SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az adótörvény-javaslatok közül az általános és a fogyasztási adóról szóló, a kormány által benyújtott módosító indítvánnyal kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot kifejteni, illetve emlékeztetni önöket néhány dologra.
(9.10)
Fel kell tennem magamnak azt a kérdést, hogy miért övezi ezt a törvényjavaslatot kevesebb figyelem, holott a költségvetés bevételi oldalát jelentõ tételek keményen érintik a fogyasztókat mindennapjaikban. Talán azért, mert azok az adóemelési tételek, amelyek az 1995-ös esztendõt érintik - amely harminc-egynéhány nap múlva beköszönt - nem ebben a törvényjavaslatban szerepelnek.
Mindenki, aki a jövõ évi számításait végzi és a pótköltségvetés vitáját nem követte figyelemmel, megfeledkezhet azokról az áremelést elindító kormányjavaslatokról, amelyet a szocialista-szabaddemokrata többség szavazott meg egy hónappal ezelõtt. Hogy csak egy példát idézzek fel önök számára az elõrehozott adóemelésre - mindannyian emlékezünk erre -: a sör árának az emelését. A bor megúszta, lett belõle egy kicsi, nyilvános koalíciós belháború.
Nem szabad tehát elfeledkeznünk arról az egy hónappal ezelõtti eseményrõl, amelynek kapcsán a Fidesz akkori vezérszónoka azt állította, hogy ez nem más, mint elõrehozott adóemelés.
A fogyasztási adó emelésével felemelték a hazai sör árát, a vámemeléssel a külföldi sör árát. Egy kicsit rezignáltan azt kell mondjam: az egésznek a polgárok isszák meg a levét egyre nagyobb adóterhekkel a vállukon.
A kormány akkori szándéka szerint a javasolt adókulcs- és adótétel-emelések döntõen forgalomcsökkentõ hatást kívántak elérni, helyesebben mondva ez lett a hatása ennek a döntésnek. Ennek következtében álláspontunk szerint alig nõnek majd az adóbevételek, ugyanakkor jónéhány cég üzleti tevékenysége, üzleti lehetõsége és kilátása jelentõsen romlik. Akkor, a pótköltségvetés során felhozott példával élve, a Fidesz vezérszónoka az idegenforgalmi szakemberekre hivatkozott, akik azt állították, hogy az idegenforgalmi témakörben a kereskedelmi szálláshelyekre vonatkozó áfakulcs 25 százalékra emelése az adóelkerülés további térnyerését jelenti majd. Ezenkívül az adókulcsoknak és adóemeléseknek a negatív következményei bizony az inflációkban éreztetik majd hatásukat.
Ez az elõrehozott áremelés talán azért van, hogy elfeledjük a mostani költségvetés vitája során, hogy a költségvetésben bizony olyan kemény tételek vannak, amelyekre a polgárok jogosan kapják majd fel a fejüket. Talán abban reménykedik a kormány, hogy a parlamenti többsége már nem emlékszik vissza az adókulcsos adóemelésekre, amirõl bizony nehéz volt számot adniuk a szavazópolgárok sokaságának, és most így könnyebben megszavazzák majd a megszorító és szigorú költségvetési javaslatot.
Egy másik témakörre áttérve: a szocialista-szabaddemokrata kormány úgy döntött, hogy 1995. január elsejétõl megszûnik a lakásépítéshez eddig igénybe vett áfa-visszatérítés. E módosítás kapcsán változtak egyéb jogszabályok is. A bõvülõ és hozzáteszem: üdvözlendõ lehetõség már a bevezetés pillanatában tisztázatlan helyzetek sorát hozta létre, sõt még hatálybalépése elõtt már azonnali kérdés hangzott el e tárgyban a Házban.
A nem egyértelmû helyzetet tovább bonyolítja, hogy újabb és újabb értelmezések látnak napvilágot. A múlt héten az e kormány által módosított lakásépítési támogatást, melyet alig néhány hete hoztak meg, újra módosította e kormány. Az új jogszabály lehetséges és valós elõnyeit csökkentik a végig nem gondolt politikai döntések, és persze az olyan bejelentések is, amelyek miatt bizonytalanság keletkezik. Például, ha bejelentik, hogy a vonatkozó jogszabályt fél éven belül esetlegesen újra módosítják. Vagyis miközben a családok keresik a jó és ésszerû megoldásokat, hogy lakáshoz jussanak, a folyamatos módosítgatással, illetve annak emlegetésével ennek a lehetõségét, ezeknek az elképzeléseknek a távlatosságát bizonytalanítják el.
Tudnivaló az, tisztelt Ház, hogy a lakáspolitika egyik eszközrendszeréhez való hozzányúlás, az áfa-visszatérítés megszüntetése, elmozdítja a többit is, változtatja azokat. Így tudható az, hogy ez a lakásépítési támogatás nem nyújt azoknak támogatást, nem ad azoknak kedvezményt, akiknek nincs olyan jövedelmük, hogy az OTP számára hitelképesek legyenek. Tehát ez kiegészítõ jellegû támogatásnak a rendszere nem oldja fel, nem oldja meg a szegényebb rétegek lakásproblémáit. Jogos tehát feltenni a kérdést: nem kellene-e a lakáspolitika egészét áttekinteni, vagy legalább nyilvánosságra hozni a változtatások egészének ütemezését. Segítene a dolgon, ha a lakásügyek koordinációja - és ebbe beleértem az újonnan kidolgozandó, a megváltozott, valós helyzetet figyelembe vevõ új építési jogszabályok megalkotását, az önkormányzati és a kormányzati lakáspolitika összehangolását is - végre megszületne, azt mindenképpen üdvözölni tudnánk.
Nem tárgya ennek a napirendi pontnak a lakáspolitika általános tárgyalása, ezért el is tekintek a további példák felsorolásától. Szeretnék egy apróságra utalni, ami talán sokaknak apróság, ez pedig a könyvek.
Az elõzõ kormány a könyveknek, folyóiratoknak, napilapoknak, térképeknek az áfakulcsát a nulla áfakulcsról beemelte a tizes áfakulcsba. A jelenlegi törvényjavaslat ezt tizenkét százalékra kívánja emelni.
A Mûvelõdési Minisztérium szakmai koncepciója szerint szerencsés volna, ha a könyvek, térképek, napilapok hat százalékos áfakulcs alá kerülnének, amely szakmai koncepció azért furcsa számomra, mert ha ezt jól értem, akkor ez a három szintû adókulcs megvalósítását jelentené.
Én azt gondolom, támogatva azt, hogy az érintett területek kedvezményekhez jussanak, nehéz dolog elképzelni, hogy emiatt az áfarendszer, a kétkulcsos áfa megváltozzon.
Befejezésképpen szeretnénk támogatólag szólni azokról a pontokról, amelyeket a kormány jelenlegi javaslatában nyújtott be. Ennek egyike az a pont, amely a lízingeket érinti. Itt üdvözöljük a kormánynak azon szándékát, hogy ez irányú módosításait visszavonja. Továbbá nagyon jónak tartjuk az adóbehajtás szigorítását és a nyilvántartás egyszerûbbé tételét, mint azt más ellenzéki pártok is dicsérõleg megjegyezték.
Végezetül azt szeretném mondani - és itt újra visszakanyarodnék a könyvekhez -, hogy talán Hrabalrt, Esterházyt vagy Pilinszkyt egy pohár sör mellett olvasni azoknaknak lesz kedve és fõleg pénze, akik nem igazán olyan bérbõl és fizetésbõl élnek, mint a legtöbben ebben az országban. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)