ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Külügyminisztérium költségvetési elõirányzatainak tanulmányozásakor arra a sajnálatos következtetésre jutottunk, hogy a szakértõi MSZP-kormány sem találta meg a bölcsek kövét. A tervezés - akárcsak a korábbi években - bázisalapú, nem a tárca szükségleteihez igazodik. Ennek következtében a Külügyminisztérium költségvetése továbbra is irreális, betarthatatlan, a beállított összegek maximum orientáló jellegûek.
Hogy a költségvetés csak ajánlás jelleggel bír, ezt jól tudják mind a dokumentum készítõi, mind a tárca munkatársai. Hogyan is lehetne komolyan venni például azokat az elõirányzatokat, amelyek nominálértéke évek óta nem változott, és amelyeket évek óta rendre, alaposan túllépnek. Hadd említsek egy példát.
A turistakölcsönök elõirányzata 6,1 millió forint, akárcsak tavaly, tavalyelõtt meg azelõtt. Egyetlen alkalommal sem lehetett ezt az összeget tartani, az idén két és félszeresen lépik túl, jövõre sem lesz ez másként. Önök azt mondják: csekélység, csepp a tengerben. Igen, az, csepp a tengerben, mivel az egész külügyi költségvetést ez a szemlélet hatja át, azt sugallja számunkra: a költségvetés nem más, mint fikció.
Egy másik példa: 1995-ben Magyarország fogja betölteni az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet elnöki tisztét. Ez fontos nemzetközi szerepvállalás. Magyarország nyilvánvalóan nem kockáztathatja, hogy a nemzetközi színtéren nevetségessé váljék. A minisztérium felmérte a magyar elnökségi jog minimális költségeit, ennek pont a fele szerepel a tervezetben. Nyilvánvaló, hogy a tárca ezt az összeget is messze túllépi majd. Túllépi, mert nem tehet mást. Mi történik valójában?
A költségvetés tervezett hiánya nem annyi, amennyi, a tervezett hiány sokkal nagyobb, csak éppen szét van szórva a különbözõ címek között. Ez a megoldás azért rossz, hölgyeim és uraim, mert amirõl nyilvánvaló, hogy nem lehet betartani, azt meg sem fogják próbálni betartani.
Ugyanakkor semmiképpen sem szeretném elhallgatni, hogy látok pozitív vonásokat is a tervezetben. Ilyennek kell tartanom, hogy a Pénzügyminisztérium vállalta a majdani forintleértékelések automatikus kompenzálását a tárca kiadásainál. Ez fontos újítás, enélkül a Külügyminisztérium költségvetése az elsõ jelentõsebb forintleértékelésre valószínûleg egyszerûen összeomlana.
Misztikus homály lengi körül bizonyos külképviseletek bezárásának ügyét. Az újságcikkek alapján gyaníthatóan 6-8 képviselet bezárására kerül sor. A tárca illetékesei a bizottsági ülésen sem voltak hajlandók megnevezni, pontosan mely nagykövetségek bezárását tervezik. A karcsúsításról szóló híradások ugyanakkor azt a benyomást keltik hazánk polgáraiban, hogy egy-egy távoli, kevésbé fontosnak ítélt követség bezárása jelentõs megtakarítást eredményez. Sajnos, ez korántsincs így.
A sietõsen dobra vert ingatlanokat többnyire csak áron alul lehet értékesíteni, a követség felszámolása maga is jelentõs pénzeket emészt fel, és az a tény, hogy az adott ország képviseletét egy másik ország magyar nagykövetségérõl kell a jövõben ellátni, nyilván bizonyos többletköltségekkel is jár. Ugyanakkor helyeseljük azt a döntést, hogy az ingatlanértékesítésekbõl befolyó összegek a tárcánál maradnak abban az esetben, ha ezt bizonyíthatóan a tervezett új külképviseletek felállítására használják fel.
