DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr, tisztelt Ház, tisztelt Képviselõtársak!
"Ennek a kormánynak a legnehezebb feladata, hogy megtalálja az összhangot az igények és lehetõségek között" - nyilatkozta Horn Gyula, néhány hónappal a kormány megalakulása után. Valóban igaza van; minden kormánynak az a legnehezebb feladata, hogy megtalálja ezt az összhangot. De különösen nehéz feladat ez akkor, ha kormányra kerülés elõtt az igényeket önmaga növelte, azt a látszatot keltve, hogy minden rossz, amit az elõtte lévõ kormány csinál, és minden nehézség az országban a kormány miatt van.
Miniszterelnök úr azt mondta, hogy nem ígértek megvalósíthatatlant. Lássuk tehát az ígéretek egy csokrát. A korábbi, négy év alatt elhangzott parlamenti felszólalásoktól most idõ hiányában eltekintek, pedig rendkívül tanulságos példákat lehetne hozni.
Tehát: az ígéretek - a választási ígéretek - kezdõdtek '93-ban, a Magyar Szocialista Párt által meghirdetett "Modern Magyarországért" programmal. Ebben olvashattuk a következõket:
"Szociális programunk kiindulási pontja: megengedhetetlen, hogy az átalakulás költségei tovább terheljék a társadalom széles rétegeit. Elfogadhatatlan a reálbérek társadalmi szintû további csökkentése. Kiemelt szociális támogatásra tartjuk érdemesnek a nyugdíjasokat és a nagycsaládosokat. Az alacsony jövedelmûek, szegények társadalmi támogatását az állami szociálpolitika eszközeivel kell megoldani."
"A társadalom kétharmada elszegényedett, vagy az elszegényedéstõl fenyegetett. Semmiféle további jövedelem-elvonásról szó sem lehet; aki ezt ígéri, felelõtlen" - Kovács Pál, '94. február.
"Nem kérünk 100 nap türelmi idõt, mert felkészültünk a ránk váró feladatok sürgõs ellátására. Adómentes, értéktartó családi pótlékot támogatunk, folytatnánk az egészségügyi dolgozók bérrendezését, négyéves programot dolgoztunk ki a bérlemaradás megszüntetésére" - Csehák Judit, Magyar Televízió, '94. április.
"Az állami kiadások között van azonban egy kör, amely méreteit tekintve nem érinthetõ: ez az alap- és középfokú oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika. Az az álláspontom, hogy az alapellátásoknál a kiesést egy az egyben vissza kell adni az érintetteknek - például nyugdíjemelés, szociális segély emelése, családi pótlék-emelés formájában. Szerintem addig nem szabad a parlament elé vinni egy-egy ilyen reformlépést, amíg a szociális paktumról nem köttetik megállapodás" - Békesi László, '94 április.
Miniszterelnök úrtól is hozok jónéhány idézetet. Június 27.: "Semmiképp nem leszek partner olyan lépésben, amely egyoldalúan rontaná a társadalom döntõ többségének helyzetét."
Augusztus 19.:" Tarthatatlan állapot, hogy '94-ben a nominálbérek 27 százalékkal emelkedtek." Három nappal késõbb: "Megjegyzem, már mostani ismereteink alapján is leegyszerûsített és félreérthetõ fogalmazásnak tekinthetõ, hogy a lakosság túl sokat fogyaszt, tudniillik '94 elsõ félévében a lakosság reáljövedelme nem növekedett."
Augusztus 25.:" De hozzá szeretném tenni, hogy nincs szándékában a kormányzatnak komolyabb mértékû adóemelést végrehajtani."
Szeptemberi parlamenti beszéd: "Javítani fogjuk a családi ellátásokat az alacsony jövedelmû háztartásokban."
November 5.: "A kormány lépéseket tesz a nyugdíjasok, a nagycsaládosok, az anyagilag hátrányos helyzetben élõk életkörülményeinek javítására.
Mirõl szól a koalíciós szerzõdés? A családi pótlék emelése a jövõben családtípusonként differenciáltan történik.
Októberben »A kormányprogramból adódó szociálpolitikai feladatok« címû anyag: "A családi pótlék rendszerének átalakításáról szólva: "Forrástöbbletet a gyermekek után járó adókedvezmény megszüntetésébõl származó adóbevétel- növekedés jelent, melyet a családi pótlék családtípusonkénti differenciált emelésére kell fordítani."
*** Unknown field name ***Ezek után lássuk a költségvetés valóságát, hiszen beszélni sokat lehet, de az igazság pillanata a költségvetés tájékán szokott eljönni. "Még aligha készült el ilyen rövid idõ alatt egy ország költségvetése, három hét állt csupán a rendelkezésünkre" - mondta a miniszterelnök úr november 7-én.
Igen, hát mondjuk, meglátszik a költségvetési elõterjesztésen a három hét, és elég nehezen érthetõ, hogy miért csupán három hét állt ennek a kormánynak a rendelkezésére, hogy egy ilyen törvényjavaslatot elkészítsen? Tudomásom szerint nem három hete kezdte el munkáját.
