DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Immár abban a könnyû helyzetben vagyok, hogy a kisgazda frakcióból megfogalmazták az álláspontot; részben politikai, részben pedig jogi oldalról támasztottak alá bizonyos tényeket.
Én úgy gondolom, hogy ezt az egész kérdést gazdasági oldalról is figyelni kell, mert a magyar mezõgazdaság jelenlegi helyzete megkívánja a több odafigyelést.
Amikor a kormányprogramot annak idején elolvastam, úgy gondoltam, hogy a gazdasági törvények között a jelenlegi törvénytervezet egy szélesebb keretekben vagy egy koncepció keretében kerül beterjesztésre. Sajnos, amikor ezt a törvénytervezet megláttam, megdöbbenten vettem észre, hogy e törvénytervezetben, e törvényjavaslatban csupán eljárásjogi szabályok vannak beterjesztve, amelyek hogy mennyire törvénysértõek vagy jogszerûek - ez lényegében gazdasági oldalról: a szövetkezetekkel kapcsolatos gondokon aligha fog segíteni.
Úgy gondolom, az - ami eljárásjogi szabály -, hogy a közgyûlés összehívása, ismételt összehívása a gyakorlatban azon a napon vagy más napon történik, azt hiszem teljesen közömbös. Jó néhány évtizedet dolgoztam szövetkezetekben, s tudom, hogy vagy az egyik, vagy a másik csoport nem vett részt azon az ismételt közgyûlésen. Én inkább más látnék ezekben a szabályozásokban, ezeket kell figyelembe venni: a határozatképesség kérdése, 50 százalék vagy kétharmados legyen a gyakorlatban. Inkább közeliteni kell az 50 százalékos felé, mert az emberek - ha tagok is - egy része már munkanélkülivé vált, hiába kap meghívást egy közgyûlésre, bizony nem biztos, hogy azon részt is tud venni.
A további napirenddel kapcsolatosan: a kívülállók kapnak egy lehetõséget, ha az üzletrészük ereje a 10 százalékot eléri, egyetlen esetben: napirendi pont megfogalmazása egy közgyûlés keretében.
Én úgy gondolom, hogy e törvényjavaslattól eltérõen más megoldást kell keresni az üzletrész-tulajdonosokkal kapcsolatosan - amelyre a késõbbiek során ki fogok térni.
Az elõterjesztett törvényjavaslattal részleteiben alig akarok foglalkozni. Torgyán képviselõ úr jogilag teljes mértékben ezt elmondta.
Én is gondnak tartok bizonyos diszkriminatív intézkedést a tag és kívülálló esetében, mert végül is mind a kettõ lehet tulajdonosa ugyannak a szövetkezetnek, a törvény megfogalmazásától eltérõen.
A szövetkezeti törvényben, magában a hatályos jogi szabályozásban is igen sok törvénytelenség van, amelyet azt hiszem a jelenlegi törvényjavaslat az indokolási részében a kívülállók vonatkozásában is úgy fogalmaz meg: e személyi kör nem azonos jogú a tagsággal. Az én megállaplításom szerint ez diszkriminatív intézkedés, amíg a korábbi hatályos törvényben ez benne volt, létezett, itt viszont már írásban fogalmazódott meg. Én úgy hiszem, hogy e törvényjavaslatot nem kellett volna e formájában beterjeszteni.
A közgyûlés összehívása vonatkozásában is van kivánnivaló a törvény szerkezetében. Amig a tagok üzletrész-tulajdonuk nélkül, úgymond számuk alapján tudják összehívni a közgyûlést, addig a kívülállók csak a vagyonuk 10 százalékát elérõ nagyságrend után.
Hasonlóság van az üzletrészek között a tag és a kívülállók között, mégpedig az, hogy mind a két réteghez tartozónak az üzletrésze egy vagyont testesít meg a szövetkezet keretén belül. A különbség talán ott van, hogy a szövetkezeti tag a rendelkezési jogát egy szûkítettebb körben, de használni tudja vagy érvényesíteni, ugyanakkor a kívülálló rendelkezési joggal üszletrésze tekintetében egyáltalán nem bír.
Tisztelt Ház! A szövetkezeti törvény - a jelenlegi hatályos törvény - preambulumában utal az önkéntesség elvére. Nyilvánvalóan e körül a célját is úgy fogalmazza meg, hogy a tagjai érdekét kívánja szolgálni. Ez a törvényjavaslat valóban csak a tagok körében gondolkodik és az úgynevezett tagi érdeket kívánja szolgálni. Nem lehet megkerülni a kívülállók jogállását.
