SOÓS GYÕZÕ (MSZP). Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez után a kis vita után azt hiszem jobb lenne újra visszatérni a költségvetéshez, annak az érdemi részéhez.
Nem könnyû egy kormánypárti képviselõnek a törvénytervezetrõl beszélni. Nem könnyû azért, mert az én megítélésem szerint sem jó költségvetés ez. Nem azért nem jó költségvetés, mert a számaival nem értenék egyet. Én nem a kiadási vagy a bevételi oldalának a valószerûségét kívánom kifogásolni, bár természetszerûen vannak bizonytalansági tényezõk, amelyeket eleve nem lehet abszolute prognosztizálni.
Azért nem jó ez a költségvetés, mert sokkal jobbat szeretnénk. Olyat szeretnénk, hogy azon vitatkozzunk, hogyan lehet a többet úgy elosztani, hogy mindenkinek még több jusson. Amikor a pluszokról vitatkoznánk, az volna az én nézetem szerint az igazán jó költségvetés. Ezt a költségvetést azonban behatárolják a lehetõségek, az ország jelenlegi körülményei.
Valóban, egyetértek a felszólaló képviselõ asszonnyal, politikai döntést kell hoznia a parlamentnek. De nem azt a politikai döntést, amire õ gondolt. Az a politikai döntés az lenne, hogy a hiányzó lyukakat újabb hitelekkel, külföldi hitelekkel, újabb belföldi adósságnövekedéssel tömjük be. Ez a politikai döntés nagyon rossz politikai döntés lenne. Másik politikai döntést kell meghoznunk. Azt a politikai döntést kell meghoznunk, hogy az elodázott lépéseket meg kell tenni és végre a stabilizáció útjára kell állítani az országot. Meg kell szüntetni ezt az egyensúlytalanságot, mert halogatható lenne. Halogatható lenne. Hivatkozhatom Tardos Mártonra, akinek nemrég megjelent egy cikke a Magyar Nemzetben. Õ is arra hivatkozik, hogy egy-két évig halogatható lenne, utána viszont egyértelmûen csak az összeomlás következhet az ország számára.
A kiadások növekedése - egyértelmû - behatárolt. Behatárolt, hogy mire telik. Nem képzelhetõ el - én is szeretném a normatívákat növelni. Nagyon jól tudom, négy éve helyi képviselõ is vagyok, tudom, hogyan élnek az iskolák egyik napról a másikra, hogy a bérköltség már eléri az összes kiadások nyolcvan százalékát, de nem azért, mert a bérek nagyon magasak, mert a bérek rettenetesen, megszégyenítõen alacsonyak a pedagógusoknál. Nem azért nem szabad a kiadásokat emelni, mert ezt a helyzetet nem kellene megszüntetni, azt meg kellene szüntetni, hanem azért, mert nincs rá forrás. Végül is ezen gondok miatt mondom azt, hogy nem igazán jó ez a költségvetés.
Azt is el kell ismerni, hogy ez a költségvetés megkésve került a parlament elé, de objektív okai vannak: viszonylagosan késõn alakult meg a kormány, most jutott rá idõ, hogy idekerülhessen.
Nagyon köszönjük az ellenzéknek azt a magatartását, hogy végül is még az idén lehet költségvetésünk, mert az egész országnak alapvetõ érdeke, hogy legyen az idén költségvetés.
Milyen körülmények között került sor az '95. évi költségvetési törvény benyújtására? A szaktárca elvégezte a szükséges makroszámításokat, elemzéseket, olvashatták mindnyájan képviselõtársaim az Állami Számvevõszék jelentését. Egészen biztosan sokat fognak belõle idézni is, merthiszen sok elmarasztalás is van a Számvevõszék részérõl a költségvetéssel kapcsolatban. Azt viszont biztosan nem fogják idézni, amit én idézek belõle. Azt írja az Állami Számvevõszék, hogy az "Az 1995. évi központi költségvetést megalapozó makroszámítások és elemzések elõkészítése kedvezõbbnek ítélhetõ az elõzõ évinél. A folyó gazdasági folyamatok és az éves teljesítés megítéléséhez jó alapul szolgáltak a havi gyors jelentések, elemzések, javulás tapasztalható a statisztikai ellátottságban." Ez tehát mindenféleképpen egy pozitív értékelés. Az ÁSZ nem azt mondja, hogy jól értékeli a kormányzat, a törvény- elõkészítõ a helyzetet, hanem azt mondja - és az én olvasatomban ez azt jelenti -, hogy a szükséges adatokat megfelelõen szedte össze ahhoz, hogy a megfelelõ következtetéseket levonja. A következtetések levonásában már jelentõs eltérés mutatkozik a kormánypártok és az ellenzék között.
