KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnöknõ! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót.
Az 1995. évi költségvetési vitában a költségvetésnek egy elég speciális területével kívánok foglalkozni. Ez pedig az elkülönített állami pénzalapoknak a rendszere.
Az elkülönített állami pénzalapok rendszerérõl az 1994. évi költségvetés kapcsán azt lehet elmondani, hogy áttekinthetetlenné vált, a különbözõ költségvetési forrásoknál - bizonyos költségvetési bevételek lemondásával - olyan mértékû átcsoportosítást valósított meg, amely összemérhetõ a költségvetés fõösszegével. Ez 1994-ben a bevételi elõirányzatot tekintve 250 milliárd forintnál is több volt.
Egyúttal az a rendszer, amely létrejött az 1994. évi költségvetési törvényben és az év folyamán végig fennmradt, olyan helyzetbe hozta a képviselõket - akik elvileg a költségvetés ellenõrzéséért és teljesüléséért is felelõsek -, hogy nem tudták rendesen áttekinteni ezeket a rendszereket.
(11.10)
Nem azért, mert nem volt rá idejük, vagy a kellõ adatok hiányoztak, hanem maga a szisztéma az a - talán azt is mondhatni - burjánzása, ami az elkülönített állami pénzalapok rendszerében volt megfigyelhetõ, nem tette ezt lehetõvé.
Most én nem akarom különösebben részletezni, hogy az elkülönített állami pénzalapoknak mi az értelme. Teljesen világos, hogy vannak bizonyos olyan speciális célok - és ahhoz kapcsolódó olyan speciális bevételek -, amelyek a költségvetés általános bevételeitõl célszerûen elkülönítendõek, amelyek lehetõvé és értelmessé teszik ilyen alapok fenntartását. Ugyanakkor elmondható: az a folyamat, hogy a központi költségvetés bevételeibõl elkülönített állami pénzalapokat hozunk létre azért, hogy a szaktárcák különbözõ lobbycsoportoknak vagy érdekcsoportoknak megfelelõen tudjanak politizálni, azt hiszem, ez nem követhetõ út. A pénzügyminiszter úr annak idején, amikor a gazdasági bizottság, illetõleg a pénzügyi bizottság elõtt meghallgattatott, külön kitért arra, hogy a Pénzügyminisztérium és az õ szándékai szerint ezt a rendszert valamilyen módon racionalizálni fogja, illetõleg racionalizálni kell.
Itt elõre kell hangsúlyozni: nem arról van szó, hogy azokkal a célokkal, amelyekért létrejöttek ezek az elkülönített állami pénzalapok - legyen az a mezõgazdasággal, vadvédelemmel vagy nem tudom, rengeteg, harminc darab alap mûködött még ebben az évben -, nem ezekkel a célokkal van önmagában baj, hanem arról van szó, hogy ezek az alapok olyan rendszert valósítanak meg, amikor a költségvetési prioritások nem tudnak kellõképpen érvényesülni, és átláthatatlanná teszik a költségvetési bevételek felhasználását. Illetõleg átláthatatlanná teszik azokat a bevételeket, amelyekrõl a központi költségvetés mond le, lévén, hogy a legtöbb bevétel, amit az elkülönített állami pénzalapok kapnak, az vagy központi költségvetési támogatás, vagy olyan jellegû bevétel, amely igazából államháztartási bevételt jelent, és errõl vagy a központi költségvetés, vagy valamilyen államháztartási ágazat mond le.
Világossá vált, hogy az a helyzet, ami létrejött '94 végére, nem tartható. A mostani költségvetési törvényben nagyon dicséretes törekvés tapasztalható, amelyet úgy lehet számszerûsíteni, hogy a mûködõ harminc alapból jó néhányat összevontak. Megpróbálta a Pénzügyminisztérium áttekinteni és racionalizálni, melyek azok az alapok, amelyek részben prioritásaikat és tevékenységi területüket tekintve is átfedik egymást. Ennek eredményeként ebben a költségvetési törvényben huszonnégy elkülönített állami pénzalap szerepel, ami mindenképpen figyelemre méltó eredmény.
