DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Megkímélem önöket és valamennyiünket attól, hogy a dupla vagy a szimpla legitimáció kérdéséhez hozzászóljak. Tehát egy nem szakszervezeti vezetõ képviselõ vajon szimplább legitimációval rendelkezik-e, mint aki esetleg nem tagja vagy vezetõje egy szakszervezetnek.
Szívesebben szóltam volna magam is a külügyi költségvetéshez, pontosabban a költségvetési törvényjavaslatnak a Külügyminisztériumot illetõ fejezetéhez, azonban nemcsak azért nem errõl szólok, mert a Külügyminisztérium igen tisztelt képviselõit nem látom, hanem azért sem, mert a Pénzügyminisztérium által a külügyi költségvetés nem golyó általi eljárásra, hanem talán kötél általira ítéltetett, és nem lévén kötél sem természetesen, így nagyjából a külügyi költségvetés kisebb-nagyobb csonkításokkal megúszta. Ezt a kérdést részletesen tárgyaltuk a bizottsági ülésen.
Most errõl a helyrõl sokkal inkább egy másik fejezetrõl szeretnék szólni - sok mindenért szól a harang ebben a költségvetésben, tisztelt Ház, de a környezetvédelem ügyeiért egészen biztos.
Emlékezhetünk még az elõzõ évi költségvetési vitára, amikor az akkori ellenzék megfogalmazta kritikáját, hogy ez a költségvetés éppen olyan rossz, mint a tavalyi. Most azonban ilyen vád nem érheti a kormányt, ugyanis ez a költségvetés nem olyan, mint az elõzõ. Kifejezetten a környezetvédelem területeit illetõen szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint annál sokkal rosszabb.
Nem azért beszélek a környezetvédelemrõl, mert esetleg itt volna a Környezetvédelmi Minisztérium igen tisztelt képviselõje, õ sincs itt, hanem azért, mert ezt igen fontosnak tartom.
A KTM elõirányzata a fõösszeg tekintetében elsõ tekintetre igen jelentõs növekedést mutat az 1994. évi várható teljesüléshez képest, ugyanis '94-ben körülbelül 7,5 milliárd forintról van szó, míg '95-re a költségvetés vonatkozó fejezete 11,5 milliárdnál is több forintot tervez. Ha viszont levonjuk ebbõl az összegbõl a Területfejlesztési Alap támogatását, amely '94-ben fõleg privatizációs bevételekbõl került finanszírozásra, akkor már más a kép, és a sok-sok összeadás, levonás következtében - amitõl most megkímélem önöket - két végösszeg marad: 1994-re vonatkozóan egy 6,445 milliárdos és '95-re viszont egy 6,573 milliárdos végösszeg, ami azt jelenti, hogy ez a két összeg, ez a két érték vethetõ össze. Sajnos, ebbõl azt a következtetést kell levonnom, hogy ez nominál szinten sem mondható lényeges különbségnek, reál értékben pedig ez természetesen erõs csökkenést jelent.
De nézzük, hogy milyen magának a minisztériumi igazgatásnak, a kiadásoknak az elõirányzata. '94-ben ez körülbelül valamivel kevesebb volt, mint 800 millió, '95-re viszont 779,7 millió forint, ami jelentõs csökkenés, annak ellenére, hogy itt folyik a szakmai irányítás, itt folyik a koordináció, itt folyik a jogszabály-elõkészítés és általában a környezetvédelmi munka statutumban megfogalmazott minden része, egyre növekvõ feladatokkal, a mûködési feltételeket biztosító költségvetési háttér csökkenésével. Tételszerûen a dologi kiadások 330 millióról 220 millióra csökkentek. Ez azt hiszem, elég érzékelhetõ szám.
A KTM fejezetében az elõirányzatok - a kötelezõ bérintézkedésektõl eltekintve - nem érik el a '94. évi várható teljesülést még névleges szinten sem. A dologi, a fejlesztési, a felújítási kiadások drasztikusan csökkennek, így tehát a már elõbb jelzett és törvényileg elõírt kötelezõ személyi juttatások biztosításának az áldozataivá válnak.
'94-ben a növekvõ feladatok még növekvõ forrásokkal párosultak, a '95. évi költségvetési elõterjesztésrõl azonban elmondhatom, hogy a növekvõ feladatok sajnos csökkenõ forrásokkal párosulnak. Ennek sajnos nagyon komoly visszaütései, visszahatásai lesznek. Tisztelt Ház! Ezt a kérdést nem lehet egyszerûen megúszni. A magas szakmai színvonal, ami a háttért, az apparátust, a szakmai apparátust jelenti, egészen bizonyosan csökken. Ez egyébként majdnem minden minisztériunmnál egy jellegzetes tünet az utóbbi idõben. Miközben tehát takarékoskodunk, több kárt okozunk, mint hasznot - azt hiszem.
Milyenek a költségvetési tervezet más fejezeteiben található környezetvédelmi jellegû lényeges elõirányzatok?