Néhány dologról azonban nem szabad megfeledkezni. Nem óhajtom részletezni a gazdaság elemzését, hiszen a pénzügyminiszter úrnak volt ez a tiszte, az expozéjában ezt részletekbe menõen megtette, azonban szeretnék emlékeztetni kizárólag néhány számra.
Tény az ez évi fizetési mérlegnek a tervezetben még csak 3-3,5 milliárd dolláros, azóta kiderült, hogy 3,4-3,8 milliárd dolláros hiánya. Tény, hogy az adósságállomány '93-'94. évben 4 milliárd dollárral nõtt. Tény, hogy az export-import aránya megbomlott 1993-ban úgy, hogy az import jelentõsen nõtt, az export pedig csökkent és ez a megbomlott "egyensúly" maradt 1994-ben is.
(10.40)
Tény, hogy a gazdaság teljesítményével nem egyeztethetõ össze az az 5-7 százalékos reálbér-növekedés, ami 1994-ben történt. És az is kétségtelen tény, hogy vannak kedvezõ jelek, hiszen a GDP valószínûleg 3 százalékkal nõ '94-ben, egyes ágazatok - ipar, építõipar - növekszenek és a beruházások is növekszenek. Csak kiemeltem tehát néhány ilyen fontos adatot.
Mik a következtetéseink, amik ezekbõl az elemzésekbõl, a gazdasági helyzetbõl adódnak? Az a legfõbb következtetésünk - és ez határozza meg az egész költségvetést -, hogy megbomlott az egyensúly, és a költségvetés ennek az egyensúlybomlásnak a megállítására, a helyrehozatalára tesz kísérletet.
Az elõttünk fekvõ költségvetésben az adósságteher 454 milliárd forint. 454 milliárd forint, ez 160 milliárd forinttal magasabb, mint a '94. évi várható kamatteher. Ez a kamatteher - és növekedése - már azt jelzi, hogy a kormányzat által és a pénzügyminiszter úr által is jelzett adósságspirál valóban beindult, és ha ennek nem vetünk gátat, ez olyan folyamat lesz, ami végül is teljesen tönkreteszi egész gazdasági életünket, és fizetési ellehetetlenüléshez, csõdhöz vezeti az országot.
Az adósságtörlesztésünk, tehát a tõketörlesztésünk mindössze 164 milliárd forint, és így a kettõ együtt - és annak az arányából kiemelve a kamatkiadásokat - megállapítható, hogy a kamatkiadások az összes adósságszolgálat közel háromnegyedét, vagyis 73 százalékát teszik ki. Ezek nagyon kedvezõtlen tendenciák.
A '94. évi folyamatokból azt is meg tudjuk állapítani, hogy nagyon kedvezõtlenül alakultak adósságaink kamatterhei; tehát eltolódtak a rövid lejáratú, magas kamatozású hitelek felé. Ebben szerepet játszott többek között a bankkonszolidáció, a hitelkonszolidáció is; nemcsak az, de ez is szerepet játszott benne. Így összességében a rövid lejáratú hitelek kamatterhe mintegy 90 milliárd forinttal nõtt '94-ben. És hangsúlyoznám még egyszer ezt a hitelkonszolidációt, ami végül is szükséges dolog volt, csak a formáját kellett volna talán másképpen csinálni.
A kamatkiadásnál megragadnék még annyira, még egy összefüggésben említeném ezt a 454 milliárd forintot - hogy milyen hatalmas összeg -, hogy meghaladja a 283 milliárd forintos hiány és a tõketörlesztés együttes összegét is.
Van még egy igen fontos összefüggés, ami meghatározza a '95. évi költségvetésünket. Ez pedig a GDP és a GDP arányában kifejezett hiány összege. Várhatóan a GDP 5100 milliárd forint körül fog alakulni '95-ben. Lehet azon vitatkozni, még élcelõdni is, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek határozzák meg számunkra, hogy a GDP arányában mekkora lehet a költségvetési hiány, de hogyha a nemzetközi szervezeteknek erre befolyása van, akkor azt hiszem, egy 18 milliárd dolláros államadósság mellett valami szavuk mégiscsak van ennek az alakulásában.
Tehát végül is azt a követelményt támasztotta a kormányzat a költségvetési hiány számára, hogy a GDP 5,5 százalékát ne haladja meg; ez pedig 280 milliárd forint körüli költségvetési hiányt jelent.
Így tehát több oldalról behatárolt a kormányzat mozgástere a költségvetés elkészítésekor, és nyilvánvalóan ezek döntõen meghatározóak.
