DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Országgyûlés! A jövõ évi költségvetési törvényjavaslat vitájában a kultúra, a közmûvelõdés, a mûvészetek támogatásának kérdéseirõl szeretnék beszélni, s a következõket szeretném elmondani.
Elõször is azt hiszem, valamennyiünknek szembe kell néznünk azzal a kínzó nehézséggel és ellentmondással, amit a mostani helyzet teremt számunkra. Nevezetesen: egyrészt sokan vagyunk - nyilván nemcsak az SZDSZ és nemcsak személyesen én -, akik az ország szempontjából alapvetõ fontosságúnak tartjuk a mûvelõdés ügyét, és ezért a mûvelõdés támogatását kiemelt célnak és alapérdeknek tekintjük, más fontos dolgokhoz képest is. Másrészt viszont az ország gazdasági és pénzügyi helyzete arra kényszerít mindannyiunkat, hogy önmérséklettel vegyük számba a mûvelõdés területének a forrásigényeit is.
Mindannyian szeretnék, és biztosan sokan vagyunk a parlamentben is, akik különösen szeretnénk, ha a mûvelõdésre sokkal több pénz lenne fordítható a jövõ évi költségvetésben és a jövõ évi adótörvények révén. Ugyanakkor viszont tudnunk kell azt, hogy ha most nem tudunk egy szigorú gazdaságpolitikát megalapozni és egy önmérséklõ gazdaságpolitikát folytatni, akkor nem fogjuk tudni megteremteni éppen annak a pénzügyi alapjait sem, hogy az országnak - remélhetõleg már néhány év múlva - ne kelljen a mûvelõdés, a kultúra támogatása terén sem azokkal a filléres gondokkal küzdenie, amelyekkel ma kell kínlódnunk.
Azt hiszem, hogy a kultúra finanszírozásának kérdését, a jövõ év pénzügyi helyzetérõl tárgyalva, az ezzel az ellentmondással való közös szembenézés kell hogy meghatározza, és emiatt önmérsékletet kell ebben a kérdésben is tanúsítanunk; pontosan a jövõ és a kultúra, a mûvelõdés, a mûvészetek támogatása érdekében is.
Ehhez szeretném azt hozzátenni, hogy természetesen amit mondtam, nem jelenti azt, hogy szerintem - és az SZDSZ szerint - ne kellene a vitában nagyon határozottan állást foglalnunk amellett, hogy a közmûvelõdés, a mûvészetek támogatása kiemelt cél kell hogy legyen a mostani helyzetben is. Emellett ki kell állni.
Nyilván a mûvelõdési tárca is már a költségvetés benyújtása elõtt hangoztatta a mûvelõdés ügyének fontosságát, és igyekezett nagy súlyt adni annak a költségvetés tervezetében. Azt gondolom, hogy nekünk, országgyûlési képviselõknek az a feladatunk, hogy a parlamenti vitában is, a költségvetés parlamenti vitájában is megpróbáljuk úgy elrendezni a jövõ év költségvetését, hogy a költségvetésben mi is elõsegítsük azt, hogy a kultúra támogatása minél kiemeltebb, a jelenlegi helyzetben minden lehetséges támogatást megadó helyzetbe kerüljön.
Azt hiszem, ezt elsõsorban akkor tudjuk hatékonyan elõsegíteni, ha olyan technikákat, megoldásokat keresünk, amelyek viszonylag kisebb költségigényûek, viszont hatékony segítséget jelentenek az egyes mûvelõdési, kulturális, mûvészeti területek számára. Gondolok itt olyan megoldásokra, amelyek esetleg amellett, hogy a közmûvelõdés helyzetén javítanak, az oktatás helyzetét is segíthetik, és javíthatják a kulturális esélyegyenlõségnek a feltételeit is - amit ugye, természetesen nyilván nem tudunk teljesen megvalósítani, de az esély-egyenlõtlenséget legalább csökkentenünk kell.
Ezeket a megoldásokat természetesen a kulturális, szakmai szervezetekkel is konzultálva igyekszik az SZDSZ is megkeresni. Egy sor szervezettel beszéltem magam is az elmúlt idõszakban, és igyekeztünk megtalálni azokat a megoldásokat, amelyeket aztán itt a parlamenti vitában fölvetve és képviselve végül is ki tudjuk alakítani a jövõ évi költségvetésnek a kulturális támogatás szempontjából is megfelelõ tervezetét.
Szeretnék mondani néhány példát röviden arra, hogy milyen megoldásokra gondolok elsõsorban, és hadd hozzam az egyik példát a könyvkiadás támogatásának területérõl, illetve általában a könyves kultúra, a nyomtatott kultúra támogatásának területérõl. Teszem ezt már csak azért is, mert a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülete meglehetõsen határozottan kellett hogy felvesse azt, hogy ennek a területnek valamilyen hangsúlyos támogatást kell kapnia.
