DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A területfejlesztés problémakörérõl és annak költségvetési viszonyáról szeretnék néhány szót szólni. De mielõtt még ezt elkezdem, engedtessék meg nekem, hogy annyiban kiessek saját szerepembõl - bár a témával szoros összefüggésben van -, hogy azt elmondjam, a magam részérõl nagyon örülök annak, hogy a tegnapi nappal lezárult egy nagyon fontos egyeztetési folyamat az érdekegyeztetésben. És mindenféleképpen más dolog a költségvetésrõl úgy vitázni, ha az ember tudja, hogy a társadalmi partnerek ennek a vitának a tartalmával egyetértenek. Azért mertem magamnak ezt megengedni, mert az elmúlt két évben, mint munkaadói oldalon ülõ - az egyik szervezet vezetõje -, nagyon sokszor volt lehetõségem az érdekegyeztetés egy másik oldalán részt venni. Azért, hogy ezt most nem tettem, kizárólagosan saját elhatározásomnak volt betudható, miután úgy gondoltam, jobb, ha csak mint a környezetvédelmi és területfejlesztési bizottság elnöke szerepelek a parlamentben és az ilyen egyeztetések folyamán.
Itt ma reggel már elhangzott egy olyan mondat - azt hiszem, Torgyán Jószef úr mondta - hogy ez a kormány kifejezetten a hatalmi ágak átrendezésére törekszik. Furcsa módon én is azzal akartam kezdeni, hogy ez a kormány és ez a koalíciós megállapodás, ami a parlament elõtt is ismeretes, arról szól, hogy ez a kormány a következõ évek folyamán a hatalmi ágak közötti folyamatos koordinációt, kooperációt tûzte ki célul. Tette ezt azért is - és nagyon könnyen tetten érhetõ, amit most mondok -, hiszen az önkormányzati törvény módosításában benne szerepel, hogy a területfejlesztési tanácsok rendszerét föl kell állítani, megtette azokat a lépéseket és a törvény módosításának javaslatával, amelyet a parlament elfogadott, amely a középszintet megerõsítette, és lehetõvé tette, hogy a kormányzatnak ezeken a szinteken meghatározott partnere alakuljon ki.
Éppen ezért tulajdonképpen a költségvetést olyan módon próbáltam olvasni, hogy ennek a koalíciós megállapodásnak, tehát ezeknek a kormányzati szándékoknak milyen mértékben felel meg. Mennyire teszi lehetõvé azt, hogy a következõ idõszakban kialakulhasson egy olyan hatalmi párbeszéd, amely döntõ módon három tényezõ között kell hogy létrejöjjön. Az egyik az állam, a másik az önkormányzatok, a harmadik pedig a gazdasági érdekképviseleti szervezetek.
De még mielõtt tulajdonképpen rátérnék az értékelésre, vagy javaslatot tennék, mindenképpen el szeretném mondani, hogy az utóbbi években, az utóbbi négy évben a területfejlesztés problémaköre nagyon határozottan a válságmegoldások problémája köré összpontosult. Szeretném mindenki figyelmét tisztelettel felhívni, hogy a területfejlesztés nem önmagában véve csak kizárólagosan a valamilyen szempontból hátrányos helyzetû térségek javítását szolgálja, hanem olyan eszköz, amely nagyon jól alkalmazható adott esetben a különbözõ ágazatok közötti koordinációra is, nemcsak az elmaradottság fölszámolása, hanem az ország, a nemzet gazdaságának felemelése, a fejlõdés érdekében is. Az európai országok természetszerûleg nagyon sok helyen ezt így használják. Az Egyesült Államokban is ismeretesek ezek megoldási módozatai. Kiemelkedõen jó példát természetesen a franciák és a németek adnak annak az intézményrendszernek a mûködtetésével, amely az ország gazdaságának másfajta eszközeit is képes a területfejlesztés eszköztárába bevonva a nemzet érdekében felhasználni.
(10.40)
Ezt azért kell elmondanom, mert tulajdonképpen sajnálom, hogy egy költségvetést olyan módon kell tárgyalnunk, hogy nagyon sok olyan törvény, ami természetszerûleg egészíti ki adott esetben és magyarázza is ennek a költségvetésnek a mûködését, nem tudott ennyi idõn belül a parlament asztalára kerülni.
