DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az 1995. évi költségvetés lényegét tekintve a '80-as évek elején elkezdett neoliberális monetáris gazdaságpolitika mai folytatásának eredménye. Céljaiban és módszereiben a Kádár-rendszer utolsó évtizedeiben kialakult hagyományt követi, azt, hogy a pénzügyi kormányzat uralni kívánja a gazdaságot, másrészt szûk látókörû könyvelõi szemlélettel a költségvetési hiány csökkentését tûzi ki célul, figyelmen kívül hagyva a költségvetésnek a nemzetgazdaságra és a társadalom jelenlegi helyzetére gyakorolt hatásait.
Ez a költségvetés tulajdonképpen ugyanazt kéri a lakosságtól, mint ami másfél évtizede elhangzik a magyar pénzügyi kormányzat részérõl, nevezetesen: újra és újra erõfeszítést és áldozatvállalást. A polgárok, miközben terheik és veszteségeik növekednek, nem látják a kibontakozás lehetõségét.
A mai Magyarországon a gazdasági szerkezet elavulása, az általános technológiai leépülés és vagyonfelélés, az emberi erõforrások teljes felemésztése, kifosztása jellemzõ, aminek egyenes következménye a magyar népesség katasztrofális egészségi állapota és egyre alacsonyabb tudásszintje, a kulturális és erkölcsi értékek, tradíciók rohamos devalválódása, ami a társadalmilag szükséges rend felbomlásához vezethet.
A kormány gazdaságpolitikájának - és ennek eredményeként a költségvetésnek - legsúlyosabb hibája, hogy a kormánypártok, választási ígéreteikkel ellentétben, tovább folytatják a nemzeti vagyont felélõ, a belsõ erõforrásokat elherdáló politikáját. A társadalom emberi és anyagi erõforrásait nem a gazdaság konszolidációjára és az életminõség javítására kívánja felhasználni, hanem egyrészt a saját hatalmi pozícióinak erõsítésére, másrészt a hatalmas - már elviselhetetlen mértékûre nõtt - adósságállomány kamatterheinek csökkentésére. Közben a külföldi és belföldi államadósságunk egyre növekszik, mert az újabb és újabb hitelek következtében növekednek a kamatterhek, illetve a belsõ erõforrások egyre nagyobb hányadát kell az adósságszolgálatra és az államháztartási deficit finanszírozására fordítani.
Ez a gazdaságpolitika iszonyú terheket és kilátástalan jövõt jelent a magyar társadalom számára, mivel a megtermelt nemzeti össztermék egyre nagyobb része áramlik ki az országból. A kormány által már bejelentett és a költségvetésbõl is következõ gazdasági-szociális megszorító intézkedések már jelzik, hogy a magyar társadalomra újabb megpróbáltatások várnak. Ez azonban teljesen ellentétes a két kormánypárt választási ígéreteivel és a rájuk szavazók elvárásaival. Ennek a felelõsségét a koalíciós kormánynak kell viselnie, a lakosság ugyanis tûrõképessége határához érkezett, nem fogja - mivel nem is tudja - vállalni az újabb többletterheket. A magyar társadalom nagyobb része elõbb-utóbb megtagadja az engedelmességet a kormánynak, kiszélesednek a polgári engedetlenségi mozgalmak; növekedni fog a közterhek alóli kibújásra törekvés és a feketegazdaságba, feketemunkába való menekülés.
A kormány által ezen költségvetéssel mutatott irányvonal álláspontunk szerint felborítja a társadalmi egyensúlyt, gazdasági káoszt és politikai válságot készít elõ, annak ellenére, hogy a kormánynak nem ez a szándéka.
Ahhoz, hogy a kormány megfelelõ költségvetést készíthessen, a költségvetést megelõzõen ki kellett volna dolgoznia a nemzetgazdaság talpraállításának és fejlesztésének középtávú gazdasági tervét és ezen belül az 1995. évi gazdasági tervet - ez nem történt meg. Az 1995. évi gazdasági tervben rögzíteni kellett volna az összes, gazdaságot befolyásoló tényezõt, így a vállalati és személyes adózás elveit és mértékét; a támogatások feltételeit és mértékét; a beruházások védelmét és élénkítését célzó intézkedéseket; a privatizációs ütemet és feltételrendszert; a tulajdonlás és a bérek rendezését, elsõsorban a mezõgazdaságra vonatkozóan; a hitelrendszer gazdaságbarát átalakítására vonatkozó intézkedéseket - azaz a gazdaság mûködésének élénkítését szolgáló kereteket. Ezen gazdaságélénkítõ intézkedések alkalmazásával összefüggésben lehetett volna meghatározni a szükséges kiadásokat és tervezni a gazdasági bevételeket. Az 1995. évi költségvetés tervezésénél nem ez történt. Az országnak nincs nemzetgazdasági fejlesztési terve, így nincsenek stratégiai célok sem kitûzve, amelyek a költségvetés egyes kiadásait indokolnák.
