DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem elõször állok itt, amikor a mûvelõdési kormányzat nem kíváncsi arra, hogy mi történik a költségvetéssel, illetve a pótköltségvetéssel, pedig most kivételesen meg szeretném dicsérni a mûvelõdési tárca vezetõjét, hiszen ma délután hat órakor eljuttatta számunkra a költségvetést. Én úgy hiszem, hogy ez már eleve egy olyan precedens, hogy miközben a költségvetés részletes számait más tárcáknál októberben megkaptuk, csak novemberben kapjuk meg a tárca részletes adatait. Ennek kapcsán nagyon nehéz véleményt mondani, hiszen úgy gondolom, hogy egy vagy másfél óra alatt nem lehet alaposan áttekinteni ezt a költségvetést.
Mégis egy-két adatra vagy egy-két tényre hadd hívjam fel a figyelmüket. Többször elhangzott, hogy a felsõoktatás prioritást élvez, és a felsõoktatás számára plusz hárommilliárdos támogatás lesz a '95-ös költségvetésben. Sajnos azt kell mondjam, hogy ez a hárommilliárd valahol eltûnt. Ezt ugyan az oktatási bizottságban is megerõsítette helyettes államtitkár úr, amikor azt mondta, hogy a számokból igen nehéz kiolvasni, pláne ha azt vesszük, hogy a pótköltségvetés kapcsán jelentõs csökkenés volt a felsõoktatási intézményeknél, tehát az ehhez képest történt emelés nem jelenti azt, hogy valójában a felsõoktatás támogatása jelentõsen megnövekedett. Nem jelenti azt. Sajnos ez azt jelenti, hogy mégis valóra válik az a terv, hogy az elsõéves hallgatói létszám csökkenni fog, bár ez még mindig nem jelenti azt, hogy összességében csökken a hallgatói létszám, hiszen nagyobb létszámú évfolyamok vonulnak ki az egyetemekrõl, illetve kerülnek azoknak az évfolyamoknak a helyébe, amelyek most még kisebb létszámúak voltak.
A másik jelentõs tétel: a felzárkózás az európai felsõoktatáshoz. Bár ebben a költségvetésben a '94-es 800 millióról 1500 millióra emelkedett, mégis azt kell mondjam, hogy a pótköltségvetés 800 milliós elvonása azt mutatja, hogy nem emelkedett valójában, legfeljebb csak a pótköltségvetéshez viszonyítva.
Azt kell mondjuk: ismét vesztes a felsõoktatás ebben a költségvetési évben, és nemcsak egy ágazatnak egy része a vesztes, hanem úgy gondolom, hogy az egész elindult fejlesztési program veszteségét jelenti, hiszen nagy létszámú vagy nagyobb létszámú korosztályok kerülnek ki érettségizetten az elkövetkezendõ években, mert az elmúlt évek során sikerült az érettségi felé orientálni a diákokat, tehát egyre többen választották a középiskolákat, egyre többen választották azt, hogy érettségit tegyenek, mert úgy gondolták, hogy nagyobb lehetõségük lesz felsõoktatási intézményekben tanulni.
A közoktatással kapcsolatosan hadd említsem meg, szerencsére vagy nem szerencsére ennél a tárcánál a közoktatásnak csak egy része szerepel. A nem szerencsére azért, mert mint tudjuk - és erre nem szeretnék kitérni - a normatívákban egy fillér emelkedés sem történt, de ez nem ennek a tárcának a fejezetében jelenik meg, hanem a Belügyminisztérium fejezetében.
Helyettes államtitkári szinttõl felfelé többször hallottunk 800 milliós közoktatási modernizációs alapról. Többször hallottuk, hogy rendelkezésre áll az a 800 millió forint, ami a közoktatás megújítását fogja szolgálni. Ezzel szemben létezik egy Pedagógus Szakma Megújítási Program, ami valóban emelkedett 100 millióval, csak miközben emelkedett 100 millióval, a minisztérium elfelejtette a nyilvánosság számára feltárni, hogy mi történt azzal a 150 milliós veszteséggel, ami az elmúlt évben érte a Pedagógus Szakma Megújítási Programját, milyen lépéseket tett, hogy azokat megbüntesse, akik valójában nem gondosan kezelték ezeket az összegeket.
Tehát félve mondom ezt az emelkedést, mert úgy érzem, hogy továbbra is olyan kezekbe kerül, ami esetleg nem biztosítja a gondos gazda és valóban a közoktatás fejlesztését szolgáló területeket.