Persze, sokan elmondták már, és egyre világosabbnak látszik, hogy talán a pótköltségvetés helyett inkább a jövõ évi költségvetéssel kellett volna foglalkozni.
Az elõterjesztésben mit tapasztalunk? Egyfelõl hiányzik az Érdekegyeztetõ Tanáccsal való megállapodás, az úgynevezett szociális paktum; még a körvonalait sem látjuk. Az elõterjesztésbõl - egészen példátlan módon, hiszen ilyen még soha nem fordult elõ - hiányzott az egyik minisztérium részletezõ költségvetése, mint hallhatták.
Szerepel a költségvetési törvényben a munkanélküliek jövedelempótló rendszerének átalakítására vonatkozó egyféle konstrukció, ám a dolognak nincs meg a másik lába, hiszen módosítani kell a foglalkoztatási törvényt, és így - tudomásom szerint - a munkaerõpiaci bizottság egyelõre még nem ért egyet azzal, hogy abból az összegbõl, amit a munkanélküliek ellátására fordítanak, fordítsanak a szociális támogatásokra is.
(9.30)
A szociális törvény módosítása nélkül egyébként is mûködésképtelenné válhat a rendszer januárban. Tudomásom szerint ez a parlament ebben a rövid idõben már nem fogja a szociális törvényt módosítani. Ugyanez vonatkozik a családtámogatási szisztémára is. Hiszen a gyes alanyi jogúvá tétele mellett a gyet-rõl is rendelkeznie kellene. A kormánynak nincs meg ez a módosítása. Tehát januártól komoly problémák lesznek.
Az energiaár-emelés hatása nem épül be a költségvetési törvénybe, de nem épül be a kompenzáció sem. Tehát nagy valószínûséggel jövõ év február 1-jén ismét költségvetési törvénymódosítást fogunk tárgyalni.
A legsúlyosabb tétel, a legsúlyosabb társadalompolitikai hatású tétel, véleményem szerint, a családtámogatási rendszerben történõ átalakítási lépés. A kormány tájékoztató anyaga arról szól: "1995-ben arra van szükség, hogy a kedvezmények növelésének hatására 1994-ben bekövetkezett reáljövedelem- növekedést - úgy látszik, mégis volt - egyszeri alkalommal 1995-ben az adóintézkedések visszakorrigálják, oly módon, hogy a visszavétel döntõen a jobban terhelhetõ rétegeknél következzék be."
Miniszterelnök úr több alkalommal elmondta, és szó szerint idézem: "Valahogy az történt az elmúlt négy év alatt, hogy tulajdonképpen nem volt olyan intézkedés, amely lényegében a nagy többség érdekét szolgálta volna." Mindig vártam, hogy valamelyik riporter megkérdezi: Ugyan, miniszterelnök úr, mit ért azon, hogy nagy többség? Más nyilatkozat: "Az ország döntõ többségének érdekeit képviseljük." Megint a kérdés: ki az a döntõ többség?
Egyet viszont látok. Az 1,258 millió család talán nem tartozik a nagy többségbe? Hiszen mi történik itt? Az adóintézkedések a kedvezményeket megszüntetik. Gyermekek után járó adókedvezmény megszûnik, s az ebbõl befolyó 8 milliárd forintot a kormány másra fordítja. Nem családipótlék-emelésre, hiszen nem jelenik meg a családi pótlék emelése a költségvetési törvényben, sõt a tavalyi 110 milliárd forint helyett a költségvetési törvényben jelenleg csak 104 milliárd forint található.
Megvizsgáltam, hol fogom megtalálni ezt az összeget, mivel elhangzott, hogy a családtámogatási rendszerekre fordítják. Nem találtam meg a 8 milliárd forintot. A gyesen 3,3 milliárd van, a gyeden 1 milliárd és a gyermeknevelési támogatás növekményére 900 millió forint körülit tervezett a költségvetés. Ez közel sincs 8 milliárd forint.
Aztán néhány számítást is elvégeztem, hogy milyen hatással lesz ez a gyermeket nevelõ családokra. Megdöbbentõ eredményeket kaptam. Nemcsak én, azóta többen elvégeztük ezeket a számításokat. Az adótörvény vitájánál már felidéztem, most csak néhány tételt emelek ki belõle. Azt, hogy ha egy egyedülálló nõ két gyermeket nevel 20 ezer forintból, jövõre az adóterhe 2400 forinttal magasabb lesz, mint amennyi tavaly volt. Ha ugyanez a nõ három gyermeket nevel, akkor az adóterhe 14 ezer forinttal lesz magasabb, mint amennyi tavaly volt. S a legszegényebb család esetén, ahol az egy fõre jutó családi jövedelem a nyugdíjminimumot éri el, és a három gyerek családi pótlékából és az anya gyesébõl élnek, akkor ehhez a nyugdíjminimum eléréséhez szükséges 18 450 forintos apai jövedelmet - míg az idén egyetlen fillér adó sem terhelte - jövõre 8-9 ezer forint közötti adót fog fizetni.
