DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedtessék meg nekem, hogy mindenekelõtt egy tulajdonképpen mûsorhoz nem illõ megjegyzést tegyek.
A parlamenti életnek vannak bizonyos törvényszerûségei, a parlamenti élet egy vitafórum. Javaslom felülvizsgálni azt az állapotot, hogy a hozzászólásoknak itt kelljen elhangoznia fõleg akkor, ha az expozé pedig ott hangzik el a miniszteri helyen. (Taps.) Ez olyan pulpitus, ahol a nagyobb jelentõségû szónoklatok szoktak elhangzani. Én a helycserét javasolnám - miniszteri szózat innen és a vitás hozzászólás pedig ott. (Közbeszólások balról: Így van! Minden konstruktív javaslatot támogatunk.) Örülök baloldali sikeremnek, ritka élmény számomra.
(12.00)
Hölgyeim és Uraim! Én itt a kétpercesekben két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy teljesen függetlenül attól, hogy a hagyományos pártretorika egyik gyöngyszeme is elhangzott itt, ennél fontosabbnak tartom a figyelmet felhívni arra: ha itt, a pulpituson elhangzik egy mondat és ez a mondat, amikor elhangzott, világosan fejezte ki az elõadó szándékát, akkor azt nem szabad félreérteni; abba nem szabad belemagyarázni, az nem illõ. Vagy rendelkezni kell azzal az önmérséklettel: ha nem vagyok képes pontosan érteni az elõadó mondatszerkesztését, akkor nem kommentálom. Ezt nagy tisztelettel ajánlanám, l perc 40 másodperc erejéig.
A költségvetési javaslatról folyik a vita, a költségvetési tervezetrõl. Számomra az a dilemma mindenekelõtt - és ezért is vállalkoztam ritka megszólalásaim egyikére -, hogy kié ez a költségvetési tervezet? Kinek a költségvetési tervezetét tárgyalja a tisztelt parlament? Ha én jól értettem Petõ Iván úr, frakcióvezetõ elõadását, akkor én azt úgy érzékeltem, hogy úgy kívülrõl belenyugszunk ebbe, de úgy egyébként nekünk túl sok közünk nincs hozzá. A Szabad Demokraták Szövetségének - gondolom - mégiscsak ez volt a hivatalos és meghatározó álláspontja. És aki nem érezte attitûdjeiben ezt a fajta sajátos kívülállást, annak - azt hiszem - nem jól mûködik a hallókészüléke.
A másik: vajon a kormány elõterjesztése-e ez? Mint ahogy hivatalosan az. Most, impresszióim szerint, ha azt lehet olvasni a sajtóban - és ez nem a szokásos zsurnaliszta torzítások közé tartozik -, hogy minisztériumunk módosító javaslattal fog élni - mert én magam ezt olvastam -, akkor itt fenntartásokkal kell fogadnom, hogy ez a kormányé lenne. Vajon a két párt együttes javaslata-e? Ebben mindenképpen kétségeket támaszt az a tény, hogy a javaslat a szocialista pártok hagyományos költségvetési javaslataitól alapvetõen eltér. A szocialista és baloldali pártok általában a szakszervezetekkel azért mûködnek együtt, mert voksszerzõ szerepüket honorálják olyan gazdaságpolitikával, amelyet ez az igény támaszt. Nagyon nehéz volna erre igazolást találni ebben a költségvetésben.
Én tehát úgy hiszem, hogy alapvetõen a pénzügyminiszter úr elõterjesztése mégis, amit imponáló eréllyel képvisel. És - legalábbis én, a magam részérõl - úgy mérlegelem, hogy elsõdlegesen azt a költségvetést tárgyaljuk mi most, amit a pénzügyminiszter úr terjesztett elõ.
És itt mindjárt, engedjék meg nekem, hogy az elismerés hangján szóljak - és ebben a vitában meg minden más vitában, azt hiszem, szerepet kap - a pénzügyminiszter úr kiváló retorikai készségérõl. Én azt hiszem, osztatlan elismerést nyert - elárulom, a mi oldalunkon is - szellemes mondatszerkesztése és nívós mondatszerkesztése, hatásos érvelése többször váltott ki hangos elismerést is a kormánypárti oldalról.
És amikor én ezt elmondom és úgy minõsítem - és azt hiszem, nyugodtan minõsíthetem - mint egy kiváló személyi tulajdonságot, akkor azért hívom fel a figyelmet erre, mert ha eme hatáskeltés mögött téves gazdaságpolitikai koncepció, a gazdasági viszonyok helytelen értékelése húzódik meg, akkor nem is olyan könnyû észrevenni - és itt a hívõkre gondolok elsõsorban -, hogy milyen tévedésekre vezethet egy hatásos képviselet, többek között a költségvetési anyag elõterjesztése kapcsán is. Úgy hiszem, a jövõre vonatkozóan is nagyon lényeges tényezõ lesz ez, hisz valóban eladni gondolatokat, az nem egy esetben nívós képviselet kérdése; de felismerni mögötte a tévedéseket, az viszont nagyon fontos ahhoz, hogy az ország gazdasági viszonyai olyan irányba fejlõdjenek, amely az egész ország számára kedvezõ - és ne ellenkezõ irányba.