(10.00)
Megalapozatlan a költségvetés bevételi oldala. A gazdaságból származó bevételek nem az 1995-ben megtenni szükséges intézkedések várható eredményét rögzítik, hanem az 1994 szeptemberéig elért gazdasági eredményekbõl becsült gazdasági mutatókat veszik figyelembe 1995-re, azaz változatlan gazdasági teljesítménnyel számolnak egy inflálódó pénzügyi környezetben. A gazdaságilag nem indokolt kiadások és a csekély gazdasági bevételek negatív mérlegét ezek után úgy fedezik, hogy elõször egy külsõ hatalmak által megkívánt költségvetési hiányt rögzítenek körülbelül 300 milliárd forint nagyságban, a maradékot pedig a lakosságra terhelik, függetlenül annak teherbíró- képességétõl.
A konkrét gazdasági és társadalmi célok hiányában a költségvetés teljesítésének majdani vizsgálata nem lesz összefüggésbe hozható a gazdaság és társadalom 1995. év végi állapotával. Nem lesz tehát kimutatható, hogy a költségvetés kiadási oldalán szereplõ támogatások felhasználása elérte-e célját, vagy pedig egy hibás kormánypolitika eredményeként ablakon kidobott pénz volt.
Tisztelt Képviselõtársaim! Néhány szót szeretnék szólni a költségvetés bevételi és kiadási oldalainak alakulásáról, kiemelve egy-egy tételt. A költségvetés bevételi oldalát illetõen a lakossági befizetések és a gazdasági teljesítmények arányát tekintve a gazdaság teljesítménye 1994-ben a bevételek 6,7 százalékát tette ki, 1995-ben a költségvetés ennél kevesebb, csupán 5,3 százalékot prognosztizál. A lakossági befizetések és a gazdaság teljesítményeinek aránya 1994-ben 10,3 volt, 1995-ben ez 12,3-ra nõ, azaz a lakosságtól történõ közvetlen és közvetett elvonás 12,3-szorosa a gazdaságtól származó összes bevételnek.
A költségvetés a gazdálkodó szervezetek befizetései tételbe beleveszi a vám- és importilleték címen történõ 8,2 százalékot kitevõ befizetéseket, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy nagyobbnak mutassa a gazdaság teljesítményét a valóságnál. A költségvetésnek ez egy manipulációja, mert a vám- és importilleték-bevételek nem az új értéket termelõ vállalkozási teljesítmény eredményei, hanem a vállalkozást terhelõ forgalmi adót testesítik meg.
Hasonlóan manipulál a költségvetés akkor, amikor a fogyasztáshoz kapcsolt adótételt elkülöníti a lakosság befizetései tételtõl, mert a fogyasztáshoz kapcsolt adókat is a lakosság fizeti meg; mert a forgalmi adót a vállalat visszaigényelheti, de a lakosság mint végfogyasztó ezt nem teheti meg.
Az egyéb bevételek tekintetében megállapíthatjuk, hogy az egyéb bevételek legnagyobb tétele az adósságszolgálattal kapcsolatos bevételek, melyek 1994- ben 6,8 százalékra rúgtak, s 1995-ben már 11,7 százalékot terveznek. Az ebben a tételben mutatkozó 5 százalékos bevételi növekedés teszi ki az egyéb bevételek teljes növekedését, tehát az összes felsorolt többi bevételi tétel tavalyhoz viszonyítva 1995-ben is változatlan marad. Az adósságszolgálattal kapcsolatos bevételnövekedés nem gazdasági teljesítmény, hanem olyan esemény, amely évekkel ezelõtt történt pénztranzakciók most megjelenõ következménye, illetve ez nem a kormány érdeme.
A költségvetés kiadási oldalának egyes elemeit tekintve megállapíthatjuk, hogy a gazdálkodó szervezetek támogatását illetõen a nem mezõgazdasági célú támogatás mértéke a költségvetés kiadási oldalának 1,7 százalékát teszi ki, és alapvetõen termelési árkiegészítést, dotációt, kismértékben reorganizációs célokat foglal magába. A mezõgazdasági és élelmiszeripari célú támogatások mértéke összesen 4 milliárddal nõtt, ami messze nem fedezi az inflációs értékcsökkenést, úgyhogy reálértékben vagy 1994-es árszinten becsülve lényegesen kevesebb vásárlóerõt képvisel, mint az elõzõ évben. A gazdálkodó szervezetek összes támogatása 88,9 milliárd forint, ami nagyobb a gazdálkodó szervezetek 86 és fél milliárdos költségvetési bevételi hozamánál. Ez azt jelenti, hogy költségvetési szinten a gazdaság egészére többet fordítunk, mint amennyi bevétel ebbõl származik.
A fogyasztói árkiegészítésekkel kapcsolatban megállapítottuk, hogy a fogyasztói árkiegészítés összegszerûen 32 milliárd forint, ami a kiadási oldal 1,7 százalékát teszi ki. A lakossági befizetésekhez képest - amelyek 65,4 százalékos bevételi részarányt jelentenek - ez az 1,7 százalékos arány elképesztõen alacsony. Összegszerûen azt jelenti, hogy minden magyar állampolgár évente 3200 forintot kap árkiegészítés formájában a kormánytól. Ha körülbelül 5 millió rászorult lakosra vetítjük ezt az összeget, akkor egy fõre ez 530 forintot jelent; ez a kompenzáció kevés ebben a tönkrement társadalomban.
