DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök asszony. Barkóczy képviselõtársam hozzászólására szeretnék néhány gondolattal reagálni.
Természetesen értem a jó szándékot és értem az aggódását is, de valami kis hiba van, ugyanis a garantált árak nem tételeznek fel kötelezõ állami felvásárlást. Ez valamikor az ötvenes-hatvanas években gyakorlat volt, de nem nagyon haladtunk vele ötrõl hatra, ezért 1989 óta ezt nem kívánjuk tovább folytatni. Tehát amit ön kér, azt sajnos sem ez a kormány, sem egy másik kormány nem tudja biztosítani, ugyanis az agrárrendtartásban elhelyezett 7,5 milliárd forint, amely erre a célra van fenntartva, csak egy esetleges piaci zavar esetén avatkozik be, és egy kényszerfelvásárlást feltételez öt termékre vonatkozóan: az étkezési búzára, a takarmánykukoricára, a szarvasmarhára, a sertésre és a tejre. Ezek az árak úgy vannak megállapítva, hogy nyereségtartalmuk ne is legyen.
Tehát nem szabad ösztönözni - bocsánatot kérek - a termelõt arra, hogy állami garancia mellett csak termeljen és az állam majd nyereségtartalommal felvásárolja, miközben az adófizetõk pénzét - ami már egyre kevesebb - próbálnák meg kiszegedetni a zsebekbõl. Ha valakinek nincs piaca, nem tud szerzõdésileg lekötni egy terméket, az felelõtlenül ne vállalkozzon, illetve csak a saját kockázatára teheti meg, mint ahogy ezt a piacgazdaság szabályai szerint a Kisgazdapárt is az elsõ perctõl kezdve vallja és mondja, nagyon helyesen, mert ebben már 1990-ben megállapodtunk. Tehát az állam csak egy olyan mögöttes felelõsséget vállal, hogyha valami nagy probléma van a piacon, akár a termeléssel, akár az idõjárási viszonyokkal összefüggésben, akkor ennek a 7,5 milliárd forintnak a terhére a piaci zavar elhárítása érdekében próbál meg árut kivonni vagy átcsoportosítani a piacon belül, hogy a csoportos és a tömeges tönkremenetelt megakadályozza. De ez semmiképpen nem az az eszköz, ami egy kockázatmentes termelést ösztönözne.
A búzára vonatkozóan önnek tudnám mondani, hogy a garantált árként meghatározott 8800 forint és az ehhez kapcsolódó 2000 forint vetési támogatás - amirõl nem nagyon beszélünk - mégiscsak 10 800 forint garantált árat jelent ebben a helyzetben, és a piaci viszonyok alakulását jelzi az is, hogy ilyen alacsony garantált ár mellett is megfelelõ szerzõdésekkel rendelkeznek a termelõk, mert ebben az évben közel 170 ezer hektárral több búzát vetettek, mint az elõzõ idõszakban. Tehát nem annyira kiszámíthatatlanul bizonytalan ez a piac, mint ahogy az az ön felszólalásában olyan kétségbeesett hangon jelent meg, amit - még egyszer mondom - értek.
Ebben a költségvetésben még egy módosítás van, amire szeretném felhívni az ön figyelmét, ez a 61. § - ezt már a múltkor is említettem -, ami a rendtartási eszközrendszert bõvíti, az államnak lehetõséget nyújt arra, hogy különbözõ szerzõdések alapján vállalkozókat bízzon meg a garantált áron történõ felvásárlással, nem állami pénzeszközöket kockáztatva, de állami garanciát állítva e mögé azzal, hogy az áru feletti rendelkezési jogot is kikötjük, magyarán, ha annak a piacról történõ kivonása szükséges, akkor ezt ezzel az állami garanciavállalással elérhetjük. Tehát nekünk egy olyan piaci rendszert és egy olyan szabályozórendszert kell az 1995-ös költségvetésben is kezelni, ami a kiszámítható piaci kapcsolatokat és a termelési viszonyokat tükrözi úgy, hogy az az árualap-bõvítést célozza meg. És erre van 14 milliárd forint termelési típusú támogatás, a képviselõ úr által említett 9 milliárd forint fejlesztési támogatás, 7,5 milliárd forint erre az agrárrendtartási támogatásra és 6,5 milliárd forint a reorganizációs támogatásra. És akkor még a 35 milliárd forintos exporttámogatásról nem szóltam egy szót se.
Ez az egyik eszközrendszer, és amirõl ön beszélt, az egy kényszer, amelyet reméljük, nem kell a következõkben sem alkalmazni, mert a termelõk megfelelõen tudják majd értékesíteni termékeiket. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps.)