DR. BÁLINT GYÖRGY (SZDSZ): Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetésének általános vitája során két - szerény megítélésem szerint - fontos elvi és módszertani kérdésre szeretném a figyelmüket irányítani. Ezek közül az egyik a piacbõvítés kérdése, a másik pedig a kiszámíthatóság problémája.
Önök elõtt, tisztelt képviselõtársaim, azt hiszem, nem kell különösen elemeznünk, hogy országunk kevés nyersanyagot és még kevesebb energiahordozót birtokol. Ennek következtében az egyik legfontosabb - vagy talán éppen legfontosabbnak mondható - termelõeszközünk, nyersanyagunk éppen a termõföld. Éppen ezért nagyon szomorúan nézi az ember a magyar tájat akkor, ha vidékre utazik és azt látja, mennyi megmûveletlen, parlag föld van az országút két szélén. S engem egyáltalán nem nyugtat meg az a körülmény, hogy külföldi agrár-közgazdász barátaim azt mondják, hogy bizony, Németországban, Franciaországban vagy Angliában még több a megmûveletlen, parlag - bár nem teljesen megmûveletlen, hanem ugaron tartott - földek aránya.
Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy nem szabad parlagon hagyni azokat a területeket, amelyek racionális mezõgazdasági mûvelésre alkalmasak. Itt fogok kapcsolódni majd a másik kérdéshez, a piacbõvítés problémájához. Önök elõtt, tanult és tisztelt képviselõtársaim, azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyoznom azt a problémát sem, hogy a parlag területek nem egyszerûen csak a termõalapokat csökkentik, hanem - eltekintve a tájrendezési, tájesztétikai kérdésektõl - más egyéb problémákat is fel fognak vetni.
Az elmúlt hetekben például a növényvédelmi szakemberek jelezték azt a rendkívül komoly és nehezen megoldható problémát, hogy a parlag földeken óriási tömegben szaporodtak el a mezei pockok, amelyek ellen való védekezés most a következõ hetek vagy hónapok egyik fontos problémája. Vagy például Surján képviselõ úrnak azt hiszem, nem kellene különösebben hangsúlyozni, hogy a parlag földeken elterjedõ - helytelenül vadkendernek nevezett - parlagfû nevû gyom hihetetlen mértékben terjed az utóbbi esztendõkben. Tízezrek és tízezrek szenvednek a parlagfû által termelt pollen okozta allergiás megbetegedésekben, amely természetesen nem kis költséget jelent az egészségügyi szervezetek számára sem.
Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a magyar mezõgazdaság piacát jelentõsen bõvítenie kell, és erre a bõvítésre lehetõség is van. Ennek azonban egyik feltétele, hogy a jelenleg - vagy az elmúlt évtizedekben - meglehetõsen stabilnak tekintett mezõgazdasági szerkezetet mobillá kell tennünk. Szükségünk van arra, hogy állandóan figyelemmel kísérve a külföldi piacokat, fokozva a marketingtevékenység eredményességét, mindig figyelemmel tudjuk kísérni, hogy a hozzánk kapcsolódó piacoknak milyen terményekre van szükségük, és ezen termények elõállítására van szükség.
Az Európai Közösségben dolgozó egyik kedves kollégám, aki ott agrártanácsadó, egyszer elmondta nekem, hogy maguknak az a szerencséjük itt Közép-Európában, hogy egy kicsi ország. Egy kicsi ország gyorsabban tud alkalmazkodni a piaci igényekhez. A kis hajó gyorsabban fordul, a nagy hajó fordulásához hosszabb idõre van szükség. Ezt a lehetõséget kellene nekünk kihasználni akkor, amikor az agrártermékek tekintetében különösen a nyugati piacok ellátására igyekszünk törekedni.