Többször hangzott el itt hozzászólásokban az elõzõ kormányra való utalás. Megszoktuk mi már, hogy az elõzõ kormány az eltöltött négy esztendõben bûnökkel terhes, a megelõzõ idõszak kevésbé, és a most következõ idõszak pedig még nem tudom pontosan, milyen. A megelõzõ kormányra történõ utalásnál, ami gyakorta hangzott itt el, felhívom a figyelmet azért arra, hogyha nem most, de december 11-e után, az önkormányzati választások után elérkezne az ideje a tárgyilagos elemzésnek.
Elérkezne az ideje a tárgyilagos elemzésnek. Meg kell hogy mondjam, mi ezt elvégeztük az 1985-89 közötti idõszakra vonatkozóan. Elvégeztük, mert nagyon fontos, megszívlelendõ döntések történtek akkor - vagy nem döntések és szabadjára engedett folyamatok -, és az a minimális igény, hogy itt az ország életérõl van szó, hogy ez a négy év is ne a politikai érvelés fordulataiban jelenjen meg a szokásos jelzõkkel, hanem egy tárgyilagos ítélkezés és elemzés tárgya legyen - amely négy esztendõben történtek hibák, hölgyeim és uraim, tévedés ne essék! Bûntelennek csak a következõ négy év ígérkezik, úgy tûnik. A megelõzõben voltak ilyen természetû hibák. Én nem hinném, hogy célszerû ez az állandóan odakent, felületes minõsítése a megelõzõ négy esztendõnek.
Hisz azért tudnunk kell, hogy a megelõzõ négy esztendõben totálisan összeomlott a keleti piac, és ez a magyar export 40 százalékát érintõ, óriási hatású volt. Talán arról is illene tudni, hogy kitört a balkáni háború; az elsõ idõkben - és embargóval együtt - micsoda hátrányokkal! És tudni kellene azt is, hogy '92-ig Magyarországnak szufficites fizetési mérlege volt. Mert kellene tudni, '92-ig ez történt. És azt is kellene tudni, hogy '93-ban példátlan recesszió volt egész Európában piacainkon, amikor is az export alapvetõen megtorpant. És ha hozzáteszem túl szigorú csõdtörvényünket, nem egészen jó kamatpolitikánkat; de azt '93 õszén felismertük, szeptemberi kormánydöntés; azt hiszem, korrekciónak felfogható. Kérem tehát, ebben rendelkezzünk több tárgyilagosság iránti igénnyel.
Én kénytelen vagyok most nagyokat lépni, mert itt, az idõ szorításában egyszerûen nincs mód, hogy valóban és érdemi hozzászólásra kerüljön sor - legalábbis én, úgy tûnik, ehhez bõbeszédû vagyok.
Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy '94 elején a kormány kiadott egy kiadványt, amit az akkori kormánnyal, velünk nem szimpatizáló sajtó és az akkori ellenzék - és jelenlegi kormánypárt - hát, pergõtûzzel fogadott: micsoda sikerpropaganda ez! Hát, azt hiszem, ezek a minõsítések eléggé emlékezetesek mindenki számára - aki benne volt a minõsítésben, meg akit érintett, annak a számára is egyaránt.
Hölgyeim és uraim, ebben a kiadványban számok vannak. Ebben számok vannak; számok és adatok - gázvezetékrõl, telefonról, sok mindenrõl. Nem került sor ezek bírálatára, pedig nem ártott volna a tényekkel vitatkozni, ami e kiadványban szerepelt. Ennek a kiadványnak egyik célja az volt - mondják -, választások elõtt a kormány önmagának hízelgett... De a másik célja az volt, hogy bemutassa a világnak - azért fordítódott le több nyelvre -, hogy itt van egy gazdaság, amelyik mûködik, amelyik fejlõdik, amelyik az infrastrukturális alapokat fejleszti, amelyiknek szociális kiadásai olyan ütemben nõttek, ahogy a kormányzásunk idején nõttek. Tehát egy olyan gazdaság van itt, amelyikre érdemes felfigyelni, mert virulens jellemzõi vannak.
Annál inkább meglepõ - és ezt a költségvetés elõkészítése szempontjából sem értem és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szempontjából sem értem és abból a szempontból sem értem -, hogy miért nekünk és személy szerint nekem kellett számtalan külföldit meggyõzni arról, hogy nem olyan rossz a gazdaság helyzete, mint amilyet, az egyik újság szerint, az a katasztrófa-retorika okozott, ami a választások után továbbfolytatódott. Mert az katasztrófa-retorika volt, hölgyeim és uraim; abban nem jelentek meg a '94. évi gazdasági fejlõdés, a gazdasági növekedés különbözõ, rendkívül lényeges elemei.
(12.10)
Én nem kívánok, még egyszer hangsúlyozom, Kádár Béla helyett szólni, mert teljesen így sem tudom elmondani a mondandómat, de szabadna utalnom Bauer Sándor úr hozzászólására itt, és... (Bauer Tamás: Tamás.)... bocsáss meg, elnézést kérek, nagy figyelmetlenség, Bauer Tamás hozzászólására, amelyiknél egy dologra szeretnék utalni.