Nem maradhat említés nélkül a tervezett létszámleépítés kérdése. Az utóbbi idõben az ellenzék több alkalommal tiltakozott azon gyakorlat ellen, hogy a Külügyminisztériumból munkatársakat bocsátanak el politikai okból. Az új kormányzat - saját bevallása szerint - az év végéig összesen 85 fõvel kívánja csökkenteni a minisztérium munkatársainak létszámát, az év hátralévõ részében még 45 fõ elbocsátását tervezik. A külügyi bizottságban elhangzott indoklás szerint ilyenformán kívánják kigazdálkodni a maradó munkatársak törvényben megállapított bérét. Csakhogy mindeközben mintegy két tucat új, illetve régi- új munkatársat vettek fel, illetve vettek vissza a külügybe. Akkor hogy is van ez?
Õszintén szeretnénk hinni, hogy a létszámleépítés valódi oka nélkülöz minden politikai elemet. Õszintén hinnénk is, ha a kérdésben egyenes beszéd helyett nem folyamatos köntörfalazást tapasztalnánk az illetékesek részérõl.
S itt van még a kormány talányos NATO-politikája. Bizony, ez is idõrõl idõre próbára teszi jóhiszemûségünket. Kora õsszel már-már reménykedtünk, hogy Magyarország kívánatos NATO-integrációja kapcsán az MSZP-kormány felhagy azzal a Janus-arcú politizálással, amely választási kampányát jellemezte, azaz publikumtól függõen felváltva használt NATO-párti és NATO-ellenes retorikát. Aztán az õsz folyamán Magyarország a békepartnerség-program három hadgyakorlata közül egyiken sem vett részt. Tette ezt a térségbõl egyedül, anyagi okokra hivatkozva. Érdekes, hogy Románia, Szlovákia, Lengyelország, Csehország vagy éppen Észtország megtalálta az anyagi fedezetét, hogy részt vegyen a NATO békepartnerség-programjain. Érdekes az is, hogy ezen országok többsége két állandó katonai munkatársat képes delegálni a NATO partnerségi koordinációs sejtjébe, míg Magyarország csak egyet.
Most, amikor újra örömmel hallgatjuk a honvédelmi miniszter úr kijelentéseit a kormány észak-atlanti elkötelezettségérõl, fájdalommal tapasztaljuk, hogy a költségvetés nem tartalmaz olyan tételt, amely fedezetéül szolgálna a november 15-én benyújtott "Partnerség a békéért" egyéni vállalási programnak. Homályos ígéretek ugyan elhangzottak arra vonatkozólag, hogy a költségvetés általános tartaléka terhére fogjuk megvalósítani a magunk által vállalt kötelezettségeket, ám - véletlenül se tartsanak bizalmatlannak - nekem ez az ígéret a jelenlegi kormány részérõl kevés garanciának tûnik a feladatok maradéktalan elvégzésére.
Ezért Gyuricza Béla képviselõtársammal egy módosító indítvány keretében azt kérjük az Országgyûléstõl, nevesítse a kijelölt összeget a költségvetésben.
Hölgyeim és Uraim! Az ország úgynevezett kemény biztonsági garanciáit jelen körülmények között egyedül a NATO lenne képes biztosítani. Magyarország imázsa a NATO politikusai szemében rohamosan romlik. Elég csak arra a legújabb amerikai elképzelésre utalnom, amely szerint Lengyelország és Csehország NATO- tagfelvétele megelõzné Magyarországét. Oda jutottunk, hogy mára Magyarországnak be kell bizonyítania a NATO számára, hogy a szocialista kormány az õszi botlások dacára sem törekszik a békepartnerség elszabotálására.
Ennek egyik elengedhetetlen, bár önmagában nyilván nem elégséges módja, hogy a költségvetésben önálló tételként jelenjen meg az egyéni vállalás fedezetéül szolgáló összeg, mert a szép szavaknak önmagában már nem hisznek: mi sem, de õk sem. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)