(10.50)
De természetesen számunkra alapvetõ feltétel a belsõ ellátás fokozása, és nagyon remélem, hogy a '95-ös költségvetés megvalósulása egyben lehetõséget teremt arra is, hogy az elmúlt esztendõben mintegy 15 százalékkal csökkenõ belsõ élelmiszer-fogyasztás ismét helyrebillen. Ugyanakkor, persze, törõdnünk kell a keleti piacokkal és a nyugati piacokkal egyaránt. Valahogy az az érzésem alakult ki - megtanácskozva ehhez értõ szakemberekkel, tudósokkal, oktatókkal -, hogy azt az egyharmad-kétharmados arányt, amely a nyugati és a keleti piacok között reálisnak és elérhetõnek látszik, a következõben is megteremteni szándékozunk.
Mindennek a feltétele azonban természetesen egy nagyon fontos elvi kérdés, amelyet ennek a felszólalásomnak a második témájaként választottam: ez a kiszámíthatóság kérdése.
Ha a mezõgazdaság termelési ritmusát vesszük figyelembe, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a mezõgazdaság lassú ritmusú termelési ágazat. Az iparban ez a ritmus könnyen megvalósítható, hiszen csak a gépek fordulatszámát kell célszerûen beállítani, de a mezõgazdaságban nincs arra lehetõség, hogy egy évben kétszer arassunk vagy kétszer szüreteljünk, tehát a mezõgazdaság ritmusa nagyon is a meghatározott évszakok alakulása szerint változik. Éppen ezért rendkívül nagy jelentõsége van a kiszámíthatóságnak, annak, hogy az az ember, aki valamely termelési ággal foglalkozik, biztos lehessen abban, hogy amikor a most elvetett búzája majd aratásra kerül, vagy amikor az a malac, amelyet most hízóra állít be, majd meghízik, föltétlenül olyan árat kap érte, és olyan módon tudja értékesíteni, mint ahogy azt elképzelte.
Tessék csak meggondolni: egy évvel ezelõtt 65 forintot fizetett a kereskedelem az élõsertés kilójáért, ma pedig 180 forint körül van az élõsertés felvásárlási ára. Vajon jövõre mennyi lesz az élõsertés felvásárlási ára, amikor ma minden parasztember arra törekszik, hogy sertést állítson be hizlalásra? Van-e biztosíték arra, hogy jövõre megint olyan áron tudja értékesíteni, amely egy tisztes jövedelemforrást is biztosít azok számára, akik éjt nappallá téve, kora hajnalban fölkelve, kellemetlen, piszkos, bûzös munkát végezve hizlalják fel a sertéseiket.
Nagyon fontosnak tartom ezt a kérdést. Úgy érzem, voltaképpen a kiszámíthatóság - ha nem is így, ebben a megfogalmazásban - benne foglaltatik az 1995-ös költségvetésben is. Benne foglaltatik abban a - számunkra nagyon kedvezõ - számban, hogy számíthatunk 75 milliárd forint állami támogatásra, ami 12 milliárddal több, mint az elõzõ évi támogatás. És máris találkoztam olyan véleményekkel, hogy vajon megbízhatóan meg van-e tervezve ennek a támogatásnak a célszerû, racionális, jól megtérülõ felhasználása? Azt hiszem, hogy igen, hiszen az agrárágazat az eddig elkülönítetten mûködõ Földmûvelésügyi Alap összevonásával új, egységes Mezõgazdasági Alap létrehozására törekszik, amelynek a támogatására mintegy 9 milliárd forintot lehet fordítani. Nagyon örvendetes, és visszajelzésekbõl az ország minden részébõl hallom azt, hogy a földadóról szóló törvény szerint az adót nem kell megfizetni, illetve ennek az összege kedvezményként tartható vissza.
Az agrárágazat jövedelemtermelõ képességének javítása szempontjából alapvetõ kérdés - és nagyon fontosnak tartom - az agrártermékek piacának stabilizálása, amely persze mind a két kérdéshez kapcsolódik, amelyekrõl az elõbb bátorkodtam szólni. Nagyon remélem, hogy azok a készülõ törvények - nevezetesen a hegyközségi törvény és az agrárkamarai törvény is -, amelyek reményeim szerint rövidesen a tisztelt Ház színe elé kerülnek, nagy segítséget fognak nyújtani mind az általam említett piacbõvítés, mind pedig a kiszámíthatóság kérdésében az 1995. évi költségvetési elõirányzatok teljesüléséhez. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)