Ilyennek érzem én a területfejlesztési törvényt, amelynek természetszerûleg kell visszautalnia az önkormányzati törvényben megfogalmazottakra; vagy ilyen például a decentralizált pénzügyi alapokkal kapcsolatos módosító indítvány is - ami persze mindenki kezében ott van, tehát ezek a dolgok megtekinthetõk.
Én tehát annak érdekében szeretnék szólni s kérni a tisztelt Házat: tegyen meg mindent, segítsen minket abban, hogy a területfejlesztés kapja meg az ország gazdaságirányításában, társadalomirányításában azt a jogot, azt a lehetõséget, azt a képességet, amellyel mindenféleképpen föl tudja erõsíteni a kormányzat munkáját.
Tulajdonképpen még egy mondatban szeretnék reflektálni Torgyán Józsefre. Nem tettem volna, ha õ nem mondja el mindezeket, de õ ma már idézte, hogy többször elhangzott: ennek a költségvetésnek nincsen alternatívája. Nyilvánvaló, hogy õ tudna alternatívát állítani... (Dr. Torgyán József mosolyogva bólogat.) Én nem merészkednék egy ilyen alternatíva fölvázolására, azzal viszont mindenféleképpen egyetértenék, ha elhangozna, hogy a költségvetés végrehajtásának nagyon sokfajta módozata és lehetõsége van. És hogy az milyen módon szervezõdik, milyen módon vagyunk képesek integrálni az egyes ágazatok munkáját, az azért nem mindegy. Azt hiszem, rendkívül jelentõs többleterõforrások emelhetõk ki ebbõl a költségvetésbõl, ha képesek vagyunk erre az együttmûködésre.
Egyetlenegy példát hadd mondjak:
Én természetszerûleg - már bizottsági elnöki mivoltomból adódóan is - a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumhoz kötõdöm a legszorosabban. Ha az ember megnézi és összehasonlítja, mi van jelen ebben a költségvetésben a területfejlesztés érdekében, akkor bizony nagyon jelentõs számot kap: körülbelül 200 milliárd forint olyan eszköz van az egyes ágazatok kezében és az elkülönített alapokban, amelynek az integrációja mindenféleképpen fontos volna.
Hogy némi kis aktualitással még szolgáljak: még egy örömöm volt nekem, személy szerint, a hét végén, mégpedig az a kormánydöntés, amely az ifjúsággal kapcsolatban egy olyan koordinációs tanácsot állított fel, amely képes ágazatközi integrációt végrehajtani.
Azt gondolom, hogy a következõ egy év folyamán a legfontosabb feladatunk annak kidolgozása lesz, milyen módon lehet az egyik területrõl a másikra az egyetértés érdekében közös együttmûködéssel ezeket az erõforrásokat átcsoportosítani.
Azt nem hallgathatom el, hogy ezen a 190 milliárd forinton belül a területfejlesztés eszközrendszere - ami közvetlenül a Környezetvédelemi és Területfejlesztési Minisztériumhoz tartozik -, viszont hihetetlenül alacsony, mintegy 550-555 millió forint áll rendelkezésre a tárcánál, és ebbõl mindössze 20 millió forint áll rendelkezésre arra, hogy kiemelkedõ területfejlesztési feladatokat kezdeményezzen, és az azzal kapcsolatos indítványokat megtegye. Azért tartom rendkívül kevésnek - és nagyon szorgalmazom azt, hogy az alapok fölhasználásával kapcsolatban minél elõbb szülessék meg az a módosító törvényjavaslat, amely lehetõvé teszi az egyes ágazatok számára, hogy bizonyos pénzeszközöket átcsoportosíthassanak -, mert nagyon pontosan szeretném erre mindenki figyelmét felhívni: Magyarországon az elmúlt 4-8 évben fokozatosan csökkent az az intézményi és személyi képesség, ami egyáltalán Magyarországon a területi fejlõdési folyamatokat képes figyelemmel kísérni.
Miben jelentkezik ez? Jelentkezik abban, hogy megszûntek azok a kutató, tervezõ és fejlesztõ szervezetek, amelyek eddig a területfejlesztés szolgálatában álltak. Nagymértékben lecsökkent az a szellemi potenciál, amely szellemi potenciál egyáltalán ennek a szakmának az ismerõje volt. Ebbõl adódóan fokozatosan csökkentek azok a pénzösszegek, amelyek a kutatást, a fejlesztést és a tervezést szolgálták volna, pontosan a területfejlesztés érdekében.