Ezt a kérdést azért vetem fel, mert mechanikus és megtévesztõ volna, ha egyszerûen a maga rendjén a költségvetés környezetvédelmi fejezetének címei és alcímei szerint haladnék. Sokkal inkább most azt szeretném megtekinteni, megnézni, felvetni önöknek, hogy milyen más helyeken vannak környezetvédelmi elõírások, illetõleg kicsit késõbb majd azt, hogy mi hiányzik ebbõl a költségvetésbõl.
A KHVM-nél szerepel a kiemelt városok szennyvíztisztítása. Ez '94-ben 900 millió forint volt, és örömmel nyugtázhatom - azért ellenzéki képviselõ mond néha jót is -, hogy '95-ben ez százmillió forintos tétellel nagyobb. Azt most ne vitassuk, hogy százmillióval mit lehet segíteni szennyvíztisztítóknál, de megállapítom hitelesen és objektíven, hogy '95-ben kerek egymilliárd forint szerepel.
A vízminõség-védelemre '94-ben körülbelül 0,5 milliárd forint áll rendelkezésre, ez '95-ben 1,2 milliárd forint, de pontosan nem tünteti fel a költségvetés, hogy ez hova és milyen módon használható fel.
Megemlítem itt még a Volán autóbusz-rekonstrukció kérdését. '94-ben és '95- ben ez sajnos változatlanul és változatlanul kevés módon kerek egymilliárd forint.
Sokat foglalkozunk és beszélünk mostanában az úgynevezett kombinált szállításról. Itt is egy örvendetes pluszt, 200 milliós pluszt regisztrálhatok az elõzõ évhez képest.
(13.30)
Tehát '95-re félmilliárd forint lesz. Azonban itt is olyan témáról van szó, ahol szkepszisem van azzal kapcsolatban, hogy mit használhat 200 millió forintos tétel. De itt is örömmel állapítom meg, hogy emelkedés mutatható ki.
A Nagymaros-Visegrád térség komplex tájrehabilitációjánál, sajnos, változatlanul kétmilliárd-kétmilliárd forint található. A szigetközi vízpótlásnál, ami mondom, másutt van, de környezetvédelmi téma, 203 millió forint volt '94-ben, '95-ben örvendetesen 340 millió forint, de egyelõre sajnos, nem tudjuk, hogy milyen lesz a vízpótlás, milyen technikai megoldások mellett döntünk. Ennek következtében ez az összeg relatíve értékelhetõ csak, de örvendetes olyan szempontból, hogy jelentõs emelkedés tapasztalható. Összesen tehát itt 4 milliárd 860 millió forint '94-es adatról 6 milliárd 40 millió forintos '95-ös adatot állíthatunk szembe. Ez nagyjából kis elmozdulással reálértéket jelent.
Ott találjuk a Belügyminisztérium fejezetében a céltámogatási törvény módosításakor odakerült tételt, a támogatható új, induló célok közé ugyanis bekerült, és ezt nagy örömmel mondom, a sérülékeny vízbázisok területén fekvõ, 2000 fõnél nagyobb települések szennyvíztisztító telep építésének támogatása. Nagyon száraznak, nagyon mûszakinak és nagyon unalmasnak tûnik ez, tisztelt képviselõtársaim, azonban amikor szalmonella megbetegedésekrõl, számos régi és új baktériumról, járványról tudósít nap mint nap a tömegtájékoztatás, mint aminek tanúi lehetünk, akkor ezt a közmondásos vízügyi szerepkört, amire Illyés Gyula utalt, mint a magyar író feladatára, hogy még vízügyekben is el kell járnia, itt most nagyon szoros és kézzelfogható, súlyos és szennyezett vízügyekrõl van szó..... Azért merészelem ezt ilyen részletesen említeni.
Itt ez örvendetes, de gondot jelent az, hogy nem ismert, hogy a sokféle cél közül, a négy cél közül melyik mennyit kap az 5,7 milliárd, tehát nem jelentéktelen összegbõl.
További kérdés, hogy a támogatás csak szennyvíztisztító telep építéséhez vehetõ igénybe szöveg szerint, csatornázáshoz viszont nem. Márpedig egy csatornarendszer, illetõleg a csatorna, amely odavezet a szennyvíztisztító mûhöz, egy komplex mûködõ rendszer, tehát sajnos, ez érdemben azt is jelentheti, hogy csak a már meglévõ szennyvíztelepeket fogják bõvíteni, ami azért szintén nem olyan nagy baj.
Tisztelt Országgyûlés! Az eddigiek, mint említettem, arról szóltak, hogy a költségvetési elõterjesztésben körülbelül hol, milyen más fejezetekben, más helyeken található környezetvédelmi vonatkozású elõirányzat. Néhány bekezdés, néhány tétel erejéig röviden arról szeretnék szólni, hogy sajnálatos módon mi nincs benne a költségvetésben.
