SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az 1995-ös költségvetést véleményem szerint még az év folyamán el kellene fogadni, de nem az ellenzék dolga a költségvetést elfogadni. A költségvetést mindig a kormánypártok fogadják el. A költségvetést mi is elfogadnánk, de nem mindenáron.
A pénzügyi kormányzat uralni kívánja és nem szolgálni az egész nemzetgazdaságot. Szûk látókörû, könyvelõi magatartást tanúsít akkor, amikor csak a két számoszlop közötti differenciát nézi, és nincs politikai döntés. Egy olyan országos ügyben, mint a költségvetés, nem lehet csak óhajokat megfogalmazni. Ehelyett inkább programot kellett volna készíteni a nemzetgazdaság talpraállítására.
A tervben rögzíteni kellett volna az összes, gazdaságot befolyásoló tényezõt: az adózás mértékét, a támogatások feltételeit és mértékét - különösen a gyerekektõl megvont támogatással nem tudok mit kezdeni, számomra teljesen elfogadhatatlan -, a beruházások védelmét, a gazdaság élénkítését célzó intézkedéseket, hogy a privatizációs ütem és anyagi vonzatai ne álom legyen, hanem valóságos pénzügyi megalapozottság kísérje a privatizációt.
(18.40)
A mezõgazdasági hitelek megteremtését szerettem volna látni, különösképpen a jövõ évi áremelkedések tükrében - például az energiaárak nagymérvû emelkedése kapcsán az adóbevételt és az inflációt befolyásoló tételekre még csak utalás sincs a költségvetésben.
Megkérdeztem ezzel kapcsolatban a pénzügyi államtitkár urat, aki úgy nyilatkozott, hogy az így befolyt összegek egy részét azok a rászorulók fogják megkapni, akik nem tudják a közüzemi díjakat kifizetni. Véleményem szerint ez álhumánum, mert ez csak az anarchiát szítja. Elõbb elengedjük azok tartozását, akik a munkásoktól levont tb-járulékot nem fizetik be, azután a rászorulóknak a közüzemi díjat - mintha nekik csak erre lenne szükségük. Tévedés. Nem erre van szükségük.
Minket nem azért küldtek ide választóink, hogy szociális hálót szövögessünk, hogy az országot különbözõ, gazdaságot befolyásoló intézkedésekkel sanyargassuk: a nadrágszíjhúzásból már elege van ennek a népnek. Tisztességes munkát és tisztességes bért követelnek, és nem kell álhumánus intézkedésekkel traktálni õket.
A költségvetési szemléletbõl, annak elvi helytelenségébõl következik, hogy a pénzügyi intézkedések és a késõbb meghozásra kerülõ gazdasági törvények hatására nõ az infláció, a munkanélküliség, beszûkül a piac, csökken a gazdasági össztermék, nõnek a lakosság terhei.
A palackból ki van engedve a szellem: a negatív irányba haladó gazdasági és társadalmi spirál mozgása felgyorsul, és elõbb-utóbb kezelhetetlen lesz. A lakossági befizetések és a gazdaságból származó költségvetési bevételek aránya az 1994. évi 10,3-szoros értékrõl 12,3-szorosára nõ 1995-re, azaz a lakosságtól való elvonást a gazdaság teljesítményéhez mérten 12,3-szorosára tervezi a költségvetés. (sic!)
A lakosság befizetései a teljes bevétel 65,4 százalékát teszik ki, azaz a lakosság tartja el a költségvetést az amúgy is balkáni jövedelmébõl. A modern államokban ez az arány éppen fordított: a gazdaság adja a bevételek 60-70 százalékát és csak 20-25 százalékát a lakosság.
Azt várjuk a költségvetéstõl, hogy a kormány - választási ígéreteinek megfelelõen - ebbe az irányba indul el: programot és intézkedéseket ad a gazdaságnak, hogy teljesítménye növekedjék, ami automatikusan eredeményezi a lakosság terhei csökkenésének lehetõségét.
Véleményem szerint ez az oka annak, hogy a költségvetés egészét nem tudjuk elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a kisgazdapárt padsoraiban.)