Arról szól a tájékoztató anyag, hogy a legjobban terhelhetõ rétegeket szándékozik a kormány terhelni. Leírja azt is, hogy 12-14 ezer forint közötti adóbevétel-növekményre számít a személyi jövedelemadó módosításából. Azt is tudni kell, hogy a társadalombiztosítási járulék adómentességének csökkentése szintén érinti a legalacsonyabb keresetû réteget is. Ez mintegy 2,5-3 milliárd forintot jelent. Tehát az adóbevétel-növekmény elsöprõ többségét a gyermekkedvezmény megszüntetésével a gyermekes családoktól szándékozik a kormány begyûjteni. Ha grafikonon ábrázoljuk ezeket a tényeket, azt láthatjuk, hogy az alacsony keresetû családok adóterhelése durván megnõ.
Próbáltam hozzájutni azokhoz az anyagokhoz, amelyek alapján a kormány ezt a döntést hozta. Hiszen ha egy ilyen fajsúlyú adótörvény-módosítást vezet be a kormány, nyilvánvalónak tûnt számomra, hogy számtalan elõanyag, hatástanulmány, különféle családtípusokra kiszámolt adóhatások jelennek meg. Kértem a szociális bizottság ülésén, kértem a költségvetési bizottság ülésén, máig sem kaptam ilyet.
S itt felvetõdik számomra egy nagyon súlyos kérdés: vajon tudta-e a kormány, amikor ezt az adómódosítást hozta, hogy ennek milyenek a hatásai? Mert ha tudta, akkor miért vezeti félre a képviselõket? Miért írja azt az anyagban, hogy csak a magas keresetû rétegeket fogja terhelni? Miért írja azt az anyagban, hogy a legjobban terhelhetõ rétegektõl vonja vissza az adót? Hiszen ha megnézzük a részleteket, akkor láthatjuk, hogy ez egyszerûen nem igaz.
A másik lehetõség: ez a kormány úgy döntött a személyi jövedelemadó törvény módosításáról, hogy nem tudta, mirõl dönt. Mert nem ismerte a törvénymódosítás hatásait. Kérdezem önöket, melyik súlyosabb? Mert úgy dönteni egy - idézem miniszterelnök urat - "a lakosság legszélesebb rétegét érintõ kérdésrõl", talán az 1,2 millió család ide tartozik, hogy nem tudom, döntésemnek mi a hatása, az a véleményem, hogy súlyos felelõtlenség.
Mint ahogy nem felel meg ez a döntés még a közgazdászok által elvárt változásoknak sem. Hiszen számtalanszor mondták el, hogy túlzottan központosítottak a jövedelmek Magyarországon; hogy csökkenteni kell a jövedelmek központosítását. Kérem, közgazdászok, az a 8 milliárd forint, amelyet most nem hagyunk ott a családoknál, hanem bevonjuk a központi költségvetésbe, az most központosítás vagy nem? Véleményem szerint, amit adóban most többletként beszedünk, az tovább növeli a központosított jövedelmek mértékét. A másik oldalról pedig tovább növeli a társadalmi juttatások mértékét.
A másik kérdésem az, hogy vajon lehet-e és szabad-e úgy ellátási formákat növelni és kiterjeszteni, hogy ezt a családok jövedelmébõl tesszük meg. Hiszen ezzel azt fogjuk elérni, hogy azok a családok, amelyek most igen kérem, egyik hónapról a másikra esetleg 1800 forinttal kevesebb fizetést visznek haza, azok elõbb-utóbb bekerülnek a szociális feszültségekkel küzdõk kategóriájába. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Négy évig voltatok, miért nem segítettetek?) Szabad-e ilyen döntéseket hozni? Persze tudom, ha nagyon sok ígéret hangzott el korábban, akik kísérletet kell tenni arra, hogy ezek közül az ígéretek közül legalább egyet-kettõt mutatóban teljesítsünk. De azért ezt mégsem volna szabad a gyermekes családok helyzetének rontása árán tenni.
Még egy idézetet mondok: "Összegezve és végül leszögezem: alapvetõ célunk ebben a kérdésben annak megakadályozása, hogy széles tömegek jóvátehetetlenül és végérvényesen leszakadjanak. Sajnos, ennek a veszélye ma Magyarországon realitás. Sokan olyan gazdasági, politikai stabilizációról is gondolkodnak, amelynek ilyen ára van. A mi legmélyebb meggyõzõdésünk ezzel szemben az, hogy semmiféle kibontakozás nem képzelhetõ el ezen az áron." - 1992. október 28-án, Csehák Judit.
Azt hiszem, nem kell kiegészítenem ezt a mondatot. Mert ilyen széles rétegek ilyen súlyos terhelésérõl az elmúlt négy év alatt nem döntöttünk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)