PANCZA ISTVÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A költségvetés általános vitájának elõzõ napjaiban nagyon sok hozzászólást hallottunk, amelyek a költségvetés szerkezetével és a gazdaság összefüggéseivel foglalkoztak. Ezek a hozzászólások, amelyeket kisgazda képviselõtársaim mondtak el, rávilágítottak arra, hogy a költségvetés nem az ipar és nem a nemzetgazdaság fellendítésének a programját hordozza magában.
Nem elõzte meg a költségvetés átalakítását egy rövid- és középtávú gazdasági terv kialakítása, nem elõzte meg a költségvetés kialakítását a realitások felmérése, annak a felmérése, hogy hogyan lehet a gazdaság élénkítésével a költségvetési aktívákat növelni. És nem elõzte meg egy olyan vizsgálat, hogy hogyan lehet a lakosság terheinek csökkentését elérni, és ezzel a társadalmi elnyomorodás folyamatát megállítani, vagy ennek sebességét csökkenteni. Képviselõtársaim részletesen foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Én most ettõl eltérõen a költségvetés törvényszövegével kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot felvetni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy amit el kívánok mondani, nem a paragrafusok betûire vonatkozik. Nem azokra a betûkre, amelyek paragrafusonként rögzítenek egy törvényt, hanem azokra a gondolatokra, szándékokra, amelyek emögött a törvényszöveg mögött meghúzódnak. Tehát olyan tényezõkrõl kívánok beszélni, amelyek elvi jelentõségûek, amelyek az általános vitának a törvényszövegre vonatkozó alapját kell hogy képezzék.
A költségvetési szervek tulajdonát, ami épületeket, gépeket, berendezéseket, sõt autókat foglal magában, hogyan lehet bérbe adni, vagy hogyan lehet eladni? A költségvetési törvénnyel való kapcsolatát feltehetõen az magyarázza, hogy ezeknek a szerveknek közvetlenül a költségvetésbe kell befizetniük az ezekbõl az eladásokból és bérbeadásokból származó jövedelmet. Azonban struktúrájában és tartalmában ez a privatizációs törvény olyan törvény, amely speciálisan a központi költségvetési szervekre vonatkozik. Ugyanakkor mint privatizációs törvény, nem eléggé megalapozott, nincs biztosítékokkal körülhatárolva, nincs szigorú pályázati rendje - amit szövegében a törvénytervezetnek ez a szakasza meghirdet -, tehát nem rendelkezik azokkal az ismérvekkel, amelyeket egy privatizációs törvénytõl megkívánunk.
Ez a törvény elvileg és a gyakorlatban is lehetõséget ad arra, hogy a központi költségvetési szervek vagy éppen a fõhatóságok dolgozói vagy ezeknek ismerõsei megvásárolják akár saját hivatali gépkocsijukat, és ezeknek a gépkocsiknak nem kell elrongyolódott jármûveknek lenniük, hisz' a törvény szövege 3 millióban szabja meg azt a határt, amely alatt a gépkocsi értékesíthetõ. Ez manapság egy jó minõségû gépkocsi árának felel meg.
A törvény tulajdonképpen azt is lehetõvé teszi, hogy bármely fõhatóság eladja irodaházát; itt csupán a döntési szintek struktúrálódása az, amely az eladást befolyásolhatja. Van egy nagyon veszedelmes vonatkozása ennek a privatizációs törvénycikknek. Nevezetesen az, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az önkormányzati testületek hasonló típusú jogszabályokkal bõvitik saját döntési hatáskörüket, mint amelyek a központi költségvetési szervekre vonatkoztak. Ez eddig is gyakorlat volt. Ha ez a gyakorlat most is megismétlõdik - hogy csak egy példát mondjak -, az odavezethet, hogy a fõvárosban az önkormányzat saját hatáskörben privatizálhat lakásokat, ingatlanokat, vagy például darabonként, csoportonként eladhatja a köztisztasági vállalat gépeit.
Egy másik témakör, a kormány kezességvállalási lehetõségeinek témaköre, amivel azt hiszem, részletesebben kell foglalkoznunk. Ennek lényege, hogy felhatalmazza a törvénytervezet a kormányt arra, hogy a költségvetés terhére korlátozás nélkül vállaljon kezességet az Országgyûlés tudta és beleegyezése nélkül. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy kitöltetlen váltó, amelyet ez a törvény tálcán nyújt a kormánynak, amellyel a kormány tetszõleges kezességvállalásokat megtehet. Ezzel alapvetõen befolyásolhatja a nemzetgazdaság helyzetét, befolyásolhatja a társadalom állapotát, részben a gazdaságon keresztül, részben azonban közvetlenül is. Hiszen költségvetési szervek, vagy éppen kulturális vagy félpolitikai intézmények részére is juttathat úgy kölcsönt, hogy kezességet vállal ezek visszafizetéséért; tehát tulajdonképpen a gazdaságot, a társadalmi állapotot és a politikai erõviszonyokat is kontroll nélkül tudja önhatalmúlag befolyásolni.
