GYURICZA BÉLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt érdeklõdõ Hölgyek, Urak, a parlamentben és a parlamenten kívül! Az 1995. évi költségvetés nemcsak képviselõtársaim, hanem, azt hiszem, az egész ország számára kiemelt jelentõséggel bír. Annál is inkább így van ez, mert az ország gazdasági helyzete több területen kritikus - hiszen errõl már számtalan alkalommal szóltak e pulpitusról kormánypárti és ellenzéki képviselõk egyaránt.
Én a költségvetést, az eddigiektõl eltérõen, más szempont alapján szeretném néhány percben elemezni. Mivel ma itt elhangzott, hogy jobbról olvassuk a költségvetést vagy balról, talán bocsássák meg, ha elöljáróban elmondom: úgy olvastam a költségvetést, társaimmal együtt - s gondolom, valamennyien -, ahogy annak idején megtanítottak bennünket olvasni.
Engedjék meg, hogy a költségvetésnél elõször azt nézzem: mennyiben szolgálja hazánk biztonságának és védelmi képességének fenntartását. Úgy érzem, ahhoz, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, szükséges egy hatpárti és talán a társadalom által is elfogadott konszenzuson alapuló átfogó elemzés, amelynek során nem csak az Országgyûlés, hanem a társadalom is egy reális képet kap arról, hogy tulajdonképpen ma hol is tartunk e tekintetben. Talán választ tudunk akkor adni ilyen kérdésekre: melyek a biztonságunkat veszélyeztetõ kockázati tényezõk - és ez az ezredfordulóig körülbelül hogyan prognosztizálható -; milyen formában és milyen módon tudjuk kezelni ezeket a lehetséges válságokat, megelõzni az ebbõl származó konfliktusokat; mindehhez milyen gyakorlati tevékenységre van szükség, mit kell tehát tenni a biztonság és a védelem területén. Végül, de nem utolsósorban: megvizsgálva, hogy milyen módon biztosíthatók ehhez az erõforrások, személyi, anyagi és egyéb területen, és ez már az 1995-ös költségvetésben is hogyan jelentkezik.
Tisztelt Képviselõtársaim! Sajnálattal kell szólni arról, hogy ez az elemzés sajnos nincs a kormányprogramban, és azóta sem történt meg. A kormányprogram kül- és biztonságpolitikai részénél, a XIII. fejezetben meghatározza a stratégiai célt: ez az ország euro-atlanti térséghez való csatlakozásának biztosítása. A honvédelmi cél: hiteles védelmi képességgel rendelkezõ fegyveres erõ fenntartása.
Nézzük meg tárgyszerûen: ezek alapján mi jellemzi a költségvetést, és mit biztosít 1995-re!
Elõször is: mivel nem történt meg az említett elemzés - bár különbözõ tudományos mûhelyekben ezt ma is folyamatosan végzik -, sajnos nincs priorált feladatrendszer és ehhez koncentrált személyi és anyagi erõforrás; nincs a stabilizáció megteremtését szolgáló, összefogott kormányzati intézkedés; nincs koncepció a védelmi szféra jövõjét illetõen - amelyhez természetesen csatlakozna a magyar ipar és ennek az a kapacitása, amely ebben részt tudna venni.
Nézzük meg, ha ezek nincsenek, akkor mi van a költségvetésben!
Elõször is a költségvetésben és a valóságban sajnos vannak szándéknyilatkozatok. Ilyenek: az európai integrációhoz való csatlakozás, a békepartnerségben való részvétel - és vannak, sajnos, amik e programból kimaradtak.
Vannak bizonyos értelemben átgondolatlan, nem megalapozott bejelentések a fegyveres erõk átalakításáról, mind a Magyar Honvédség, mind a határõrség tekintetében - aminek napjainkban is szemtanúi lehetünk. S nincs a költségvetésben, sajnos, 1995-re az e békepartnerségi programban elõírt feladatok teljesítéséhez az a minimális összeg, amelyet szükséges volna meghatározni, hiszen a külügyi, a honvédelmi és belügyi tárcát egyaránt érinti.
És, sajnos, nincs a költségvetésben olyan költségvetési számvetés, amely megalapozottá tenné az általam említett kérdésekre adott választ.
Másodsorban: nézzük azokat a szándékokat, amelyek a fegyveres erõk hivatásos állományának, közalkalmazotti állományának és sorállományának helyzetével foglalkoznak. Valamennyiünk elõtt ismert, hogy a kormányprogram kiemelten kezeli e tekintetben a hivatásos állomány helyzetének javítását. Ehhez a költségvetés - ma is elhangzott, figyelembe véve természetesen azt is, hogy várható '95-ben 20-21 százalékos infláció - a fegyveres erõk hivatásos állományának bérnövekedésére 10 százalékos növekedést biztosít.
Mi adódik ebbõl? Ez sajnos azt eredményezi, hogy tovább nõ a társadalmi létminimum alatt élõ hivatásosok aránya, romlanak a katonák, a határõrök, rendõrök, közalkalmazottak - beleértve a sorkatonákat is -, szolgálati élet- és munkakörülményei.
