzott, hogy a költségvetés adóbevételi oldala, bevételi tétele túlzott mértékû, s azt egyik-másik vezérszónok behajthatatlannak tartotta. Elhangzott, hogy a privatizációs bevétel túltervezett, sõt az egyik vezérszónok úgy fogalmazott, hogy ennek beszedése realizálásához egyfajta csodára lenne szükség.
A kiadások körül is nagyon sok érdekes vélemény gyûlt össze. Többek között elhangzott, hogy az állami szerepvállalás mintegy 10 százalékkal csökken ebben a költségvetésben az elõzõkhöz képest. Más egyéb csökkenéseket is felsorolva Kádár Béla képviselõtársunk fölvetette, hogy tartható-e így egyáltalán a költségvetés egyensúlya. Sõt, tulajdonképpen még azt is megpendítette, hogy talán még a társadalmi egyensúly is veszélyben van. Rott Nándor képviselõtársunk egyenesen odáig ment el, hogy kijelentette, megjósolta: borulni fog a költségvetés, és ezt elsõsorban arra alapozta, hogy a következõ évi kiadásoknál a kormány, a Pénzügyminisztérium nem számolt az áremelések hatásaival.
Sokan beszéltek - szerintem is teljes joggal - a gyermeknevelés támogatásához szükséges összegek kicsinységérõl, valamint még számos egyéb, általam is fontosnak tartott igény kielégítetlenségérõl.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ha ezeket a véleményeket egymás mellé tesszük, akkor ebbõl az jön ki, hogy ennek a költségvetésnek a hiánya nagy valószínûséggel nagyobb lesz, mint amit a pénzügyminisztertõl hallottunk, s amit az elõterjesztés tartalmaz. Ha csak az ellenzéki szónokok véleményére figyelnék, akkor is azt kellene mondanom, hogy igenis szükség van nagyon szigorú gazdálkodásra, igenis nézzük meg minden fillér helyét, mielõtt kiadjuk, hogy jó helyre adjuk-e ki, vagy uram bocsá', most van-e itt az ideje annak, hogy ezeket a filléreket kiadjuk. Természetesen én is a szigorú gazdálkodás mellett voksolok, és nemcsak azért támogatom a kormányt, mert ezt a szigorú gazdaságpolitikát beterjesztette ide a költségvetés formájában, de azt is elvárom, hogy ha elfogadásra kerül ez a költségvetés, akkor legalább ilyen szigorúsággal járjon el annak végrehajtásában is.
Elhangzott a tisztelt Házban, hogy két szemlélet vitájának is fültanúi lehetünk. Nevezetesen arról van szó, hogy hitelbõl gyorsítsunk-e; vagy saját erõbõl, saját kínjainkon keresztül próbáljuk megteremteni a gyorsítás lehetõségét.
(18.00)
Azt gondolom, a kérdés ilyen fölvetése nem jó. Egyrészt adósságunk külsõ és belsõ nagysága már ma is elviselhetetlenül nagy. Másrészt pedig a hitelezõk nem nagyon akarják már elhinni nekünk, hogy ezek után most már isten bizony, a gazdaságba fogjuk a hiteleket forgatni és nem szociálpolitikába, nem támogatásra fogjuk elkölteni. Vagyis magyarul: nem kínálgatják a hiteleket.
Mint elhangzott, már az is gond, hogy a jelenlegi hiány finanszírozásához a megfelelõ hiteleket megkapja majd a kormány, és a költségvetés finanszírozható legyen. Tehát nem más választási lehetõségünk van, hanem kemény kényszerhelyzetben vagyunk, saját erõnkbõl kell kimásznunk ebbõl a gödörbõl.
Tisztelt Képviselõtársaim! A költségvetés kiadási oldalán egy igen nagy részt foglal el a MÁV. Már ez is arra késztetett volna, hogy szóljak a MÁV helyzetérõl, de ezt a késztetést megerõsítette a Fidesz vezérszónokának egy utalása, amely egy állami nagyvállalat tartozásainak elengedését emlegette föl. Elsõsorban ezt is úgy, hogy lám, lám, a kormány és a miniszterelnök szavahihetetlen, hiszen korábban arról volt szó, hogy a tb-tartozásokat be kell hajtani, most pedig itt nagylelkûen elengedik a MÁV-nak ezeket a tartozásait.
