TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A pénzügyminiszteri expozéban dr. Békesi László miniszter úr kifejtette, hogy a megindult kedvezõ folyamatok fenntartása érdekében az agrárágazatok számára az ez évit meghaladó összegû költségvetési támogatás biztosítását javasolja. A költségvetéspolitika az agrárgazdaság adottságainak, nemzetgazdasági szerepének megfelelõn kiemelt figyelmet fordít az ágazat helyzetének stabilizálására, a növekedés megalapozására. A támogatások szerkezetének és konstrukciójának továbbfejlesztése pedig a rendszer hatásfokát javíthatja.
Az agrárágazat 1995. évi költségvetési támogatására összesen 75 milliárd forint használható fel a költségvetési terv szerint. A gazdálkodó szervezetek folyó termelését, reorganizációját 63,4 milliárd forint összegû támogatás segíti, míg a mezõgazdaság és erdõgazdálkodás fejlesztési céljainak megvalósításához 11,6 milliárd forinttal járul hozzá a költségvetés.
(17.30)
Ha nemcsak az agrárgazdaság költségvetési elõirányzatának várható teljesítését vetjük össze az 1995. évre javasolt összeggel, hanem figyelembe vesszük, hogy az 1994. évi költségvetési törvény erre a célra 57 milliárd forintot, az 1995. évre javasoltnál 18 milliárd forinttal, 30 százalékkal kevesebbet hagyott jóvá, akkor úgy vélem, nem lehet kérdéses, hogy a kormányzat valóban kiemelt figyelmet kíván fordítani erre a területre.
A kormány az eddig hat, elkülönítetten mûködõ földmûvelésügyi alap összevonásával új, egységes Mezõgazdasági Alap létrehozását javasolja, melynek támogatására a fenti összegen belül 9 milliárd forintot lehet fordítani. A költségvetési törvény keretében módosul az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény, lehetõvé válik, hogy a garantált áras állami felvásárlás - külön megállapodás alapján - gazdálkodó szervezeteken keresztül állami garancia melletti hitelfelvétellel is történhet.
A törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást kap arra, hogy az agrárgazdasági támogatások 1995. évi szabályait külön rendeletben állapítsa meg. A költségvetési törvényjavaslat szerinti támogatási összeg célirányos felhasználására vonatkozó javaslatokat a jelenlegi állapot figyelembevételével a következõkben foglalhatjuk össze.
Az agrárágazat jövedelemtermelõ képességének javítása szempontjából alapvetõ kérdés az agrártermékek piacának stabilizálása, a termelési és értékesítési biztonság növelése. Ennek eszköze az agrárpiaci rendtartás következetesebb mûködtetése, a piacszabályozás hatókörének bõvítése, az intézményrendszer, a terméktanácsok fejlesztése, garantált árak intézményének mûködtetése, végül, de nem utolsósorban az exporttámogatási rendszer továbbfejlesztése.
Az agrárexport támogatására 1995. évben 35 milliárd fordítható. Ezen összeg a forint reál, effektív felértékeltségét mérséklõ árfolyampolitikával, rugalmasabb, de célra orientált exporttámogatási rendszer alkalmazásával, valamint az eddiginél határozottabb piacfeltáró munkával lehetõvé teheti a számításba vett mintegy 2,5 milliárd dollár nagyságrendû export megvalósulását.
Az agrárpiaci rendtartás keretében szükségessé váló piaci beavatkozásokra, valamint az esetleges garantált áras állami felvásárlásra összesen 7,5 milliárd forint fordítható. Az agrárrendtartás mozgásterét bõvíti, hogy a garantált áras felvásárlás - mint említettem - a gazdálkodó szervezeteken keresztül államilag garantált hitel segítségével is finanszírozható lesz.
