DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr!
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Tessék megengedni, hogy rendhagyó módon most ne a deficites költségvetéssel, hanem a deficites idõvel kezdjem a felszólalásomat. Tudniillik a házbizottság ajánlása szerint 15 perc a felszólalási idõ kerete, de mi végül is hárman osztottuk be a ma délelõtti felszólalókat és hármunknak a mi számításunk szerint 20-20 perc jutna; úgyhogy tessék ezt nekünk elnézni elnök úr, különben elvesztenénk az idõt. (Derültség, zaj.)
Akkor, amikor a költségvetést a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja megvitatta, az a meggyõzõdés alakult ki bennünk, hogy ennek a törvényjavaslatnak már a címével is baj van. Nevezetesen csak a címében költségvetés, de a valóságban ennek az elõterjesztésnek semmi köze nincs a költségvetéshez. Hiszen ahhoz, hogy a kormány valóban költségvetést tudott volna készíteni, - a költségvetést megelõzõen - ki kellett volna dolgoznia a nemzetgazdaság talpraállításának és fejlõdésének középtávú gazdasági tervét, ezen belül az 1995. éves gazdasági tervet, továbbá rögzítenie kellett volna a nemzetgazdaságot befolyásoló összes tényezõt; a vállalati és személyes adózás elveit és mértékét, a támogatások feltételeit és mértékét, a beruházások védelmét és élénkítését célzó intézkedéseket, a privatizációs ütemet és feltételrendszert, a tulajdonlás és a bérlet rendezését, különös tekintettel a mezõgazdaságra vonatkozóan, a hitelrendszer gazdaságbarát átalakítására vonatkozó elképzeléseket, tehát a gazdaság mûködésének élénkítését szolgáló tényezõket, és a gazdaságélénkítõ intézkedések alkalmazásával összefüggésben kellett volna meghatározni a szükséges kiadásokat és tervezni a gazdasági bevételeket.
(10.10)
Azonban nem ez történt, hanem egy olyan költségvetést terjesztett be a kormány, amely egy nemzetközi elvárás rögzítésébõl indult ki, nevezetesen abból a ténybõl, hogy a nemzetközi pénzintézetek 300 milliárd forint körüli hiányt engedtek meg 1995-re, ezért a mi pénzügyi kormányzatunk a nemzetközi elvárásoknak megfelelõen ezt az összeget, mint várható hiányt, a pénzügyi költségvetésben rögzítette, az összes többit pedig, ami ezen felül tényleges kiadásként felmerült, különbözõ jogcímeken elbújtatva a lakosságra terhelte, függetlenül attól, hogy a lakosság teherbíróképessége elviseli-e ezt a többletterhelést, vagy nem viseli el a többletterhelést. Mint ahogy a korábbi költségvetéseknél is jeleztük, az nem költségvetés, ahol egy meglévõ hiányhoz próbálnak hozzáigazítani valamiféle egyensúlyi képet mutató, könyvelõi szemlélettel kidolgozott számoszlopokat. Mi úgy gondoljuk, hogy a költségvetésnek egy ország jövõjét befolyásoló tervezésbõl kellene állnia, és a terv egy részét képezhetnék a tervezett bevételi oldallal szemben felmerülõ kiadások.
Az országnak változatlanul nincs nemzetgazdasági fejlesztési terve, nincsenek kitûzve a stratégiai céljai, amelyek a költségvetés egyes kiadásait indokolnák. A költségvetési törvény 1. § a) pontja szerinti kiadási fõösszeget részletezõ 1. számú melléklet egyetlenegy tétele sem megalapozott, azok mögött nincs konkrétan kimutatható gazdasági cél.
Hasonlóan megalapozatlan a bevételi oldal. A gazdaságból származó bevételek nem az 1995-ben megtenni szükséges intézkedések várható eredményét rögzítik, hanem az 1994 szeptemberéig elért gazdasági eredmények 1995-re extrapolált értékeit veszik figyelembe, tehát változatlan gazdasági teljesítménnyel számolnak egy inflálódó pénzügyi környezetben.
Ennek megfelelõen a Független Kisgazdapártnak az az álláspontja, hogy nincs konkrétan kimutatható gazdasági cél, ennek következtében nincs megtervezett költségvetés sem; tehát ez a beterjesztés semmiképpen sem fogható fel költségvetésnek.
Legyen szabad külön is rámutatnom arra, hogy a Független Kisgazdapárt rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy ennek a deficit-költségvetésnek végül is az a szándéka, hogy a 300 milliárd forintos hiány tarthatósága érdekében az összes elképzelhetõ terhet - és ezt majd természetesen konkrét számokkal fogom alátámasztani - a lakosságra terheli. Ez végül is Magyarországon ilyen pregnánsan még soha meg nem jelent, olyan gazdaságpolitikához vezetett, amelynek a lényege akként foglalható össze, hogy a nadrágszíjhúzó politikát úgy jeleníti meg a Horn-kormány, hogy a lakosság nyakára tették a nadrágszíjat, és a húzásban Békesi miniszter úr és csapata bizony ugyancsak serénykedik. Ezt a költségvetést a Független Kisgazdapárt természetesen nem tudja elfogadni.