Mi az a megoldás, ami önmérséklettel - az ország gazdasági helyzete által megkövetelt önmérséklettel, de ugyanakkor határozottan és feltétlenül - javasolható? A megoldás egy részrõl az, hogy a jövõ évi költségvetés tervezetében a könyvtárak könyvvásárlásának támogatására egy olyan külön keretet kell létrehozni, legalább 100 millió forintnak erre a célra való átcsoportosításával - természetesen a költségvetési hiány növelése nélkül - amely keretbõl biztosítható az, hogy a könyvtárak a könyvvásárlásaikhoz a Nemzeti Kulturális Alapon vagy az Országos Könyvügyi Kulturális Alapítványon keresztül hathatós támogatást tudjanak kapni. Elõzetes tárgyalásaink szerint ezzel a Pénzügyminisztérium is egyet tud érteni, és ezt támogatni tudja.
Ezt az összeget feltétlenül biztosítani kell, és ez olyan támogatás lehet, amirõl beszéltem. Ez a támogatás ugyanis egyszerre tudja a mûvelõdés, az oktatás, az iskolák helyzetét is támogatni a könyvtárak révén, és egyszerre tudja elérni - némileg - azt is, hogy a kulturális esély-egyenlõtlenség, ami a könyvárak drasztikus emelkedése miatt a szegényebb rétegeket egyre inkább sújtja, valamennyire legalább csökkenthetõ legyen.
Tehát azt hiszem, ez egy jó példa. Ilyen megoldást kell - legalább néhányat - találnunk ahhoz, hogy a kulturális, mûvészeti, mûvelõdési területeket a jelenlegi gazdasági helyzetben is kellõképpen támogatni tudjuk. Természetesen a mostani, önmérsékletre kényszerítõ idõszak után sokkal hathatósabb és nagyobb mértékû mûvelõdési támogatásokat kell majd biztosítanunk.
(11.00)
Egy másik példa, amelyet említenék az, hogy a kulturális közintézmények, a közmûvelõdési intézményrendszer mûködtetésének biztosítására, mûködõképességének fenntartására feltétlenül valamilyen kompenzációt kell teremteni a várható, bizonyosan bekövetkezõ nagymértékû energiaár-emelések miatt. A közmûvelõdési intézményrendszert ugyanis az energiaárak emelkedése különösen dratisztikusan fogja érinteni, költségeik nagyon jelentõs hányadát teszik ki azok a költségek, amelyek az energiaár-növekedés következtében nagyon jelentõsen nõni fognak. Az a véleményem, hogy a mostani gazdasági helyzetben sem megengedhetõ az, hogy ez a kulturális intézményrendszer mûködésképtelenné váljék.
Tehát a feltétlenül szükséges mértékben, megfelelõ technikával, valamilyen kompenzációs keret biztosításával vagy valamilyen más módon ezt a hatást feltétlenül ki kell védeni. Erre lehet, hogy a költségvetésben kell megoldást találni. De az is lehet, hogy valamilyen más technikával, más módon kell erre támogatást találni. De mindenesetre a költségvetési vitában is beszélni kell errõl. Megnyugtató megoldást kell találni arra, hogy az energiaár emelkedése a kulturális intézményrendszer elemi mûködõképességét ne sodorja veszélybe.
Még két példát mondanék, hogy érzékeltetni tudjam, az SZDSZ és én személyesen milyen irányban gondolkodunk, melyek azok a viszonylag kisebb költségigényû, de nagyon hathatós, hatékony megoldások, amelyekkel a mostani átmeneti helyzetet, remélhetõen átmeneti helyzetet, szeretnénk - ha úgy tetszik - átvészelni addig, amíg éppen az önmérséklet következtében reményeink szerint jobbra fordulhat az ország gazdasági helyzete.
A példák, amelyeket még említenék, azok nem szorosan a költségvetéshez tartoznak, de azt hiszem, itt is megemlíthetõk. Egyrészt a könyvkultúra támogatása tekintetében az említett 100 milliós könyvvásárlási támogatási keret a könyvtáraknak, amelynek a költségvetésben meg kell jelennie. Ez is azért merült fel - feltétlenül szükségesként -, mert az áfakulcs-emelkedés a könyvek árát is tovább fogja emelni.
Az áfakedvezmények biztosításával is lehet ezt kompenzálni olyan módon, hogy megintcsak a könyvtárak könyvvásárlásainak az áfa-visszatérítési lehetõségével - beleértve ebbe az iskolai könyvtáraknak a tankönyvvásárlási áfa-visszatérítési lehetõségét - lehet kompenzálni a könyvkultúrára, a könyvkiadásra, a könyvkereskedelemre és a könyvekhez való hozzáférhetõségre háruló terhet, az ez elé kerülõ akadályokkal pedig ilyen technikákkal lehet valahogy szembe szállni.