Az agrárpiaci rendtartás keretében az öt alapvetõ termékre, úgymint étkezési búza, kukorica, vágósertés, vágómarha és tej, garantált ár kerül meghirdetésre. Ezek közül az étkezési búza, a vágósertés és a vágómarha garantált árát tartalmazó jogszabály már meg is jelent. Az agrártermelõk a termelés értékeinek csökkentése érdekében a növénytermesztés és egyes állattenyésztési ágazatok anyagköltségeit finanszírozó éven belüli lejáratú hitelek után kamattámogatásban, a mezõgazdasági termelés normatív módon szabályozott gázolaj-felhasználása után a fogyasztási adó 50 százalékának megfelelõ támogatásban részesülnek. A támogatási feltételek tervezett módosítása keretében javaslom, hogy 10 százalékpontos kamattámogatás a baromfitartást finanszírozó éven belüli hitelekre is terjedjen ki.
Az erdõfelújítási munkálatok után a gázolaj-támogatás a szántóföldi növénytermesztésben alkalmazott feltételekkel igénybe vehetõ legyen. A mezõgazdasági gépek beszerzéséhez a mezõgazdasági termelõk automatikusan kamattámogatásban részesüljenek. A saját jogon esetleg nem hitelképes termelõk gépellátása érdekében a gépkölcsönzés, a gépbérlet és a géplízing bõvítését kamatkedvezmény, illetve támogatás útján is ösztönözni kell. A mezõgazdasági termelõk a növénytermesztést és állattenyésztést finanszírozó éven belüli hitelekhez járó 10 százalékos kamattámogatást a termelést szervezõ és a termékfelvásárlásra vonatkozó úgynevezett integrátor szervezeteken, termelési rendszereken, szövetkezeteken, feldolgozó vállalkozásokon keresztül is megkaphassák.
A pénzintézeti hitelhez hasonlóan a mezõgazdasági termelés anyagköltségeinek finanszírozását szolgáló, a szövetkezeti törvény által megengedett, úgynevezett tagi kölcsönre javaslom kiterjeszteni a 10 százalékos kamattámogatás igényét is.
Tovább kell folytatni az agrárágazat szerkezeti és szervezeti átalakítását, a meglévõ vagyontárgyak új szervezetben történõ hasznosítását és komplettírozását elõsegítõ reorganizációs programot. A költségvetés szerint 1995. év végéig további új pályázatok is engedélyezhetõk lesznek. Ehhez a költségvetési javaslat 6,5 milliárd forint összeg felhasználását teszi lehetõvé. Ezen összeg nagyobb részét a korábban jóváhagyott pályázatok áthúzódó támogatása sajnos leköti, ezért az új pályázatok engedélyezésénél korlátozni kell az egy pályázónál támogatható reorganizációs hitel összegét. Az új törvényi szabályozás keretében létrehozandó egységes Mezõgazdasági Alap feltételrendszerének célirányos kialakításával elõ kell segíteni a mezõgazdaság, erdõ-, vadgazdálkodás, illetve a halászat biológiai, valamint anyagi-mûszaki alapjainak fejlesztését, a termõföld megóvását, egyes gazdaságilag elmaradott körzetekben a mezõgazdasági célú földhasználatot.
Az egységes törvényi szabályozás eredményeként lehetõvé válik a rendelkezésre álló források racionális hasznosítása, idõleges átcsoportosítása. Az Alap, törvényben elõírt jogcímeken és mértékben saját bevételekkel is rendelkezik, amelyek a törvényben meghatározott célra használhatók fel.
Ezen túlmenõen az Alap támogatására az 1995. évi költségvetési törvényjavaslat 9 milliárd forintot biztosít. Ezen utóbbi összeg felhasználásával támogatni tervezi a kormány többek között a mezõgazdasági, erdõgazdálkodási, vadgazdálkodási, halászati, valamint egyes élelmiszeripari beruházásokat; a mezõgazdasági szempontból fontos, Útalapból is támogatott összekötõ- vagy bekötõutak létesítését; a minõségi árualapok elõállításához szükséges tenyészállatok beszerzését, illetve tenyésztésbe állítását; a mezõgazdasági termelés biológiai alapjainak fejlesztését, úgymint génbankok, törzsültetvények, magas biológiai értéket képviselõ vetõ-, illetve szaporítóanyagok elterjesztését; a gazdaságilag elmaradott körzetek meghatározott településeihez tartozó mezõgazdasági földhasználatot, valamint a nem biztosítható természeti károk gazdasági hatásainak mérséklését.