Miért volna nagyon fontos, hogy erre sokkal többet lehessen fordítani? Erre vonatkozóan szeretném röviden elmondani, hogy melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyekkel kapcsolatban ebben az évben el kell indulni. Ezek a legfontosdabb feladatok nem kizárólagosan - sõt, nagyon sokszor egyáltalában nem - központi kormányzati feladatok, hanem nagyon sok esetben önkormányzati feladatok, és nagyon sok esetben - a gazdaság átalakulásának spontaneitásából adódóan - egyszerûen közvetlen gazdasági feladatok.
Ahhoz, hogy ezek a területfejlesztési tanácsok - a rájuk vonatkozó javaslat benne szerepelt és elfogadást nyert az önkormányzati törvényben - igazán betölthessék hivatásukat, minimálisan rendelkezésre kell állni azoknak az eszközöknek, amelyek segítségével a saját területükre vonatkozóan - tehát az adott megyére vonatkozóan, majd a megyékbõl építkezõen az adott régiókra vonatkozóan - képesek a jelenlegi helyzet pontosabb megismerésére, képesek az ok-okozati összefüggésekre vonatkozó következtetések levonására, képesek ezekbõl javaslatokat kidolgozni, a javaslatok kidolgozása alapján képesek eszközrendszert biztosítani az elfogadott javaslatok végrehajtására. A mai napig úgy néz ki, hogy ennek a személyi, intézményi, pénzügyi háttere bizony rendkívül szegényes. Mindenféleképpen az szükséges tehát, hogy ezek az alapok nyújtsák azt a kezdeményezõképességet, amellyel ez a kormány - adott esetben tehát a kormány, az ország érdekében - a felelõsséget felvállalta.
Miféle ilyen feladatok vannak, amelyeket én nagyon fontosnak tartok?
Az egyik természetesen az, hogy ez a költségvetés és az egész nemzetgazdasági koncepció - az a gazdasági koncepció, amit önök is megkaptak, ugyanúgy, mint mi, kormánypárti képviselõk - tartalmazza a gazdasági szerkezetátalakítás további feladatait, tartalmazza a regionális különbségek csökkentésének céljait. Ebbõl adódóan tehát minimálisan arra a hat-hét nagy régióra, amelyre az ország felosztható, el kell hogy készüljön az a fejlesztési program, amely nélkül elképzelhetetlen, hogy kiegyensúlyozott és pazarlásmentes integratív fejlesztés legyen.
Ennek egyébként egy egészen más indoka is van, amit szeretnék tisztelt képviselõtársaim figyelmébe ajánlani. Ausztria a jövõ évtõl kezdve az Európai Unió tagjává válik. Az Európai Unió által fölhasznált költségvetési eszközök mintegy 60 százaléka különbözõ mezõgazdasági kompenzációs célokra megy, és a megmaradó 40 százalékból 30 százalék - tehát az egész összeg 30 százaléka, a megmaradó összeg 75 százaléka - területfejlesztési célokat szolgál. Ezek a területfejlesztési célok kiterjednek a határ menti országok adott régióira is. Magyarul: nagyon jelentõs pénzösszegeket lehet kapni olyan területfejlesztési feladatok végrehajtására, amelyek adott esetben a Közös Piaccal, az Európai Unióval határos régióinkat érintik. De ezeket kizárólagosan konkrét fejlesztési célokra lehet felhasználni. Amennyiben nincsenek fejlesztési elképzelések az ország nyugati, északi, délkeleti vagy délnyugati régióira, azokban nincsen világosan nmeghatározva, hogy melyek azok az - adott esetben ágazati - infrastrukturális, környezetvédelmi, iparfejlesztési feladatok, egyéb más foglalkoztatási kérdések, településközi együttmûködésre szóló feladatok, akkor nincs mire felhasználni ezeket a pénzeszközöket.
Kötelességünk tehát - önmagunk érdekében is - ezekre a régiókra elkészíttetni ezeket a koncepciókat.