Úgy gondolom, képviselõtársunk a hatás érdekében a tényeket hagyta figyelmen kívül, mert a tények egészen mást mondanak. A tény az, hogy a MÁV valóban hatalmas tartozásokat gyûjtött össze, így tb-tartozásokat is. A másik oldalon tény az, hogy a kormány - mint ahogy a programjában is benne volt - elhatározta, hogy a MÁV-ot pénzügyileg szanálni kell. Ezen elhatározás költségvetésben való visszaköszönésének lehetünk a tanúi. Így errõl úgy beszélni, mintha ez bizonyítaná többek között, hogy a kormány szavahihetetlen, úgy gondolom, nyugodtan nevezhetjük blöffnek.
Egyébként is, a kormány nem volt olyan jószívû a MÁV-val, hogy ezt a támogatást ingyen kérte volna. Igen kemény feltételeket szabott a MÁV-nak, többek között olyan feltételeket, melyek szerint jövõ évben bérfejlesztés csak az idei bértömeg erejéig lehet. Aki egy picit is járatos ezekben a kérdésekben, az tudja, hogy ez praktikusan azt jelenti, hogy létszámleépítésre lenne szükség ahhoz, hogy bérfejlesztést lehessen megvalósítani. Gondolom, a jelenlevõk tudják, hogy bizony, ebben a kérdésben a vasutas érdekvédelmi szervezetek igencsak más véleményen vannak, mint a kormány.
Más véleményen vannak elsõsorban azért - amit egyébként a kormány is nagyon jól tud -, mert a MÁV nemcsak saját maga tehet arról, hogy ebbe a helyzetbe került. A MÁV helyzete elsõsorban az elmúlt években, mondhatnám azt is, hogy az elmúlt évtizedben romlott meg ilyen drasztikusan. Elsõsorban azért, mert a személyszállítás költségeit a személyszállítás árában nem tudta érvényesíteni. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy most a jegyek árait kell emelni. Ez a világon szinte mindenütt kormányzati döntés, politikai kérdés. Természetesen Magyarországon is az. Ugyanakkor viszont a szolgáltató - jelen esetben a MÁV - jogosan várja el, hogy ha egy társadalmilag elfogadott szinten tartják a jegyek árát, akkor támogatásként a valós költségeihez igazított támogatásként kapja meg a jegyek értéke és a tényleges költségek közötti különbséget.
Erre a kormány természetesen azt mondta, hogy igen, ez egy jogos követelés, csak az a baj, hogy ezt egy költségvetési év alatt nem lehet végrehajtani. Ezzel kapcsolatban egy hároméves idõszakot jelölt meg. Egy hároméves idõszakban képzeli el konszolidálni a MÁV-ot pénzügyileg.
Én a magam részérõl ezt a koncepciót el tudom fogadni. Ugyanakkor ellenérzéssel hallgatom, hogy adott esetben egy jól hangzó politikai érveléshez használjanak föl egy olyan vállalatot, amely a magyar közlekedésben meghatározó szerepû, és amelynek a szolgáltatásait lehet szeretni vagy nem szeretni, de amelynek a szolgáltatásait nem lehet átterelni a közutakra. Tehát a jövõben is szükség lesz rá.
Tisztelt Képviselõtársaim! Végezetül szeretném figyelmükbe ajánlani egyik képviselõtársunknak, Zwack Péter szavait, hozzászólásának befejezõ mondatait. Ebben körülbelül azt mondta el, hogy õ támogatni tudja ezt a költségvetést. Javaslataival azon fog dolgozni, hogy a bevételek, elsõsorban a feketegazdaság háttérbe szorítása, valamint a külföldi tõke bevonása minél eredményesebb lehessen a kormányzati munkában, és várja, hogy ehhez - az õ javaslataihoz - a kormány is partner legyen.
Úgy gondolom, egy gyakorló közgazdasági szakember, egy gyakorló vállalkozó véleménye egy költségvetési vitában legalább akkora súllyal kell hogy latba essen, mint adott esetben azok az elméleti viták, amelyek itt a Házban és az újságokban hosszú ideje hallhatók. Én a magam részérõl szintén el tudom fogadni ezt a költségvetési tervezetet, elsõsorban azért, mert tisztában vagyok azzal, hogy ennek az országnak jelenleg nincs nagy mozgástere, jelenleg a gazdaság egy nagyon-nagyon szûk mezsgyén kell hogy lavírozzon. És talán ezzel a megszorító - és általam is megszorítónak tartott 1995. évi - költségvetési javaslattal ki tudjuk kényszeríteni a gazdaságból azt, hogy '96-ra már egy javuló körülményeket megalapozó gazdasági programot lehessen letenni.
Javaslom tisztelt képviselõtársaimnak, hogy szintén fogadják el a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)
(18.10)