DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Nem? Nagyon megnyugodtam, köszönöm szépen, elnök úr.
A rendtartás 7,5 milliárd forintja elegendõ-e? Komoly piaci zavar esetén valóban nem elegendõ. Ehhez képest került megfogalmazásra a rendtartási törvény alapján az a kvótarendszer és az a garantált ár abban az öt termékben, amelyrõl itt már többször szó volt és amelyet a képviselõ úr is ismert, amely jövedelemtartalommal nem bír. Tehát nem szeretnénk egy piacgazdaságban arra kényszeríteni vagy késztetni bármilyen termelõt is, hogy az állam kockázatára indítson el üzleti vállalkozást, majd, természetesen egy esetleges üzleti csõd esetén, garanciavállalás mellett vásároljuk fel közpénzekre azt a terméket, amelyet nem kellõ gondossággal állított elõ, ezért ezek az árak természetesen alacsonyak.
Emlékezzünk vissza, amikor a búza garantált ára megjelent nyolcezer- nyolcszáz forintban, plusz kétezer forint vetési támogatás - ezt csak azért mondom, mert idõnként errõl el szoktak felejtkezni, azt mondták, hogy ez rettenetesen kevés, ennyi pénzért nem érdemes búzát vetni. Persze, hogy nem. Nyilvánvalóan nekünk nem az a célunk, hogy ösztönözzük, hogy vessen búzát, mert ezzel mesterségesen piaci zavart keltünk az állam kontójára. De ehhez azért egy adat a tisztánlátás kedvéért szükségeltetik. Mégis ezen - nem mondanám azt, hogy szomorkodó vagy borúlátó hangulat, de eléggé morózus megnyilatkozások ellenére is - 170 ezer hektárral több búzavetés van most regisztrálva, mint az elõzõ évben, tehát van piaci lehetõség. Nyilván, ha arra apellálna egy búzatermelõ, ami most a garantált árban és a kvótában megjelenik, egy négyzetméternyi búzát nem vetett volna. Azért vetett, mert van piaci lehetõsége.
Szarvasmarhában és sertésben úgyszintén komoly piaci lehetõségeink vannak, amihez képest nem tudjuk kihasználni a lehetõségeink szerinti kvótarendszert sem, sem minõségileg, sem mennyiségileg.
A következõ évre én optimista, illetve pesszimista vagyok.(Bogárdi Zoltán: Döntsd el!) Sajnos, nem fogunk az árubõséggel úgy állni, hogy olyan piaci zavarral kelljen szembenéznünk, ahol az államnak egy 7,5 milliárd forintos eszközértékkel be kell avatkozni. De gondoltunk azért a Nyitott kapuk-akció keretében arra is, hogy esetleg önnek kétségei lesznek. Ezért ajánlom figyelmükbe a költségvetés 61. §-át, amely azt mondja, hogy esetleges piaci zavar esetén az állam megbízhat egyéb gazdálkodó szervezeteket is a rendtartás szerinti felvásárlással - természetesen állami garanciavállalás mellett úgy, hogy az árualap a piacról kivonásra is kerüljön, tehát a szabályozó szerepet el tudja látni. Ennyi a 7,5 milliárd forint története.
(18.50)
Ami az alapok ügyét illeti, ön azt mondta: 18,2 milliárd forint került felhasználásra az alapok összevont számításai szerint. Ez természetesen igaz, egy kis szépséghibája van, hogy 3,9 milliárd forint a Távközlési Alapból került ide átcsoportosításra, amit viszont önök vettek föl, önök osztottak ki, nekünk kellene visszafizetni, mármint ágazati szinten. Erre nézve egy visszafizetési moratórium született, nem kell '95-ben teljesíteni, tehát megszabadulunk egy 3,9 milliárdos tehertõl.
Ha ezt a 75-tel összevetem - még egyszer mondom, lehet a számokkal játszani - 68,1 volt egyébként a teljesítés, ami '94-re várható, nem pedig 77, ahogy ön mondta, ha ehhez hozzáteszem a 3,9-et, mint egy feltételezett tartozást, amelyet csak egy átcsoportosítással tudtunk átmenetileg mobilizálni, akkor sem jön ki több, mint 71,8 és ha a 75-höz hozzáteszem a 3,9-et és ott tartok, hogy 78,9, már emelkedett.