Nincs benne a volt szovjet ingatlanok környezeti kárelhárítása. Elképzelésük szerint, mármint a költségvetés készítõinek javaslata szerint, a kárelhárításokat a kezelõk fogják elvégezni. Ez azonban elég nehezen képzelhetõ el. Nem hiszem, hogy a jelen lévõ kis számú képviselõtársak közül bárki is komolyan gondolhatná azt, hogy valaki megvesz, akár kárpótlási jeggyel, akár anélkül egy volt szovjet ingatlant, egy elhagyott épületkomplexumot, megveszi azzal a kerozin- és még Istem tudja, miféle szennyezõdéssel együtt, amit ott talál, és ezek után a kárelhárítást õ maga fogja elvégezni.
Nincsen benne továbbá a privatizáció során értékesítendõ vállalatok, társaságok, ingatlanok környezeti kárainak a puszta felderítése, nemhogy azok elhárítása. Ez, túl azon, hogy a vagyont leértékelheti, gyakorlatilag, ha nem derítjük fel, hogy melyik ingatlanban mi van, akkor a végtelenségig leértékelheti. Nem tudjuk, hogy milyen potenciális környezeti veszélyeket is jelent. Nem tudjuk, hogy mit adunk el, vagy nem tudja az ÁVÜ, mit ad el. Tehát ezek még visszaüthetnek. Nincsen benne a költségvetésben a felszámolási eljárások során hátrahagyott környezeti károk mérséklésére, eltüntetésére szolgáló források föltüntetése sem. A megmaradt károknak nincs gazdája, mint erre utaltam, gyakorlatilag felelõsségteljes privatizáló, vagy tulajdonbavevõ híján ezek a károk csak központból, majd egyszer központilag felszámolhatók elvileg. Nincsen benne a költségvetésben a védett területek kárpótlás alóli kivonásának fedezete, ami végre egy konkrét határozat végrehajtását lehetetleníti el.
Végezetül nincsen benne szerintem, mert lehetséges, hogy még vannak tételek, amelyek hiányoznak, a Velencei-tó, a Balaton, a Duna-Tisza köze tragikus vízháztartásának orvoslására szolgáló konkrét fejezet részletes bontása sem.
És ami még mindig hiányzik a költségvetésbõl ezeken a tételeken túl, az egyfajta hosszú távú gondolkodás és gondoskodás. Ismét utalok az MSZP soraiból tavaly elhangzott igen megszívlelendõ gondolatra, amely az oktatásügyre is érvényes: bizonyos dolgokra akkor is áldozni kell, ha az ország igen nehéz helyzetben van. Jelzem, hogy mi ezt akkor, az akkori parlament együtt, közösen megtettük.
Most nem szólok a központi környezetvédelmi és területfejlesztési alapok összesen mintegy hétmilliárdos csökkentésérõl sem.
Összefoglalóan és végezetül: az sajnos megállapítható, hogy a környezetvédelem komplex területeinek összessége, mindaz, amit jogszabályok a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium gondozásába sorolnak és figyelmébe ajánlanak, tehát amiért kormányzati felelõsséget vállal, az egész terület most sem került igazi fontosságának a közelébe sem. Nem élcelõdöm, nem ironizálok, nem folytatok további számsorolvasásokat, pusztán õszintén és nagyon komolyan sajnálom, hogy az oktatáshoz hasonlóan itt sem történtek meg azok a jelentõs elõrelépések, amelyek helyzetünket javíthatnák. A már bekövetkezett károk mellett újak és újabbak keletkeznek, és a figyelembe vehetõ valamennyi elõirányzott forrás sem teszi lehetõvé a folytonos károsodás folyamatos, minimális ellensúlyozását.
Nem beszéltem, tisztelt képviselõtársaim, mûemlékeink romló állapotáról, nem beszéltem még nagyon sok olyan kérdésrõl, ami a meteorológiát és más alapokat érinti, csak ami folyamatosan romlik. Itt a mûemlékek jutottak hirtelen eszembe, ami egy nagyon jelentõs és folyamatosan hiányzó tétel. Az olló tehát, sajnos, tovább nyílik, és erre azt mondhatnánk kellõ felelõtlenséggel, hogy nem számít, úgyis lassan hat. Azonban inkább szomorúan, a környezetvédelmi bizottság tagjaként is azt kell megállapítanom, hogy ez a távlat teljes hiányát jelenti. A környezet-egészségügyi helyzet nem javulást mutat, és bizonyos, hogy a gazdaságot nem lehet helyrebillenteni, vagy akárcsak megbillenteni ezt az érzékeny mérleget a környezetvédelemrõl való fokozottabb gondoskodás nélkül. Hiszen hogyan lehetséges az Európai Unióhoz csatlakozni, hogyan tudjuk utolérni, alulról megközelíteni a nyugat- európai környezetvédelmi követelményrendszert akkor, amikor csak ennyit áldozunk?
A benyújtott tervezet tehát véleményem szerint nem biztosítja a szükséges, vagy a még elfogadható forrásokat sem, és ezért az a summa, amit mondandó vagyok, hogy a '94-es költségvetést, vagy az elmúlt esztendõk kis lépéseinek sorát a költségvetési törvényjavaslatban egy, tudom, hogy kényszerek között megszületett, de mégiscsak érzéketlen és érthetetlen nagy visszalépés követi. Környezetünk védelmében történik, sajnos, mindez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)