Feltétlenül fontos erõsíteni - megint csak általános és kormányzati érdek - a közép-európai kezdeményezés országaival együttesen elkészítendõ közép- európai régióra vonatkozó fejlesztési projektet. Európa nyugati országainak rendelkezésére áll az a minimálisan öt évre szóló munkaterv és az arra vonatkozó ütemezés - és hangsúlyozom: itt nemcsak az elmaradottsággal, hanem a dinamizálhatósággal, az innovációs térségekkel foglalkozó - feladatokat is meghatározza. Elhatározás kérdése az, hogy Közép-Európa térsége is - amely most, mint tudjuk, újraértékeli saját szerepét Európában - rendelkezzék olyan adekvát tervvel, amely összehasonlíthatóvá teszi ezeket a fejlettségi és fejlõdésbeli különbségeket.
Egyetlen számadotot hadd mondjak még: Németországban a keleti országrész fejlesztésére - ami ilyen szempontból már nem számít a mi közép-európai munkánkban - az elmúlt négy év folyamán 160 milliárd márkát fordítottak a kelet-német területek infrastrukturális, lakásépítési és egyéb más fejlesztésére.
Ha ezeket arányosan vesszük is, elképesztõ az a különbség, amely a két területrész között kialakul.
Rendkívül fontos feladatnak tartom a közép-európai összefogáson kívül a különbözõ régiók közötti regionális együttmûködések további erõsítését, központi támogatását - legyen ez az Alpok-Adria, vagy az ukrán térséggel való együttmûködés, vagy legyen a szlovák-magyar térségek közös fejlesztése.
1968-70 óta dolgozom ebben a szakmában. Pontosan emlékszem arra, hogy a hetvenes évek folyamán, egész a nyolcvanas évek közepéig minden egyes ilyen térségi együttmûködésre vonatkozóan világos célrendszerünk volt. Már akkor kialakult a foglalkoztatáspolitikán belül is az együttmûködés a különbözõ országok, ezen belül a különbözõ régiók között. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne tudjuk ezt a magunk számára megteremteni.
Nagyon fontosnak tartom, hogy végre nézzünk szembe azzal a - esetleg végtelen válságokat is magában hordozó - ténnyel, amit Kelet-Magyarország, Délkelet-Magyarország elmaradása jelent.
(10.50)
De ne felejtsük el, hogy ugyanígy kiskörzeti szinten Nyugat-Magyarország térségében, sõt - bármilyen furcsa - még Észak-Nyugat-Magyarországon, tehát azokon a területeken is, amelyek a legdinamikusabban mozdultak el az elmúlt négy évben, megvannak azok a körzetek, ahol az integrálni kell azokat a kormányzati szándékokat, amelyek a területfejlesztését, a foglalkoztatás fejlesztését, az infrastruktúra fejlesztését, a mezõgazdaság fejlesztését, az oktatás-kutatás odatelepítését igyekeznek megvalósítani, ezeket is be kell ebbe építeni. Ez azonban - és talán utalnék az alapok módosításával kapcsolatos törvényjavaslatra annyiban, hogy - át kell hogy értékeltesse azokat a célokat, amely célok ebben kizárólagosan a válságmenedzselésre fogalmazódnak meg, hiszen nem elég kizárólagosan a válságok feldolgozásával foglalkozni.
(Az elnök felé fordulva:) Bocsánatot kérek, egy pillanatra megállnék, mert jogot kaptam arra, hogy átlépjem a 15 percet - néhány perccel át szeretném lépni mint elsõ hozzászóló, erre felhatalmazást kaptam a frakció részérõl. (Az elnök bólint.)
Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert elképzelhetõ látványos beavatkozás az elmaradott térségekben kormányzati részrõl, de amennyiben nincs olyan tudatos fejlesztés a dinamizálható és a dinamikusan fejlõdõ területeken, amely megfelelõ preferenciákat jelent a kormányzat oldaláról, akkor ezek a területek is folyamatosan stagnáló területekké fognak válni, és nem lesz honnan erõforrást nyerni annak érdekében sem, hogy a válságot és az elmaradottságot valamilyen módon csökkentsük.