Külön megdöbbentõ számok jelennek meg a közoktatás területén. Ha a megdöbbenésemet önökkel megoszthatom, a tanárok nyelvi átképzésére szánt 60 millió forint, amirõl tudjuk, akik ezen a területen dolgozunk, hogy a 250 millió sem volt elég, úgy gondolom, azt mutatja, hogy nem óhajtjuk a tanárok nyelvi átképzését. Ebben nemcsak az orosztanárok nyelvi átképzése van, hanem annak a hiánynak a kiküszöbölése, ami ma a közoktatásban megjelenik, hogy nincsenek nyelvtanárok, és ezért különbözõ szervezetek aratnak, rendkívül magas összegeket kérnek azért, hogy a szülõk, akik kívánják, hogy gyermekük egy nyugati vagy bármilyen nyelvet megtanuljon, iskolán kívül tehesse ezt.
A másik, legalább ilyen jelentõs összeg a pedagógusok intenzív képzése, ami mindössze 44 milliót kapott ebben a költségvetésben. Mindannyian érzékeljük, hogy a pedagógusok képzése, átképzése és továbbképzése rendkívül fontos feladat. Ha erre a tárca nem tud elkülöníteni, akkor ezt a feladatot nem fogja tudni megoldani, ennek következtében valóban elõfordulhat, hogy munkanélküli pedagógusok lesznek, valóban elõfordulhat, hogy azok a pedagógusok, akik munka mellett és bizonyos kevés anyagi áldozattal vállalják a továbbképzést, nem jutnak továbbképzõ helyhez, nem jutnak ilyen lehetõséghez.
Nem járt jobban a közmûvelõdés és a mûvészetek területe sem ebben a költségvetési tervezetben. Talán megdöbbentõ mindazok számára, akik áttekintették ezen rövid idõ alatt is a költségvetést, hogy a Szabad Mûvelõdési Alapítványra szánt 400 milliós összegbõl az idei évre már csak 80 millió jutott. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a mintegy 152 szakszervezeti, önkormányzati tulajdonban, illetve fenntartásban lévõ mûvelõdési házat és ezeknek a programjait ebbõl az összegbõl támogatták, akkor úgy hiszem, hogy nem véletlen, hogy a mûvelõdési házak képviselõi már az elmúlt napokban járkáltak a folyosón és próbálták a képviselõket arra kérni, hogy támogassák õket.
Nem tudom, hogy a tárca haragszik-e a filmszakmára. Nem tudom, hiszen nem is feladatom ennek az értékelése. De hogy a dokumentumfilmek 220 milliós összegét nullára redukálta, hogy a napjaink eseményeit dokumentumáló 50 milliós összeget nullára redukálta, ez azt mutatja, hogy ezen a területen nem kíván a mûvelõdési tárca semmiféle dokumentációt támogatni. Valójában adott egy csekély támogatást a filmes alapítványnak, de ezeknek a jogcímeknek a megszüntetése azt jelenti, hogy ez a tevékenység is alapvetõen meg fog szûnni.
A tárca összköltségvetése csökkent. Ez azt jelenti, hogy a '94-es költségvetéshez és annak a pótköltségvetéssel módosított elõirányzatához képest is csökkent a tárca költségvetése. Én megértem, hogy vannak olyan törekvések, amelyek a költségvetési egyensúlyt javítani próbálják, megértem, hogy spórolni kell bizonyos területeken, de az itt bemutatott és valóban csak felvillantott spórolási lehetõségek nem lehetõségek igazán. Ezek nem valódi alternatívák, hanem azt jelentik, hogy mind a felsõoktatás, mind a közoktatás, mind a kultúra és a mûvészeti területek vesztesei ennek a költségvetésnek.
Nem szeretném azt hinni, hogy lehetõségünk vagy módunk lesz arra, hogy a pótköltségvetésben jelentõsen meg tudjuk változtatni a tárca költségvetését. Nem hiszem, hogy ez meg fog történni, hiszen ismerve a jelenlegi helyzetet, úgy érzékelem, úgy látom, hogy ez a terület vesztesként fogja elhagyni az idei évet.
(18.20)
Mégis arra kérem képviselõtársaimat, hogy gondolják meg, amikor megszavazzák a költségvetést, gondolják meg, hiszen nemcsak 1995 költségvetésérõl van szó, nemcsak az 1995. évrõl, hanem az az egyetemi hallgató, aki nem jut be 1995-ben az egyetemre, nem biztos, hogy '96-ban be fog jutni. Az a fõiskolán tanuló diák nem biztos, hogy tudja folytatni a tanulmányait, s az a közoktatásban dolgozó és tanuló nem biztos, hogy sokáig ilyen megszorításokkal fogja mûvelni ezt a területet. Én ezért azt kérem önöktõl, hogy közösen gondoljuk meg azt, hogy milyen lehetõségek vannak a változtatásra, de az ilyen módon benyújtott, ilyen elkapkodott és ennyire rossz költségvetést, ami a mûvelõdési és közoktatási területre vonatkozik, ne fogadják el. (Taps a jobb oldalon.)