Mivel a költségvetés a fegyveres erõk anyagi-technikai mûködéséhez a feltétlenül szükséges erõforrásokat nem biztosítja, így csak szeretném önöket tájékoztatni, hogy a honvédségnél a feltétlenül szükséges, minimális összegnél mintegy 30 százalékkal, a határõrségnél 35 százalékkal kevesebb van csak a költségvetésben rögzítve. Ez sajnos azt eredményezi, hogy egyet kell érteni az Állami Számvevõszék szakértõinek megállapításával, amelynek lényege, hogy '95-ben a fegyveres erõk mûködõképessége ellehetetlenül.
Harmadsorban: a költségvetést vizsgálva egy ellentmondást látunk, hiszen meghirdett program olcsó közigazgatást tartalmaz.
(12.20)
Az Állami Számvevõszék anyagának utolsó részébõl idézek, és erre felhívom tisztelt képviselõtársaim figyelmét: 1994-ben a minisztériumok és országos szervek támogatása 172 milliárd forint volt. 1995-ben a tervezett költségvetés 203 milliárd forint növekedést mutat, ami közel 20 százalékot jelent.
Végül elemezve a fegyveres erõk és a honvédelmi szervek 1995. évi költségvetését, az alábbi következtetésre juthatunk: Növekvõ költségek a központi szerveknél, csökkenõ költségek csapat- és végrehajtói szinten. Két példával hadd bizonyítsam ezt. A Magyar Honvédség Parancsnokságának dologi kiadása 1994-ben 275 millió forint, 1995-ben 780 millió forint, ami közel háromszoros növekedést jelent. A Határõrség Országos Parancsnokságánál ugyanez a növekmény közel kétszeres. A költségvetés így sajnos klasszikus módon megteremti a törvényellenes tevékenység alapját.
Hadd idézzek a honvédelmi törvény 42. §-ából egy részt: Az egyszemélyi vezetõ felelõs - foglalja össze a paragrafus - a katonai szervezetek hadrafoghatóságáért, a mûködés mindenoldalú biztosításáért. Kérdezem tisztelt képviselõtársaimat, hogy lehet ezt megtenni, ha a minimális feltételek sincsenek megadva. Ezek alapján szeretném elmondani, hogy a beharangozott létszámcsökkentéseknek nincs értelme, ha azokat nem elõzi meg a feladatok, a meglévõ struktúrák felülvizsgálata és az ehhez hosszabb távra biztosítandó anyagi erõforrások együttes meghatározása.
Joggal kérdezhetik tisztelt képviselõtársaim, hogy ennyi gond és ellentmondás után mégis mi a javaslatunk. Változatlanul az a javaslatunk, hogy szükség lenne egy konszenzuson alapuló reális elemzésre, egy következtetéslevonásra, amely következtetéseket a társadalom elfogadja, megérti, és egy olyan közép- és hosszú távú tervezésre, amely az általam a bevezetõben elmondott biztonságpolitikával és honvédelmi stratégiai célokkal egyezik.
Ez mit tartalmazna? Tartalmazná, hogy azt a meglévõ költségvetést, amely összességében - ma már volt róla szó - nem sok, a fegyveres erõk két komponensére, a honvédségre és a határõrségre közel 90 milliárd forint. Azonban amikor az ország olyan helyzetben van, amilyenben most mi vagyunk, nagyon lényeges, hogy ezt a 90 milliárd forintot mire és milyen prioritással költjük el.
Hadd mondjak egy példát. 1989-ben a magyar fegyveres erõk néphadseregi része békében 150 ezer fõt jelentett. Akkor Budapesten ugyanazok az intézmények és objektumok álltak e 150 ezer fõs békelétszám fenntartására, mint amelyek ma állnak a fegyveres erõk, a honvédség rendelkezésére, nem szólva a Belügyminisztériumhoz tartozó szervekrõl. Mi sajnos azt tesszük, hogy aránylag szívfájdalom nélkül felszámolunk egy dandárt Nagyatádon, Zalaegerszegen, Kaposvárott vagy bárhol másutt. Ha elmegy néhány ezer tiszt, tiszthelyettes, közalkalmazott, abból nem csinálunk nagy problémát. De hogy Budapesten maradnak a központi szervek ugyanolyan létszámmal, ugyanannyi objektummal, ugyanolyan dologi kiadással, ebbõl mintha nem akarnánk problémát csinálni. Tessék belegondolni, hogy mindehhez a programhoz, a Magyar Honvédség fejlesztésére a '95-ös költségvetés összesen 600 millió forintot biztosít. Kérem tehát tisztelt képviselõtársaimat, hogy ezt alaposan gondolják át.
Csatlakozva elõttem szólt képviselõtársamhoz, én is azt mondom, hogy ennek a költségvetésnek két óriási elõnye van. Az egyik, hogy nagyon sok ember hihetetlen munkával, éjjel és nappal dolgozott rajta, elõkészítette és a kezünkbe adta. Tehát az elõnye az, hogy van. Sajnos ugyanez a hátránya is. Hogy ez van.
Ne haragudjanak, ha egy idézettel zárom hozzászólásomat, de úgy érzem, hogy a gondok akkor kezdõdnek, ha a döntés-elõkészítés nincs beszélõ viszonyban a döntéshozókkal. Ennek elkerülése érdekében tisztelettel javaslom képviselõtársaimnak, hogy a költségvetést jelen tartalmával ne fogadják el. Köszönöm türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)