(12.20)
Tisztelt Ház!
Az Országgyûlésnek az a feladata, hogy ellenõrizze a kormányt, megszabja a kormányzás irányvonalát, és errõl a kormányt elszámoltassa. Errõl a jogáról az Országgyûlés nem mondhat le, különösen akkor nem, ha az az Országgyûlés egy demokratikus nemzet szabadon választott Országgyûlése, amely nemcsak egy pártnak, hanem egy egész népnek felelõs. Felelõs abban az értelemben, hogy mindazért, ami ez alatt a 4 év alatt bekövetkezik ebben az országban, nemcsak a kormányzó-pártoknak kell vállalniok a felelõsséget, hanem az egész Országgyûlésnek.
A kisebbségnek, az ellenzéknek feladata, hogy erre felhívja a figyelmet, hogy ezt hangsúlyozza, az ország tudomására hozza; mert csak ezzel teszi meg a kötelességét, így hívja fel a figyelmet, így rázza fel az országot olyan ügyekben, amelyek az ország jövõjének az eldöntését befolyásolhatják.
Ilyen fontos kérdés az, hogy vajon "biankó váltót" adunk-e kormánynak arra, hogy a társadalmat, a gazdaságot és a politikát szabadon befolyásolhassa. Javasolni fogjuk a részletes vitában, hogy a törvénytervezetnek ez a szakasza ne kerüljön elfogadásra, ne kerüljön be a törvény végleges szövegébe. Biztosítani akarjuk - és remélem, önök is úgy gondolják -, hogy az Országgyûlés kormány feletti ellenõrzési jogát mindenképpen fenntartsuk.
Még egy kérdésre szeretnék kitérni. Ez a kérdéscsoport tulajdonképpen egy teljesen ártatlan és logikus kérése a kormányzatnak, hogy tudniillik a költségvetési fejezetek átcsoportosítását az Országgyûlés jóváhagyása nélkül tehesse meg olyan esetekben, amikor átszervezésrõl vagy valamilyen intézmények megszûnésérõl van szó.
Ez természetes kormányzati igény abban az esetben, ha egy kutatóintézetrõl vagy éppen valamilyen, a kormány alá tartozó hivatalról van szó. Értelemszerû a dolog, hiszen a kormány a saját munkáját önmaga kell hogy megszervezze. Vannak azonban kivételek. Ilyen kivétel a rádió és a televízió.
Hölgyeim és Uraim! Önök már az elõzõ években tapasztalhatták, hogyan lehet egy elnöki kinevezést vagy egy elnök lecserélését megakadályozni azzal, hogy a költségvetés rendelkezésére álló pénzeket visszatartják. Ennek a visszatartásnak egyik módja lehet az átcsoportosítás. Ha ezt az átcsoportosítási lehetõséget meghagyjuk a kormánynak a médiák esetében, akkor törvényes alapot adunk arra, hogy ugyanúgy járjon el a televízió és a rádió esetében, mint ahogy azt az elõzõ kormány tette - és mindannyian emlékszünk, hogy ez országos botrányt kavart.
Ezt a lehetõséget ilyen törvényes formában nem célszerû a kormánynak megadni. A törvények nem azért születnek, hogy azt foglaljuk mondatokba, hogy mi van akkor, ha a dolgok jól mennek. A törvénynek arra kell felkészülnie, hogyha valamilyen zavar van ebben a rendszerben, akkor azt a zavart hogyan kell megszüntetni.
Itt egy olyan esetben, amikor a rádió és a tv mûködése nem tetszik a kormánynak, lehetõséget nyújtunk a kormánynak arra, hogy tetszõlegesen cserélje a vezetõket; akkor, amikor akarja, éppen a költségvetési pénzek odaadásán vagy oda nem adásán keresztül. Ezt a lehetõségét a kormánynak meg kell szüntetni, ezért javasolni fogjuk majd a részletes vitában, hogy ez a törvénytervezet, ez a szakasz módosításra kerüljön.
Tisztelt Ház!
Akkor, amikor itt három törvényszakaszra hivatkozva a problémákat felvetettem, azt kívántam hangsúlyozni - és ezt érzékelhették, mert nem is idéztem a normaszöveget -, hogy a szövegrészeket hogyan módosítsák. Ezt majd a részletes vitában tesszük meg. Három olyan jelenségre kívántam felhívni a figyelmet, ami alapvetõen elvi jelentõségû, és alapvetõen kormányzati szándékokat rögzít; olyan kormányzati szándékokat, amelyek a kormányzati hatalomnak az Országgyûlés hatalmával szemben való megerõsítését igyekszenek elõsegíteni.
Kérem, fontolják meg a most elmondottakat, gondolkodjanak el rajta, és a részletes vitában Önök is foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)