Továbbra is támogatás biztosítható a termõföld minõségének megõrzését, javítását szolgáló melioráció, valamint az öntözésfejlesztés beruházásaihoz. E célra 1995-ben 1,6 milliárd forint fordítható. Ezen összeg terhére - a vissza nem térítendõ támogatás mellett - a melioráció építési munkálataihoz 60 százalékos kamattámogatást is indokoltnak tartok.
Az erdõtelepítések iránt megnyilvánuló növekvõ társadalmi igény s az erdõsítés kormányprogramban tervezett ütemének teljesítéséhez 1995. évre az erdõtelepítés, erdõszerkezet-átalakítás, fásítás kormányzati beruházásaira 1 milliárd forintot irányoz elõ a költségvetés, ugyanakkor az erdõpusztulás gazdasági következményeinek elhárításához 0,2 milliárd forint áll rendelkezésre. A nem biztosítható természeti károk gazdasági hatásainak mérséklését a mezõgazdasági termelõk normatív alapon szabályozott jövedelemkockázati befizetése és az állami költségvetés hozzájárulása alapján lehet megoldani. Ehhez az 1995. évi költségvetési törvényjavaslat 0,2 milliárd forint támogatást biztosít. Felhasználását a Mezõgazdasági Alap keretében szabályozni kell.
(17.40)
A törvényjavaslat szerint a támogatás odaítélésében jelentõs szerepet kapnak a magyar agrárkamarák is. Azt gondolom, az elõirányzatok fõbb céljait tekintve is tükrözõdik az a törekvés, hogy a támogatást egyre inkább azok a termelõk kapják, akiknek a megsegítése a legfontosabb. Ennek kapcsán elég csak az agrártermelési támogatás közel 30 százalékos, vagy a Mezõgazdasági Alap mintegy 20 százalékos növelésére gondolni.
A támogatások legnagyobb hányadát, érthetõ okokból, a piacra jutást segítõ támogatások - exporttámogatás, agrárpiaci támogatás - teszik ki, több mint 56 százalékot, s ezek közül az exporttámogatás önmagában mintegy 47 százalékot képvisel.
Tudomásul kell venni, hogy az agrárgazdaság nem befolyásmentes piaci feltételek között dolgozik, ezért a támogatásoknak segíteniök kell a piacra jutást. Megfelelõen segíti-e azonban a támogatás az agrártermelõket? Sokan teszik fel ezt a kérdést, hiszen az 1993. évi tényleges adatokat figyelembe véve ebbõl a támogatásból a mezõgazdasági termelõk mindössze 6,9 százalékban, az élelmiszer-feldolgozók 53,7 százalékban, s a kereskedelmi ágazathoz tartozó szervezetek pedig mintegy 35,6 százalékban részesültek. Nem vitatható természetesen, hogy a kereskedelem által igénybe vett exporttámogatás is hozzájárul a belföldi árak alakulásához, a felvásárlás biztonságához, s ezáltal közvetetten a feldolgozóipar, vagy a mezõgazdasági termelõ is részesedik ebbõl az összegbõl. Jó lenne azonban, ha ez a támogatás a jövõben, az elõzõekben vázolt törekvéseknek megfelelõen, nagyobb arányban jelenne meg közvetlenül a termelõknél.