Ugyanakkor legyen szabad rámutatnom arra is, hogy a különbözõ felszólalásokban olyan megközelítések hangzottak el, mint például Szekeres frakcióvezetõ úré, aki abból indult ki és arra hivatkozott, hogy õk azért készítettek egy egészen másfajta költségvetést, mint a Fórum, mert õk nem akartak a Demokrata Fórum költségvetésének az útján járni. Én nem kívánok ebbe az MSZP-frakcióvezetõi megállapításba belebonyolódni, annál inkább sem, mivel sok mindennel vagyok vádolható, de azzal a legkevésbé sem, hogy a Demokrata Fórum szószólója lennék, tehát mi nem a Demokrata Fórum által megjelölt úton kívánunk járni, de hadd jegyezzem meg, hogy még a Demokrata Fórum által kijelölt út is lényegesen jobb, mint a lenini út, amelyet Szekeres Imre ajánl áttételesen. A Független Kisgazdapárt ehelyett egy természetes utat ajánl, amelyet mindenkinek észre kellene vennie, aki ebben az országban él, hiszen annak ellenére, hogy az expó lemondásra került, mégiscsak ismert, hogy Magyarország Kárpát-medencei tartózkodásának 1100 éves évfordulóját fogjuk a közeljövõben megünnepelni. Tehát mi a költségvetésben is és mindenütt egy magyar utat szeretnénk járni.
Ugyanakkor rá kell mutatnunk, hogy elvi kifogásunk másik csomagja a költségvetéssel kapcsolatban abból ered, hogy ez egy tipikusan restrikciós költségvetés, márpedig nemcsak az elmúlt években, hanem - sajnos, most már azt kell mondjam - az eltelt évtizedekben is a restrikciós politika Magyarországon is és másutt is megbukott. Az más kérdés, hogy a nemzetközi pénzintézetek elvárása a restrikciós politika folytatása, de én úgy gondolom, hogy ez az az út, amely minket most már évtizedek óta évrõl évre egyre jobban belevisz egy olyan mocsárba, amelybõl azután nem nagyon található kiút, s nem hiszem, hogy bölcs megfontolás lenne ehhez ragaszkodnunk.
A Független Kisgazdapárt úgy gondolja, hogy egyetlenegy dolog segíthet ezen az országon, nevezetesen, ha az eddigi elképzelésekkel - beleértve természetesen a gazdasági elképzeléseken túlmenõ politikai, jogalkotási és egyéb elképzeléseket is - gyökeresen szakít, de különösképpen áll ez a restrikcióra, hiszen emlékeztetem igen tisztelt képviselõtársaimat arra, hogy például a világ legfejlettebb gazdasága, az észak-amerikai Egyesült Államok esetében végül is a restrikció elvetése volt az a pont, ahol az észak-amerikai Egyesült Államok gyors kitörési lehetõséget talált, még akkor is, ha Békesi miniszter úr ingatja a fejét. Mert más dolog az, hogy voltak olyan bölcsek az amerikai pénzügyi vezetõk, hogy az általuk folytatott gazdaságpolitikát restrikciósnak nevezzék meg, miután bankáraik a világ egyéb részeinek a restrikciós gazdasági politika folytatását ajánlották, de az a gazdasági politika, ami Amerikát kivezette a válságból, a restrikcióval való szembefordulás volt.
(10.20)
Tehát mi úgy gondoljuk, az élénkítés az egyetlen kivezetõ út. Tökéletesen igaza volt Kádár Bélának, aki elmondta, hogy exportorientált gazdaságot kell kifejleszteni, nem importorientáltat. Bár meg kell, hogy mondjam, én bizonyos fokig ellentétben vagyok vele az okfejtését illetõen. Kádár Béla azt fejtette ki errõl a helyrõl, hogy az importkorlátozások az európai integrációs törekvéseinkre tekintettel elfogadhatatlanok. A jövõt illetõen neki igaza van ebben, de én azt hiszem, egy átmeneti idõszakra tekintettel a teljesen legyengült - mondjuk - mezõgazdaságot máshogy nem lehet megvédeni, mint bizonyosfajta importkorlátozásokkal.
Tehát annak hangsúlyozása mellett, hogy mi az európai integrációs törekvéseket illetõen bölcs dolognak tartjuk, hogy importkorlátozást majd valamikor nem lehet alkalmazni, de jelen pillanatban nem tudunk mást tenni, mert a nemzetgazdaság nem fogt tudni talpra állni. Hogy az exportorientált gazdaságot miként lehet megteremteni, az külön misét megérdemlõ tény. Itt arra kívánok utalni, hogy restrikcióval semmiképpen sem, csak a gazdaság élénkítésével lehet.
Ami a konkrét kifogásokat illeti, legyen szabad kitérnem arra, hogy a nagyarányú energiaár-emelés hatásainak figyelmen kívül hagyása olyan negatívuma ennek a költségvetésnek, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül, hiszen ennek az egész gazdaságra kigyûrûzõ hatása alapjaiban fogja megrengetni a '95. éves gazdaságot.
További elvi kifogásunk, hogy a fogyasztói árkiegészítés elképesztõen kicsi. Legyen szabad ezzel kapcsolatban konkrét tényként felhoznom, hogy összegszerûen 32 ezer milliárd (sic!) forint, ami a kiadási oldal 1,68 százalékát teszi ki. Ha ezt összevetjük a lakossági befizetésekkel, amelyek mindösszesen 65,38 százalékos bevételi részarányt jelentenek, akkor talán mondanom sem kell, hogy az 1,68 százalékos fogyasztói árkiegészítés valami elképesztõen csekély. Hogy ezt összegszerûen is le tudjam bontani és az ország nyilvánossága elé tárni, ez azt jelenti, hogy minden magyar állampolgár 3200 forintot kap évente fogyasztói árkiegészítés formájában a költségvetéstõl. Ha ezt csak ötmillió rászorult lakosra vetítem, akkor az egy fõre esõ összeg havi ötszáz forintot jelent a ténylegesen kompenzációkra rászorulók széles táborában. Talán mondanom sem kell, hogy ez érzékelhetetlen lesz az õ vonatkozásukban.