A kiadási elõirányzatokról: ezek növelésére általában nincs mód. Így tehát az a véleményem, hogy bármennyire szükséges lenne az önkormányzatoknál például a normatívákat emelni, azok emelésére sincs mód. Egyes területeken, azért felhívnám a figyelmet, hogy van emelés a költségvetésben; így az infrastrukturális beruházásoknál, agrárágazatoknál, a vasút valamelyest való talpraállításánál, a szociálpolitikában a leghátrányosabb helyzetûek érdekében tett intézkedésekre.
Fontos intézkedések kezdõdnek el - és kell, hogy elkezdõdjenek - 1995-ben - amelyek elmaradtak az elmúlt években. Így a költségvetési szervek intézményi rendszerének korszerûsítése, az államháztartás reformja, aminek elmaradását jogosan lehet a kormányzat felé felvetni; de hiszen nem ennek a kormányzatnak lehet felvetni, mert még ideje sem volt ennek elkezdésére. Egy év múlva viszont ez a kormányzat lesz a felelõs akkor, ha még mindig nem indult meg az államháztartási reform. Én úgy gondolom, hogy érzékelhetõ hatásai a következõ költségvetéskor már tapasztalhatók lesznek.
Mi határozza meg a bevételi oldalt? Valóban van egy tétel, a 150 milliárd forintos privatizációs bevétel, ami annyiban semmiképpen nem megalapozott, hogy nincs meg az új privatizációs törvényünk - tulajdonképpen jelenleg nem is tárgyaljuk -, nincs, nem állt fel az új privatizációs szervezet, és ilyen értelemben több oldalról kritika érheti ezt a 150 milliárd forintos bevételi tervezetet. Én gondolom azonban, hogy olyan privatizációs törvényt fogunk alkotni és olyan szervezetet létrehozni, amely ezt az elvárást teljesíteni tudja, és megvalósul majd a bevételi oldalon.
Jelentõsen - valóban jelentõsen - növekszik az általános forgalmiadó- és a fogyasztásiadó-bevétel. Szeretnék utalni MDF-es képviselõtársam aggályaira; érdekes módon az Állami Számvevõszék szakmai kompetenciáját, azt hiszem, nem vonjuk kétségbe - nem is vonhatjuk kétségbe, de nincs is okunk rá, hogy kétségbe vonjuk -, tessék elolvasni az Állami Számvevõszék jelentését ezzel a két tétellel kapcsolatban. Egyértelmûen fogalmaznak, úgy, hogy megalapozott ez a két bevételi oldal; mind a forgalmiadó-, mind a fogyasztásiadó-bevétel. Egyébként meg ezeket a bevételeket elég jól lehet prognosztizálni; ezeket meghatározzák végül is az adótörvények és a forgalmi adatok.
A bevételek további növelésére - úgy gondolom - nincs mód. Lenne mód: meg kell emelni az adókat, új adót kell bevezetni. De ezt csak mint elvi lehetõséget említem, hiszen a társadalom teherbíróképessége ezt nem viselné el. Szükségesnek tartjuk azonban mindenféleképpen az adóalapok bõvítését, hiszen igen nagy mértékû, rengeteg becslés van, mondjuk, legalább 100-150 milliárd forint az az adóbevétel, ami a feketegazdaság miatt kiesik. Csak az olajszõkítõk, becslések szerint, 60 milliárd forint kárt okoztak a költségvetésnek. Ebbõl - azt hiszem - sok mindent meg lehetne oldani. Én remélem egyébként, hogy a mostani új fogyasztásiadó-törvény ezt a problémát is megoldja.
Tisztelt Országgyûlés! Én végül is úgy gondolom, hogy a költségvetési törvény tervezetét és annak vitáját, elfogadását vagy nem elfogadását - nem lehet elszakítani azoktól a körülményektõl, amelyekben született. Ezek a körülmények nehezek. Az egyensúlyi követelmények, gazdasági növekedés, infláció, foglalkoztatás összefüggéseiben egy megbomlott egyensúly van. Azt hiszem, nem kell különösebben indokolnom azt, ha e közül a négyes közül valamelyik elszalad, akkor az a többi rovására megy. A benyújtott törvénytervezet végül is ennek a megbomlott egyensúlynak a rendbetételére tesz kísérletet.
Az egyensúly nélküli növekedés következményei beláthatatlanok lennének. Megítélésem szerint a törvénytervezet, miközben eleget tesz a körülményekbõl fakadó követelményeknek, a legszükségesebb forrásokat is biztosítja az ország mûködéséhez. Ezért én javaslom elfogadását; bár tudom, hogy az ellenzék, már csak hivatalból sem, de egyébként is bejelentette, hogy nem fogja elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)