A bizottsági állásponttal kapcsolatosan: a gazdasági, alkotmányügyi, a mezõgazdasági bizottság egyaránt megfelelõnek, alkalmasnak ítélte a törvényjavaslatot vitára, a mezõgazdasági bizottság azonban utalt arra, hogy a késõbbiek során szükségessé válik egy új törvénynek a beterjesztése. A bizottság is talán észrevette, hogy félmegoldást sem ad a gazdasági problémák megoldására ez a törvényjavaslat, tudniilik ha még azt is figyelembe veszem, hogy az agrárágazat az elmúlt években igen súlyos helyzetbe került. Hogy mennyire súlyos helyzetbe és ennek mi lett a következménye: ha valaki végigutazik az országon - akár gépkocsin, akár vonaton - mindenfelé tönkrement táblákat, gyümölcsösöket, parlagföldeket lát hektárszámra. Ez nemcsak szövetkezeti kár, ez nemzeti kincsünk, a nemzeti vagyon egy tönkrement része jutott Pató Pál úr vagyonának a sorsára. Ezért vártam ettõl a törvénytervezettõl vagy legalább is ettõl a módosítástól, hogy gazdasági oldalról közelíti meg a szövetkezeti törvény módosítását. (Közbeszólás balról: Szövetkezeti törvény?)
A kisgazdapárt álláspontja mégis az, hogy egy gazdasági koncepció keretén belül kell a szövetkezetekkel kapcsolatos gondokat rendezni. Mindenekelõtt a kárpótlási törvény, a szövetkezeti törvény - az átmeneti szövetkezeti törvényt is beleértve - kihatásait, nem kerülve meg a földrendezõ vagy földkiadó bizottságok mûködésérõl szóló jogi szabályozásokat. Ezt kell eggyégyúrni, mert külön-külön nem lehet rendezni olyan mértékben, hogy az elégedettséget váltson ki gazdasági vagy jogi vonatkozásban.
Valóban, a koncepciótól elvártuk volna, hogy elsõsorban a tulajdonviszonyokat rendezze, a tulajdonviszonyokon belül a használat és a birtoklás jogára térjen ki.
Az ágazat egésze középtávú feladatainak a meghatározását is itt tudtuk elképzelni, e gazdasági koncepció keretén belül. Meg kellene fogalmazni - legalábbis a jövõben megalkotandó szövetkezeti törvényben - a birtokpolitikai elveket. Tudomásul kell vennünk: nagymértékben kisparcellák alakultak ki, a szövetkezeti táblák szétfröccsentek, az elaprózódás megakadályozására önkéntes földcsere útján ma még valamennyire összébb lehetne hozni ezeket a földeket és az elõterjesztõnek gondolnia kellett volna a kisparcellák összevonására - természetesen csak önkéntes földcserével.
Nagyon nagy gondnak látom, hogy minél késõbb fog a kormány hozzányúlni e gazdasági koncepcióhoz, annál nagyobb gondok lesznek.
(14.50)
Sok ember a kárpótlás során földtulajdonhoz jutott, másoknak tagi földtulajdona van, és van egy csoport, akiknek nem volt földje, s ez a réteg csak a tagi földalapot kapta meg. E földalap nagysága pedig nem több vagy talán el sem éri a kilencvenes évekbeli háztáji föld nagyságát. Márpedig ez a réteg az, akik élethivatásszerûen mezõgazdasággal foglalkoznak. Ezeket az embereket kirekeszteni a tulajdonlás körébõl - úgy hiszem - nem szabad, mert ha lesz Magyarországon egy egységes földnyilvántartás, akkor tudomással bírunk arról, hogy Magyarországon lappangóan ugyan, de kialakult a nagybirtokrendszer. A nagybirtokrendszernek pedig egy következménye lesz, a földet meg kell munkálni, nehogy visszajöjjön Magyarországon az a cselédrendszer, az a zsellérvilág, amelyet a magyar parlament ötven évvel ezelõtt eltörölt. (Zaj.)
Szükségesnek tartottuk volna egy termelési szerkezet meghatározását ebben a törvényjavaslatban, struktúrapolitikai irányelveket meghatározni, és talán arra is gondolva a kormánynak, hogy a mezõgazdasági termékek értékesítése, Kelet felé történõ exportja mennyire lehetséges, ezek figyelembevételével gazdasági oldalról kellene megközelíteni.
A vámtörvény szolgálja mindig a magyar mezõgazdaság, a magyar termelõk érdekeit, aki tudniillik kijár a nagybani piacra, az láthatta az elmúlt évek során, hogy a kamion hátuljában esetleg három-négy sor déligyümölcs volt ládába rakva, a belsõ részén pedig paradicsom, alma vagy virág és egyéb más olyan áru volt, ami a magyar piacon is megterem és talán még vámot sem fizettek érte.
Meg kellett volna határozni az agrártámogatás mértékét is e koncepció figyelembevételével, és mi úgy gondoljuk, hogy a támogatást nem személyekre, földterületekre vagy szervezetekre kell ráosztani, hanem úgymond a termék támogatását kell bevezetni. Arra is kell gondolni a jövõben, hitelszövetkezeteket hogyan hoznak létre; milyen lesz a hitel biztosítása a mezõgazdasági vállalkozók részére, hisz mindez foglalkoztatási kérdéseket is meg fog oldani.