Nem hiszem, hogy az lenne az értelme a dolognak, hogy így számháborúzzunk, kiváltképp akkor nem, ha ön egyetlenegy olyan forrást meg nem jelölt itt nekünk, ami alapján a homlokunkhoz kaphattunk volna, hogy úristen, ez nekünk nem jutott eszünkbe, milyen jó ötlet! Mert abban a pillanatban a miniszter úrral seperc alatt megcsináltuk volna - önnel közösen természetesen - azt a módosító indítványt, ahonnan elõkapkodunk pár tíz milliárdot, mert nekünk mondjuk 180-190 milliárdra feltétlenül szükségünk lenne ahhoz, hogy az európai támogatottsági szintet is hozni tudjuk, és Magyarország - arányaihoz képest - megközelítse Hollandiát, ahol 40 milliárd dolláros exportkivitel van. Mi megcéloztuk a 3-3,5 milliárdot '97-98-ra. Azért van némi különbség a két ország között, múltjában, jelenében is. Szeretnénk, ha jövõjében csökkenne ez a különbség pozitív irányban.
Ami a mûködõképességet és az intézményrendszert illeti: a mezõgazdasági támogatások rendszere és az intézményrendszer mûködtetése két külön dolog. Nem is ugyanabban a fejezetben van egyébként elhelyezve a költségvetésben. Abban önnek tökéletesen igaza van, csökkenni fog, csökkennie is kell, mintahogy ezzel már ezelõtt két évvel próbálkoztunk és elmondtuk, hogy az intézményrendszerben hatékony átszervezésre van szükség, mert azt ön is tudja és látja, hogy az, ami most jelen pillanatban akár egy dekoncentrált szervezet címén, akár különbözõ szaktanácsadói címen fönn van tartva, nem kifejezetten olyan termelõbarát intézményrendszer, amely megnyugtatóan tudná a termelést orientálni és olyan segítséget nyújtani, ami mentesíthetné a falu emberét az utánjárásoktól.
Ezt szeretnénk egyszerûsíteni, ehhez képest - ön is tudja - 1995-tõl a kamarák intézményrendszere felállításra kerül, jó pár hatáskört át fognak venni, nyilvánvalóan ezeknek az anyagi vonzatait nem vállalhatja át teljes egészében az állam és nem vállalhatja azt sem, amit ön említett a különbözõ intézményi bevételek kapcsán, egy szolgáltatást, amely nyilvánvalóan létezik, amely szolgáltatás azonban nem kívánatos, hogy ebben a körben mindvégig állami intézményrendszer keretében mûködjön.
Ezt több szakmai fórumon már voltam bátor bejelenteni, és érdekes módon az illetõk tudomásul is vették. Nevezetesen az Állategészségügyi Szolgálatot, azt a rendszert azzal az infrastruktúrával bizony lehet szûkíteni úgy, hogy bizonyos privatizációt, állami licencet adunk ki, a szolgáltatást magánszférába visszük át állami kontroll mellett, az országos állategészségügyi intézményrendszerhez tartozó laboratóriumoknál és intézeteknél ez elképzelhetõ és két-három éven belül be is fejezhetõ. Ezt a szolgáltatást, ennek a finanszírozását köztestületi alapon kompenzálhatja a termelõk felé az a rendszer, amelynek - ennek fenntartására hivatott és közhatalmi jogosítványokkal felruházott - infrastruktúrája is van.
Körülbelül ennyi volt, amit összességében a nagy halmazból, amelyet ön mint kritikát megfogalmazott, észrevételeztem. Nyilvánvalóan erre majd a miniszter úr a zárszavában reagálni kíván.
Azt kérem öntõl, hogy azokat a fölvetéseket, amelyeket volt szíves tudomásunkra hozni, ismételten az Érdekegyeztetõ Tanáccsal is közölje, hátha azokat - a több szervezetet is tömörítõ, politikailag és gazdaságilag is más- más orientáltságú, az Érdekegyeztetõ Tanács tagjai által létrehozott grémiumban is - értékelni fogják. És még egyszer mondom, ha forrásmegjelölés is társul hozzá, akkor együttesen tudunk egy hatékonyabb és jobb rendszert kidolgozni.
Mi a kevesebb politizálás és a hatékonyabb ágazati támogatás hívei vagyunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy több milliárd forinttal vagyunk elmaradva az európai átlagtól, de sajnos az országunk ilyen. Köszönöm. (Taps.)