Figyelemre méltó eredmény már csak azért is, mert olyan folyamatoknak próbál a Pénzügyminisztérium gátat szabni, ami korábban nem sikerült, és a parlament sem tudott feltétlenül ezek elébe menni. Ezt talán a mezõgazdasági tárca példáján keresztül lehet bemutatni, amikor létrejöttek különbözõ, a Mezõgazdasági Minisztérium kezelésében lévõ alapok, majd amikor a különbözõ ágazatok a minisztériumon belüli viták eredményeképpen úgy ítélték meg, hogy nem jutnak elég költségvetési forráshoz, akkor nyomást gyakoroltak úgy a tárcára, mint a képviselõkre annak érdekében, hogy számukra is hozzanak létre - most már nem a mezõgazdasági alapokból, hanem a központi költségvetés valamilyen forrásából - egy olyan elkülönített állami pénzalapot, amely az õ céljainak megfelel és az õ érdekeiket és céljaikat elérhetõ közelségbe hozza.
Így jött létre az a helyzet, hogy a Mezõgazdasági Minisztérium kezelésében hat olyan alap mûködött, amely már csak a terület jellege miatt is nagyon sok esetben átfedést mutatott. Ráadásul a különbözõ folyamatok miatt még azt sem lehetett mondani, hogy csak azokra a célokra, illetõleg azokból a forrásokból kapott pénzt a mezõgazdasági minisztérium által kezelt bármelyik alap, amelyet a parlament meghatározott. Hiszen emlékszünk rá, hogy '94-ben a Területfejlesztési Alapból csoportosított át a parlament másfél milliárd forintot a mezõgazdasági alapokba.
Tehát visszatérve a mostani költségvetési vitára, én azt hiszem, nagyon üdvözlendõ az a törekvés, hogy sikerült a korábbi hat mezõgazdasági elkülönített állami pénzalapot összevonni, sikerült a három, az IKM kezelésében levõ alapot összevonni, és ezekbõl egy-egy olyan alapot létrehozni, amelynek kezelését az illetékes minisztérium felügyeli. El lehet dönteni, hogy a különbözõ ágazati prioritások hogyan realizálódnak ezekben az elkülönített állami pénzalapokban. Nem arról van szó, hogy arra lehet számítani, minden ágazat újra lobbyzni fog a parlamentben azért, ha most mondjuk a mezõgazdasági alapból nem jut elég pénzhez, akkor hozzunk létre valamilyen alágazati alapot valamilyen külön törvény keretében.
Én azt hiszem, ez a törekvés mindenképpen üdvözlendõ. És mindenképpen üdvözlendõ az is, hogy összességében az elkülönített állami pénzalapok most kisebb költségvetési forrást osztanak el, mint '94-ben úgy nominálisan, mint arányaiban.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a folyamat a Fidesz megítélése szerint még nem ért véget. Nem ért véget több ok miatt. Egyrészt azért, mert még mindig túlságosan nagy az a kör, amely az elkülönített állami pénzalapok által lefedett. Még mindig túlságosan sok olyan államháztartási bevétel van, amirõl lemond a kormány vagy valamely államháztartási ágazat, és az elkülönített állami pénzalapokból csoportosítjuk ezt át különbözõ célok elérése érdekében.
Még egyszer hangsúlyozom: nem a célokkal van a probléma, hanem így olyan pénzfolyamat valósul meg a költségvetésen belül, ami általában nehezen teszi átláthatóvá a költségvetési prioritásokat, és nehezen teszi ellenõrizhetõvé ezeknek a céloknak a megvalósulását.
Éppen ezért azt hiszem, az elkülönített állami pénzalapok racionalizálása nem kell hogy véget érjen ennél a költségvetési törvénynél. S ha még lesz államháztartási reform, amit a pénzügyminiszter úr szándéka szerint a Ház tárgyalni fog, akkor mindenképpen vissza kell térni ezekre az elkülönített állami pénzalapokra. Tudom állítani, hogy a költségvetés esetében is a Fidesz eddigi politikája az volt, hogy racionalizáljuk ezt a pénzügyi szervezetet, és próbáljuk meg pontosan felmérni, hogy valójában nemcsak a központi költségvetési támogatás, hanem az államháztartási bevételrõl való lemondás mennyi támogatást valósít meg ezen célok elérése érdekében.
Éppen ezért a költségvetési törvénynek ezt a törekvését mindenképpen üdvözlendõnek és támogatandónak tartjuk. Reméljük, hogy ez a folyamat nem fog leállni. Tudjuk, hogy nagyon nehéz kérdésrõl van szó, hiszen a legkülönbözõbb ágazati érdekek az ágazati elkülönített állami pénzalapok mentén szervezõdtek meg, hiszen onnan lehetett mindig plusz forráshoz jutni. Vagy talán nem túl erõs, ha azt mondom, hogy a költségvetési pénzeken belül az elkülönített állami pénzalapok voltak inkább a puhább pénzek, amihez könnyebben hozzá lehetett jutni, mint valami kiemelt elõirányzathoz vagy valami központi költségvetési tételhez.