Úgy vélem, ennek érdekében mind a kormányzatnak, mind pedig a termelõknek, érdekképviseleti szerveknek is vannak tennivalói. A kormányzatnak törekednie kell arra, hogy az exporttámogatási rendszer folyamatban lévõ korszerûsítése során segítse elõ ennek a célnak a megvalósítását, azaz olyan rendszert dolgozzon ki, amelyik nagyobb esélyt ad a termelõknek a támogatáshoz való hozzájutásra, a korlátozott összegbõl való nagyobb közvetlen részesedésre. A termelõknek, feldolgozóknak, érdekképviseleti szervezeteknek pedig az a feladatuk, önmaguk megsegítése érdekében is, hogy éljenek az export alanyi jogon biztosított lehetõségével. Nem arra gondolok természetesen, hogy minden termelõ kezdjen el exportpiacokat keresni, saját maga kössön üzleteket, ez irreális felvetés lenne. Nem irreális elgondolás azonban, hogy az érdekképviseletek mûködését is számításba véve induljon el egy olyan mozgalom, amelyiknek a keretében termelõi értékesítõ szervezetek, értékesítõ szövetkezetek jönnek létre. A támogatáshoz való közvetlen hozzájutást ugyanis ez a megoldás segítheti elõ legbiztosabban.
Miért szóltam errõl ilyen részletesen? Egyrészt azért, mert az exporttámogatás a legnagyobb hányadot képviseli az agrártámogatások keretében, másrészt azért, mert az agrárexport növekedése egyben hozzájárul a külkereskedelmi mérleg javításához is, amire nem kell külön senkinek a figyelmét felhívnom, igen nagy szüksége van a nemzetgazdaságnak. S azért is fontosnak tartom ezt a kérdést felvetni, mert én is úgy ítélem meg, ahogy az expozéban is elhangzott, hogy az agrárgazdaságban megindult kedvezõ folyamatok fenntartása fontos célkitûzés.
Ugyanakkor szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra, hogy az agrárágazatok és az általuk termelt termékek az államháztartás bevételi oldalának a biztosítása szempontjából is rendkívül fontosak.
Az agrárgazdaság támogatása, úgymond, kényszerû szükségszerûség. Arra alapvetõen az agrárprotekcionizmus, és nem az agrártermelõk másoknál rosszabb munkája miatt van szükség. Kétségtelen, hogy a vállalkozók költségvetési befizetései között az agrárvállalkozók csak mintegy 5-6 százalékos részesedéssel szerepelnek, ugyanakkor a vám- és importbefizetések mintegy 24 százaléka, az általános forgalmi adó több mint negyedrésze, 25,5 százaléka, a fogyasztási adónak pedig közel 39 százaléka az agrárgazdasági termékek útján realizálódik, és nem mindegy, hogy a fogyasztásiadó-, illetve az általános forgalmiadó-bevétel importtermékekhez, vagy hazai elõállítású termékekhez kötõdik, mert ha importon keresztül realizálódik, az adóbevétel rendelkezésre áll ugyan, de a külkereskedelmi mérlegben ez az egyensúly ellen hat.
Az agrárgazdaság normális mûködése és az ahhoz szükséges feltételrendszer biztosítása tehát valóban fontos kormányzati feladat, s a költségvetési elõirányzatok korlátozott lehetõségeit figyelembe véve ezért különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a rendelkezésre álló összeg a leghatékonyabban kerüljön felhasználásra.
Felül kell vizsgálni a támogatások szabályozásának rendszerét, hogy csak a valóban jogos, ellenõrizhetõ igénylések kerüljenek teljesítésre. Ennek érdekében módosítani kell az exporttámogatások rendszerét, biztosítva a relatív gazdaságos kivitel ösztönzésének fenntartását, érvényesítve a gazdálkodók felé a változó külsõ és belsõ piaci viszonyokhoz történõ alkalmazkodás erõteljesebb kényszerét. Különösen fontosnak tartom, hogy a támogatások, köztük az exporttámogatás igénybevételét lehetõvé tevõ végrehajtási szabályok olyanok legyenek, hogy azok az érintettek, köztük a termelõk számára is egyértelmûen kifejezzék a kormányzatnak a támogatások biztosításával elérni kívánt, általam is helyesnek tartott törekvéseit. (Taps a bal oldalon.)