Egy másik technikát a társasági adóval kapcsolatban említenék, ahol is az SZDSZ javaslata szerint beruházói adókedvezménnyel biztosítani kellene ezt. Ez is a Pénzügyminisztériummal egyeztetett megoldás lenne, amelyrõl a minisztérium illetékesei azt mondták, hogy ez támogatható javaslat. Tehát egy beruházói adókedvezmény révén azt kellene biztosítani, hogy - ha a beruházó költségeinek egy részét, egy meghatározott részét kulturális kiadásokra, mûalkotás megrendelésére fordítja - , akkor az adóalapja ezáltal csökkenthetõ.
Ezekbõl a példákból s majd amit még befejezésül szeretnék mondani, abból is kiderül: szerintem ezt az egész kérdést, a kultúra- finanszírozás kérdését természetesen egy rendszerben kell szemlélnünk. A költségvetésben a kultúra támogatására fordítható összegek elemzésénél, átgondolásánál azt is számba kell vennünk természetesen, hogy az adótörvényeknél milyen kompenzációt biztosíthatunk. Hogyan tudjuk ösztönözni azt, hogy a magánmecenatúra erõsödjék, hogy az üzleti szféra ösztönözve legyen, érdekeltté váljék abban, hogy a kulturális tevékenységeket, produkciókat támogassa.
Másrészt pedig erre kell törekedni a törvényhozás egyéb feladatainak teljesítésével is, amihez természetesen a kormány és az illetékes tárca elõkészítõ munkájának kell társulnia - és fog is társulni a kormányprogram szerint. Tehát a törvényhozás egyéb feladatainak megvalósításával kell olyan törvényes feltételrendszert teremteni, amelyben a közpénzek hatékonyabban, eredményesebben és ellenõrizhetõbben költhetõk el kulturális kiadásokra is, a magánmecenatúra pedig hatékonyabban ösztönözhetõ és erõsíthetõ.
Példaként - befejezésül - néhány ilyen feladatot, törvényhozási feladatot említenék azért, hogy ebben az elõbb említett rendszerben a költségvetés, az adótörvények és a kulturális szféra javítandó, kiegészítendõ törvényes kereteinek a rendszerében tudjuk a kultúra finanszírozásának a kérdését szemlélni.
Tehát a törvényhozási feladatok, amelyeket az Országgyûlésnek a jövõ évben nagyon sürgõsen meg kell oldania az egyrészt a régóta vajúdó nonprofit törvény meghozatala, ami a kulturális szférát is nagyban segítheti, másrészt a kulturális közalapítvány-rendszer alapvetõ kereteinek az Országgyûlés döntése vagy döntései általi biztosítása. Továbbá egyéb törvények, például a filmkultúra-, a mozgókép támogatási törvénynek az elõkészítése és meghozatala, amire szintén nagyon régóta várunk. Nagyon régen várja a szakma is, feltehetõen a közönség is nyertese lenne ennek a törvénynek.
Végezetül hadd említsem meg a rádió-, televíziótörvényt is, amely - mint ahogy az egész sajtó, az írott és az elektronikus sajtó - tulajdonképpen politikai jelentõsége mellett a kulturális intézményrendszer részét képezi. Tehát a rádió-, tévétörvénynek a kulturális jelentõsége is nagyon nagy. Hiszen a törvény szerint a magántévéknek és -rádióknak is komoly kulturális, mecénási, megrendelõi kötelezettségei lesznek. De különösen ilyen kötelezettségei lesznek a köztelevízióknak és a közrádiónak.
Tehát a rádió-, tévétörvény is a maga rendelkezéseivel nagyon nagy mértékben elõsegítheti azt, hogy a kulturális ágazatok, a mûvészeti területek a jövõ évben is jobban át tudják vészelni azt a nehéz idõszakot, amely most a kulturális területekre is vár. Azt hiszem, a közmédiumoknak, a köztelevízióknak és a közrádióknak ezt a mecénási, megrendelõi szerepet, már a törvény meghozatala elõtt , azért is kell különösen erõteljesen feltétlenül betölteniük, mert ezek az intézmények aránylagosan olyan mértékben részesednek a kulturális költségvetésbõl, hogy csak az indokolhatja ezt a részesedést, ha nagyon nagy mértékben részt tudnak vállalni a kultúra állami mecenatúrájából.
Tehát ezek azok a törvényhozási feladatok, amelyek, a költségvetési és adótörvényekhez kapcsolódó javaslatokkal kiegészülve, alkalmassá tehetik a jövõ évi költségvetést arra, hogy ebben a nehéz, remélhetõen átmeneti helyzetben is a kultúra, a közmûvelõdés, a mûvészetek támogatása kielégítõ legyen Magyarországon. Szem elõtt tartva azokat a távolabbi célokat, amelyeket szintén természetesen meg kell valósítanunk abban a pillanatban, amikor az ország egy kicsit jobb helyzetbe kerül.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)