CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Mielõtt hozzászólnék, egy tévedést szeretnék kiigazítani:
Pokorni Zoltán az elõzõ felszólalásában azt mondta, hogy a tankerületi oktatási központok magasabb támogatást kapnak, mint amilyen az 1994. évben volt. Hozzászólása jó példája volt annak, hogy egy szövegkörnyezetbõl vagy számszaki környezetbõl kiragadott adat milyen félreértésre ad lehetõséget. Hiszen 1994-ben 346 millió forint volt a tankerületi oktatási központok támogatása, 1995. évre pedig a javasolt elõirányzat 255 millió forint. Azt gondolom tehát, hogy miközben a bérnél valóban van némi módosulás, az összes kiadások vonatkozásában jelentõs, több mint 30 százalékos megtakarítás tapasztalható. Én azonban javaslom a pénzügyminiszter úrnak: gondolkodjunk azon, hogy ezt az összeget is vegyük el - tehát ebben a kérdésben Pokorni Zoltánnal személy szerint én egyetértek. Ami a hozzászólásomat illeti: Rendkívül nehéz helyzetben vagyok, mert körülbelül tizenöt éve az önkormányzatok területén dolgozom tisztségviselõként, képviselõként, és az önkormányzatiság megteremtésében a 80-as évek elejétõl részt vettem. Úgy ítélem meg, hogy ez olyan ágazat, ami rendkívül jelentõs az ország életében; olyan ágazat, ahol a rendszerváltás során talán a legtöbb eredményt tudtuk elérni. Valószínûleg azért, mert nem '90-ben kellett ezt a folyamatot megkezdeni, és valószínûleg azért, mert - lehet, hogy most Boross Péternek meglepetést okoznék - elismerem mindazt a pozitív jogszabályalkotást, mindazokat a pozitív intézkedéseket, amik az elmúlt években az önkormányzatiság megteremtésében bekövetkeztek. Úgy ítélem meg, úgy látom, hogy a települési önkormányzatok megizmosodtak, tudnak önállóan dolgozni; amennyiben a gazdasági feltételeik biztosítva vannak, képesek a jó döntésekre, képesek arra, hogy a saját pénzükhöz pluszpénzeket szerezzenek, és képesek arra, hogy a lakossággal együtt, a lakosság közremûködésével a település sorsát irányítsák és sorsát befolyásolják.
Azért vagyok rendkívül nehéz helyzetben, mert a jelenlegi költségvetés, az ismert gazdasági feltételek miatt, csak 8,3 százalékos növekedést tud az önkormányzatok számára biztosítani.
És azért vagyok nehéz helyzetben, mert miközben el kell ismernem az elõzõ parlament és az elõzõ kormány pozitív intézkedéseit, azt is el kell mondanom, hogy olyan érzésem van, mintha egy csomó idõzített bomba lenne ezen a területen lerakva. Ezek közül csak néhányat szeretnék megemlíteni.
Ilyen idõzített bombának érzem azt, hogy a közalkalmazotti törvény 1992-ben történt elfogadását követõen, ennek a pénzügyi feltételei sem '92-ben, sem '93-ban, sem '94-ben nem teremtõdtek meg.
Ilyen idõzített bombának érzem azt, hogy bár '92-ben, '93-ban a pedagógusok besorolása megtörtént, '93. december 19-én - ha jól emlékszem, egy képviselõi indítvány alapján - az F-kategória átsorolására született döntés. Ezt követõen pedagógusok ezrei kerültek abba a helyzetbe, hogy bár a kezükben volt a béremelésre vonatkozó igazgatói döntés, ezt mégsem tudták '94. január 1-jétõl érvényesíteni, és az önkormányzatok ma bíróságra járnak annak érdekében, hogy ezt a helyzetet valahogy rendbehozzák. Ennek a pénzügyi feltételeit az elõzõ kormány sem tudta megteremteni.
Ugyanilyen idõzített bombának érzem azt, hogy a közalkalmazotti törvény alapbérének, az A-1-nek a meghatározásában nem tudta az elõzõ kormány sem a minimálbér pénzügyi feltételeit megteremteni.
Ugyanilyen idõzített bomba azonban a köztisztviselõi törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatok elmaradása is.
Talán még két dolgot szeretnék mondani:
Miközben én nagyon örültem annak, hogy kistelepüléseken iskolák épültek, és ehhez céltámogatást lehetett igénybe venni, aközben a településeket járva magam is tapasztalom: vannak olyan településeink, ahol hatvan gyerekre annyi a pedagógusok és a kisegítõ oktatók száma, hogy három-négy gyerekre jut egy-egy pedagógus. Úgy érzem tehát, hogy az elmúlt években a kistelepüléseket fejlesztõ, a fejlõdésüket elõsegítõ - nagyon pozitív intézkedések és kormányzati és parlamenti döntések egy része talán nem volt igazán szakmailag megalapozott, és pazarló megoldások is születtek.