Hölgyeim és Uraim! Létezik Magyarországon egy makrogazdaság-, makroközgazdász-irányzat. Általában statikus szemléletû, általában a reálfolyamatok iránt, gazdasági reálfolyamatok iránt kevesebb érzékkel rendelkezik, e reálfolyamatok dinamikáját általában nem tartja kellõen szem elõtt. Nos, ez egy nagyon veszélyes felfogás. Azért veszélyes felfogás, mert a gazdaság reálfolyamataiban kiszámítani a dinamikus tényezõket jobb gazdaságpolitikára enged következtetni, vagy jobb gazdaságpolitikát inspirál, mint az a sajátos statikus látásmód, amely úgy tesz, mintha a reálfolyamatok gerjesztenék a gazdaságot. Visszaköszön annak emléke még a tervgazdálkodás idõszakából, hogy mi mindent tervezünk, befolyásolunk és megoldunk, s tudjuk, hogy akkor sem lehetett ezt elérni, nemhogy most, amikor a piaci tényezõk spontán mozgásának sokkal nagyobb tere van, mint amilyen tere a korábbi években volt. Azt hiszem, ezt nem is kell külön alátámasztanom.
Ez a fajta katasztrófa-felfogás eredményezte a pótköltségvetést, a 390 milliárdosra jósolt költségvetési hiányt. Nem akarom én részletezni.
Itt én arra a motívumra utalok: az a nagy baj a gazdasági programmal és ezzel a pótköltségvetéssel, hogy nem tudjuk, hogy ez-e a költségvetés. Mint ahogy akkor azt hittük, az áfa emelõdik, az energiaár emelõdik. Magam tanácsoltam a tisztelt kormánynak átadás idõszakában az energiaár-emelést ez év õszére, hogy ne 70 százalék legyen egyszerre, hanem folyamatosan, mert a gazdasági organizációknak alkalmazkodási idõigénye van, és nem lehet egyszerre ekkorát a gazdaságra rázúdítani. Úgy tûnik azonban, hogy ezek a mondatok nem találtak megfelelõ meghallgatásra. De nem következett be semmi sok minden kilátásba helyezettbõl. Most már azt se tudom, hogy azokból, amik itt kilátásba helyezõdtek, egyáltalán a jövõben lesz-e valami.
Szabad legyen erre a fogyasztáscsökkenéses, visszafogó, gazdasági növekedést korlátozó költségvetésre egy olyan megjegyzést tennem, hogy egyidejûleg és párhuzamosan beruházási kedvezményeket mond a kormány és az elõterjesztés, mint nagyon jelentõs tényezõt. Ki látott már olyat, hogy egy gazdaságban jelentõs fogyasztásszûkítés mellett eredményes lehet egy beruházás-kedvezményezés? Hát mi a beruházások elsõ inspirációja? Valóban az adókedvezmény? Nem a keresleti piac? Én javasolom figyelembe venni ezeket a tényezõket, mert e tényezõk nélkül nagyon nagy tévedéseket lehet elkövetni. Eljöhet a megelõzõ évtizedek azon kellemetlen tulajdonsága, amikor a kedvezmények, a beruházási kedvezmények beruházásra késztetnek, csak éppen a piaci háttér kellõ felmérése nélkül. A mi kormányunk megszenvedte, és az önök kormánya is megszenvedi hosszú ideig még ezeket a beruházásokat a megelõzõ évtizedekbõl.
Most, mivel az idõm lejár, két tényezõre szeretnék csak utalni. Pénzügyminiszter úr expozéjában tett egy zárójeles megjegyzést, hogy persze az infláció pár ponttal nõ. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az infláció és az inflációs várakozás sajátos tünetegyüttes. Felhívni a figyelmet arra, ha az infláció éveken át, mint ahogy '91-tõl, fokozatosan csökken, az kifejez valami ilyen irányzatú önmozgást is. Ha azonban megszakad ez a folyamat, ez a lefele hajló, ronda szóval trend, és egy ellenkezõ ugrás következik be, az önmagában inflációgerjesztõ tényezõ. Nem szabad zárójelbe tenni, ennek a következményei '95-ben majd érzékelhetõk lesznek. Félek attól, nagyon hangsúlyozott ellenkezõ lépések és retorika kell hozzá, hogy itt valami olyan öngerjesztés következik be, amely az infláció kialakult normalizálódási irányát ellenkezõ irányba fordítja, márpedig akkor a kamatpolitika ismét olyan lesz, amilyen, a kamatpolitika miatt a költségvetési hiány pedig ismét nõ olyan mértékben, ahogy nõ.
A másik, amit Békesi (Az elnök kikapcsoltatja a képviselõ mikrofonját.) Tisztelt Ház! Az én idõm lejárt, és én köszönöm elnök asszony kegyét, hogy nem zörgetett és szólt rám. Nem mondom el azt a másikat, ami az államháztartási reformra történt könnyed utalásra vonatkozott, amit egyszerûen nem értek. Köszönöm. (Taps.)