A felhalmozási kiadások tekintetében megállapítható, hogy ezek összességükben 91 milliárd forintot tesznek ki, és a kiadási oldal 4,8 százalékát reprezentálják. Ezen belül a magánerõbõl való lakásépítés támogatására a költségvetés kiadásainak 2,1 százalékát fordítja, ami 40 milliárd forint, azaz körülbelül 40 ezer lakás építésére ad lehetõséget. A gazdaság jelenlegi helyzetében ez a szám akkor elfogadható, ha ehhez országosan legalább évi 120-150 ezer lakás építése társul. Ugyanakkor a központi beruházások igen csekélyek, ezért csupán néhány nagyvárosi mûtárgy vagy közmû megoldására elégségesek.
A társadalombiztosítás költségeinek finanszírozását illetõen megállapítható, hogy az összeg a kiadások 10,4 százalékát képviseli. Ez 198 milliárd forintot jelent, ezen belül a családi pótlék 106 milliárd forintot tesz ki, ami egy gyerekre havi 4400 forint támogatást jelent.
A központi költségvetési szervek támogatását illetõen megállapítható, hogy a minisztériumok és országos szervek, fegyveres testületek és a honvédelem, valamint a társadalmi szervezõdések támogatásának költségvetési kerete minden esetben kismértékben csökken. Nagyon fájó pont a honvédelem költségvetési keretének csökkentése, mert a hadsereg felszereltségi állapota, ellátottsága, bérezése és harckészsége olyan siralmas állapotú, hogy a nemzetet potenciális áldozattá teheti. A honvédelem helyzete olyan, hogy ha a költségvetés nem tesz lehetõvé azonnali tõkeinjekciót, az ország védelmi képessége tartósan megrokkan.
Az egyéb kiadási tételek tekintetében megállapíthattuk, hogy a különbözõ tételek közül három fõ csoport érdemel nagysága és tartalma szerint kiemelést. A helyi önkormányzatok támogatása abszolút értékben mintegy 30 milliárd forinttal nõtt, azonban a költségvetési részarányt illetõen 310 milliárd forinttal csökkent. A reálértéken tekintve az önkormányzatokat kínosan fogja érinteni a támogatás alacsony mértéke. Feltehetõen lassított ütemben kell folytatni az elkezdett munkákat, és súlyos gondokat fog jelenteni a tömegében rohamosan növekvõ szociális igények kielégítése is.
Igen jelentõs mértékben, két és félszeresére növekedtek a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok kiadásai. Véleményünk szerint ez indokolatlan növekedés, melybõl például a honvédelem vagy a rendõrség vagy a tûzoltóság javára lehetne megtakarításokat eszközölni. Nagyon nagy mértékben, több mint tízszeresére növelték az általános tartalék mértékét. Az ilyen mérvû tartaléknövelés biztos jelzése annak, hogy a kormányzat maga sem bízik a költségvetés helyességében. A rendkívüli kiadások nagyságának háromszorosra való növelése szintén tartalékképzési igényeket takar, és a Pénzügyminisztérium mozgásterének növelését célozza.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kisgazda frakció álláspontja szerint ez a költségvetéstervezet nem szolgálja a nemzetgazdaság élénkítését, nem mutat kiutat a jelenlegi válságból, továbbra is a bérbõl és fizetésbõl élõ néptömegekre hárítja a terhek túlnyomó részét, akik több terhet már nem tudnak elviselni. Békesi pénzügyminiszter úr azt mondta tegnapelõtt, hogy tévúton jár a gazdaság. Errõl a tévútról kell visszatéríteni a helyes útra. A költségvetésben megfogalmazott tételek és elvek számunkra azt mutatják: nem hogy visszatéríteni nem fogják a gazdaságot a tévútról, hanem ez a költségvetés a további eltávolodás, a teljes gazdasági csõd irányába mutat. Mi, kisgazdák, nem látjuk a költségvetésben az elõremutatást, nemzeti érdekeink és értékeink elõtérbe helyezését, ezek maximális védelmét és támogatását. Nem járható út, hogy minden vállalkozási bevételbõl az állam kétharmad részben részesüljön, egyharmad részt hagyva a vállalkozóknak és a dolgozóknak együttesen.
Miniszterelnök úr több alkalommal beszélt az igazságos közteherviselésrõl, továbbá arról, hogy õ nem saját karrierje érdekében vállalta a miniszterelnöki tisztséget, hanem azért, hogy a Mari nénik és a János bácsik érdekeit képviselje. Amennyiben ez a költségvetés elfogadásra kerül, úgy a Mari nénik és János bácsik teljesen lehetetlen helyzetbe kerülnek. Ezért mi, kisgazdák, tartalmát tekintve elutasítjuk azt. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
(10.10)