Szükséges lesz a jövõben a kormánynak figyelembe venni, van-e és milyen érdekképviselete a mezõgazdasági ágazatnak, és milyen lesz a kormány kapcsolata ezzel az úgynevezett érdekképviselettel. A fentiek szükségszerûen fogalmazódnak meg, ami ugyan elodázható, de megkerülhetetlenül itt van. A mezõgazdaság rendbetétele annál is inkább szükséges, mert az agárnépességet a falun kell tartani, meg kell oldani a foglalkoztatottságot valamilyen mértékben. Valahogy így vártuk el, hogy ezek a törvénytervezetben elõ fognak kerülni.
Kiszámíthatóságot, realitásokra épülõ törvényjavaslatot kell elõterjeszteni a következõ idõkben, figyelembe kell venni a kormánynak, hogy az elmúlt évtizedek során nemcsak a tulajdon, a társadalom is átrétegzõdött és ezeknek a gondjait kell valahol megfogalmazni a törvény keretén belül. Úgy gondolom, hogy egy erõs gazdasági alapot kell megteremteni és erre a gazdasági alapra kell ráépíteni a politikai intézményeket, vagyis a politikát el kell választani a gazdaságtól, mûködjön politikától függetlenül a gazdaság és akkor egyik kormány jöhet, a másik mehet, az állampolgárok nem fogják ennek hátrányait érezni.
A kormánynak szembe kell néznie a szövetkezetek jövõjével. Valóban egyetértek felszólaló képviselõtársammal, hogy azokat a szövetkezeteket, amelyek mûködnek és mûködõképesek, meg kell hagyni. Húsz évet dolgoztam egy szövetkezetnek ügyvédként. Ez a szövetkezet huszonöt éven keresztül harminc és hatvan millió forint közötti tiszta nyereséget könyvelt el, az elmúlt évben is 36 milliót könyvelt el. A tagságnak is az a véleménye, a szövetkezetben kapja egzisztenciáját, nyilvánvalóan ezeknek a szövetkezeteknek - bármilyen jogi szabályozás is lehetne - maga a tagság sem kívánná a jogutód nélküli megszûnését.
Szembe kell nézni azzal is, hogy a kisparcellán való gazdálkodás a jövõben nagyüzemi gépekkel mennyire lesz reális, és nyilvánvalóan az önkéntes földcsere elõsegítése elkerülhetetlen.
Az üzletrészek sorsáról csupán annyit kívánok elmondani, amit Torgyán úr kifejtett, a Ptk. szerint ennek a vagyonnak az egyik része valóban védett, a másik, a kívülállók üzletrésze pedig aligha.
Szólni kívánok még arról, egyes szakirodalmakban a szövetkezeteket már gazdasági társaságoknak tekintik. Megítélésem szerint ez nem lehet valós, mert ha gazdasági társaságokká alakultak át a szövetkezetek az elmúlt idõszak alatt, akkor törvénysértõ módon a kívülállók üzletrésze nem kerülhet be a gazdasági társaságok vagyonaként. Úgy hiszem, a gazdasági társaságoknak a jogilag szabályozott keretei egészen mások. Ha ez így volna, hogy gazdasági társaságok a szövetkezetek, akkor a cég bejegyzései is megkérdõjelezhetõek lennének.
Mindezeket a jobbítás szándékával kívántam elmondani, anélkül, hogy mélyebben kívántam volna foglalkozni az eljárásjogi szabályok elõterjesztésével. A paraszti társadalom megsegítése legyen a cél, mert hisz ez a társadalom, ez a réteg az elmúlt évtizedek vagy évszázadok alatt rengeteget dolgozott, tûrt, most legalább, ha a kormány meg kívánja segíteni, olyan törvényi koncepcióval próbálja, amely az egész magyar társadalom ér22dekét szolgálja.
Mindezekbõl következik, hogy a kárpótlási törvényt, az átmeneti törvényt és a földrõl szóló törvényt, a földkiadó bizottságokról szóló törvényt a kormány minél elõbb gyúrja össze, nézze meg, milyen lehetõsége, realitása van a magyar mezõgazdaság jogi és gazdasági szabályozásának. Ezt sürgõsséggel terjessze be a parlamentbe, anélkül, hogy külön vitatnám ennek a törvényjavaslatnak a sorsát. Mert tudomásul kell vennünk, hogy szántani, aratni, építeni, tervezni, gyermeket nevelni, oktatni, munkabérbõl vagy nyugdíjból tisztességesen megélni csak akkor tudunk, ha összefogunk. Összefogás nélkül ez a gazdasági koncepció sem és egyetlenegy gazdasági törvény sem fog megélni ebben az országban.
Ezért azt mondom, fogjunk össze, s ne hazudjunk se önmagunknak, se másoknak, akkor jutunk elõbbre. Köszönöm szépen. (Taps.)