Azt hiszem, a mai helyzetben, akkor, amikor a stabilizációt rendkívül fontosnak tartja a Pénzügyminisztérium, nem lehet cél, hogy puhítsuk a költségvetési pénzeket. Éppen ezért gondolom, ennek megfontolása miatt is, hogy ezt a rendszert valamilyen módon egységes elvek szerint kell szervezni, és ha lehet, csökkenteni kell a költségvetésen belüli újraelosztó szerepét.
Amit kritikaként szeretnék megfogalmazni az egész rendszeren belül, éppen ezért nem is ez a törekvés, és nem is az ehhez kapcsolódó elért célok. Hiszen - még egyszer mondom - nagyon nagy ellenállásokba lehet itt ütközni, és pontosan lehet azt tudni: nem biztos, hogy a Pénzügyminisztérium könnyedén át tudja vinni ezeket a törekvéseket a különbözõ ágazati minisztériumok esetében.
A probléma szerintem inkább az, hogy azok az állami pénzalapok, amelyek létükkkel és összevonásukkal is nyilvánvalóan nagyon fontos költségvetési prioritásokat jelentenek, egyelõre nélkülözik azokat az átfogó elgondolásokat és koncepciókat, amelyek mentén a parlamenti képviselõk nyugodtak lehetnének. Gondolok itt arra, hogy mindenki által támogatott és elfogadott dolog az, hogy a Területfejlesztési Alapnak nagyon fontos szerepe van. Olyan célokat valósítana meg a Területfejlesztési Alap a támogatásaival, amelyek közös érdekeinket jelentik. Ugyanakkor azt kell mondjam, addig, amíg nincs átgondolt és átfogó területfejlesztési alap-koncepció, illetõleg nincs ez a koncepció összehangolva azokkal az ágazati területekkel, amelyeket értelemszerûen a Területfejlesztési Alap tevékenysége is átfed, addig mégsem lehet nyugodt a parlament abban az értelemben, hogy valóban hatékonyan és értelmesen, racionálisan költjük-e el ezeket a pénzeket.
(11.20)
Sajnos, ez nemcsak erre az alapra vonatkozik, hanem általában az ágazati minisztériumok politikájáról elmondható: az õ eszközeik között vannak azok az elkülönített állami pénzalapok, amelyek az ágazataikhoz tartoznak. Ezeknek a költségvetési prioritásait meg kell fogalmazni egy világos koncepcióban, és össze kell hangolni. Enélkül nem lehet támogatni vagy elfogadni azokat a nyomásokat, amelyeket adott esetben az ágazati minisztériumok ezekre az alapokra gyakorolnak, hiszen nem tudjuk ellenõrizni, a parlament, de még talán a kormány sem tudja teljesen átlátni, hogy igazából mik a célok és melyek azok az eszközök, amelyek ezen célok megvalósítására fordítódnak.
Én tehát nagyon hiányolom ezeket az ágazati minisztériumok által elkészítendõ koncepciókat, éppen ezért nagyon remélem, hogy ezeket a parlamenti képviselõk megismerhetik - ha már nem a költségvetési vitában, de késõbb -, ugyanis ezen koncepciók hiánya lényegében megkérdõjelezi az alap értelmességét, illetõleg felhasználását.
Nagyon remélem, hogy ezek megismerhetõk lesznek, és ezen koncepciók megismerésekor is igazolódik, melyek azok az alapok, amelyek nagyon fontosak, racionális célokat tûznek ki, és erre világos elképzeléseik vannak, és melyek azok, amelyek nem egészen ilyenek: nem biztos, hogy önálló létük igazolható. Ezen koncepciók mentén lehet újra elõvenni azt a kérdést, hogy mely elkülönített állami pénzalap léte nem kellõen indokolt.
Összességében üdvözlöm azt a folyamatot, ami az elkülönített állami pénzalapok rendszerében megvalósulni látszik. A Fidesz mindenképpen támogatni fogja ezt a törekvést, és szorgalmazni fogja, hogy az egyes alapokhoz olyan összehangolt és átfogó koncepciókat rendeljenek az ágazati minisztériumok, amik alapján tovább lehet menni az államháztartási reform vitája során abban a kérdésben, hogyan lehet ezeket az elkülönített állami pénzalapokat racionalizálni. Köszönöm szépen a szót. (Taps.)