Ebben a sorban szeretném még megfogalmazni azt, hogy 1994-ben az önhibájukon kívül nehéz financiális helyzetbe került települések támogatására 2 milliárd forint volt tervezve, ezzel szemben a kormányváltás idejére 3 milliárd forint lett elköltve. Ebbõl az én ismereteim szerint körülbelül 1 milliárd úgy került felhasználásra, hogy annak a törvényi megalapozottsága néhány esetben talán megkérdõjelezhetõ. Én olyan esettel is találkoztam, amikor egy polgármester azt mondta, a képviselõi keretbõl kapta ezt az április huszonvalahanyadikán kiutalt pénzt, miközben õ nem is kérte. De nagyon örül neki, és igazán szívesen venné, hogyha a képviselõi keretembõl én is juttatnék ilyen pénzt az illetõ településnek. Sajnálattal közöltem vele, hogy én nem tudok ilyen jellegû képviselõi keretrõl, ezért azt gondolom, nincs is lehetõség erre.
Ezeket gondolom tehát én idõzített bombáknak. Ebben a helyzetben van a költségvetés, amikor az önkormányzatok helyzetét határozza meg.
Aminek örülök az 1995. évi költségvetési tervjavaslat önkormányzatokra vonatkozó részében:
Örülök annak, hogy a 35 százalékos szja-támogatásnál korrekciót alkalmaztunk. Nem biztos, hogy ez a legjobb technika a hátrányos helyzetû települések támogatására, de azt gondolom, ezt a technikát feltétlenül alkalmazni kellett, hiszen akkora különbségek vannak az szja-ban, akkora különbségek vannak a munkanélküliségben, hogy ezt a dolgot feltétlenül kezelni kell.
Örülök annak, hogy néhány olyan területen, amelyek az önkormányzatoknak komoly gondot jelentenek, a költségvetés többletet határoz meg.
(12.30)
Ilyen többletet jelent a lakástámogatások megemelése, ilyen többletet jelent az idõskorúak házi szociális ellátásának növelése és ilyen többletet jelent a gyermekek nevelési támogatásának emelése. Azt gondolom, hogy ezek mind pozitív változásokat és egy megindult munka folytatását eredményezik, ami mindenképpen fontos.
Mi az, aminek nem örülök? Természetesen nem örülök annak, hogy '93 óta nem történt semmilyen változás a normatívákban. Nem örülök annak, hogy '93-ról '94-re sem történt egyetlen normatívában sem növekedés és nem örülök annak, hogy '94-rõl '95-re sem történt egyetlen normatívában sem emelés.
Úgy gondolom, hogy ezt a területet az érdekegyeztetõ tanácsban, a parlamenti bizottságoknak tovább kell elemezni, mert némi módosulás és elsõsorban az oktatási normatívákban bekövetkezõ változás alapfeltétele lehet az önkormányzatok kiegyensúlyozott és normális mûködésének.
Talán nem keltek meglepetést Békesi László pénzügyminiszterben, ha abban remékenykedek, hogy tudunk olyan forrást találni ebben a költségvetésiterv- javaslatban, amibõl az oktatási normatívákhoz, ha kis összeget is, de hozzá tudunk rendelni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Összefoglalva: az önkormányzatok az országhoz hasonlóan nehéz helyzetben vannak. Nem választható el a gazdaság egyetlen alágazata sem, a társadalom egyetlen rétege sem attól a helyzettõl, amiben az ország van. Úgy látom, hogy az önkormányzatok megértik ezt a nehéz helyzetet. Mindent megtesznek annak érdekében a régiek és az újak is, hogy ebben a helyzetben partnerek legyenek e helyzet levezénylésében.
Mégis úgy gondolom, és erre szeretném pénzügyminiszter úr és a saját figyelmünket is felhívni, hogy ennek a sok-sok idõzített bombát, sok-sok ígéretet tartalmazó közalkalmazotti, köztisztviselõi bérekre vonatkozó feszültségnek a levezetésében valamilyen áthidaló megoldást kellene találni. Ezzel kapcsolatban három olyan dolgot szeretnék elmondani, amiben az önkormányzatok is tehetnek valamit.
Az általános iskolában 35 ezerrel nõtt a gyerekek száma. Azt gondolom, teljesen egyértelmû, hogy az önkormányzatoknak is van lehetõségük arra, hogy a saját és intézményeik háza táján szétnézzenek. Nem biztos, hogy ez iskolabezárással jár, de hogy takarékosságra szükség van, ez teljesen egyértelmû. Úgy gondolom, hogy elsõsorban a városok - ha megfelelõ feltételek lesznek a kárpótlási jegyek beváltására - a náluk felhalmazódott kárpótlási jegyekbõl plusz bevételi forrásra tudnak szert tenni. Azt gondolom, hogy szintén elsõsorban a városok, amennyiben a gazdaság némileg fellendül és a gazdasági fejlõdés megindul, a náluk levõ részvények megfelelõ, jól átgondolt értékesítésével plusz forrásokhoz tudnak jutni.
Azzal szeretném zárni, hogy az általam elmondott lehetõségek szinte kivétel nélkül elsõsorban a nagy településekre, a városokra és a fõvárosra vonatkoznak. Ezért úgy gondolom, hogy amikor a költségvetést átnézzük, a kis települések helyzetének javítására és a normatívák változtatására kell odafigyelnünk. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)