Éppen ezért - ismereteim szerint - már elkészült egy olyan koncepció, amely konkrétan végigelemzi, végigvizsgálja, hogy az országban mely települések, mely körzetek alkalmasak arra, hogy egy innovatív iparfejlesztés ott kialakulhasson, hogy a hozzá tartozó kutatási és fejlesztési bázis milyen módon legyen fejleszthetõ. Azt tudjuk, hogy egy piacgazdaságban, a piackonform eszközöknek megfelelõen, itt természetesen nem arról van szó, hogy az államnak kell ezeket létrehoznia, arról viszont szó van, hogy az államnak meg kell teremtenie azt a feltételrendszert, amelynek keretén belül az egyébként visszaszoruló innovációs fejlesztési tevékenységek létrejöhetnek, ismételten beépüljenek abba a gazdasági tevékenységbe, amelyet ezeken a területeken az egyes ipari, mezõgazdasági, szolgáltató szervezetek végeznek.
Nagyon fontosnak tartom azt - most visszatérnék, és majd a legvégén is ugyanazt fogom elmondani -, hogy a különbözõ alapok, a különbözõ célú, rendeltetésû központi kormányzati eszközök között egymást segítõ akciók jöjjenek létre. Nem akarok játékos példákat felhozni, de ismerek olyan dunántúli vállalatot, amely több mint százszázalékos támogatással tudta megvalósítani tevékenységét, mert koordinálatlan volt az Útalapból, a Foglalkoztatási Alapból, a Befektetési Alapból, az Exportösztönzési Alapból és a többibõl elnyerhetõ pénzösszeg, tehát a szükséges többszörösét kaphatta, és ezzel máshonnan volt el eszközöket. Azt hiszem, hogy ennek hatékonysága érdekében meg kell teremteni ennek a lehetõségét, s mi több, ennek az intézményét. Ez különösen fontos olyan területeken, mint a környezetvédelem, és olyan területeken, ahol többletforrásokat lehet bevonni ezeknek az állami eszközöknek a kiegészítésébe.
Megint azt kell mondanom, rendkívüli módon fájlalom, hogy a környezetvédelmi törvény az idõ hiánya miatt nem került az asztalunkra, nagyon örülnék neki, ha az elsõ negyedévben ez megtörténhetne, hiszen ebben megint csak olyan többletforrások fogalmazódnak meg, amelyek összevetése, integrálása az elõbb említettekkel mindenképpen szükséges.
Végül majdnemhogy azt szeretném mondani, rendkívül fontos az, hogy a kormányzat szintjén is szülessenek elhatározások kiemelkedõ és konkrét gazdaságfejlesztési célok támogatása érdekében. Azt hiszem, az elmúlt négy év nagyon jól példázza, hogy spontán módon nem képes egymásra találni ebbõl a nagyon kevés erõforrásból a kutatás, az oktatás, a fejlesztés és a termelés. Azt gondolom, hogy a nagytérségekben, amilyenek általában az agglomerációk, ahol megtalálhatók ezek feltételei, mindenféleképpen külön módon oda kell figyelni, hogy megfelelõ ipari parkok, innovációs parkok jöjjenek létre, hogy a korszerû termelési háttér, termelési bázis létrejöhessen pontosan annak érdekében, hogy az exportképesség növekedhessék, hogy olyan tisztességes területrendezési önkormányzati fejlesztési átalakulások jöjjenek létre, amelyek a kormányzati programban benne vannak.
Befejezésül hadd mondjam el, hogy én ennek egyetlenegy módját látom - és lehet, hogy ezzel sokan nem fognak egyetérteni -, hogyha már a megyei területfejlesztési tanácsok rendszerének kialakítását megelõzõen a kormányzat kezdeményezi egy olyan országos területfejlesztési tanács létrehozását, amely területfejlesztési tanács egyértelmûsíti, nevesíti a kormányzati felelõsséget, lehetõvé teszi azt, hogy az a tárca, amely a területfejlesztésért felelõs, valóban eljátssza, komolyan tudja venni azt az integratív felelõsségét, amely egyébként a nevébõl adódik. Nagyon sok nagyon pozitív kezdeményezés történt az utóbbi idõben ilyen területfejlesztési tanácsok, ehhez kapcsolódó ügynökségek, ehhez kapcsolódó részvénytársaságok, befektetési társaságok, kockázati tõketársaságok létrehozására. Ezek képtelenek abban az esetben mûködni, ha nincs meg az a kormányzati szerv, amely - megintcsak hangsúlyozom - képes kialakítani azt az együttmûködést, képes elérni azt a hatékonyságot, amely adott esetben a még rendelkezésre álló forrásokkal is egybe tudja vetni ezeket.
Én tehát azt javaslom, hogy olyan jellegû területfejlesztési tanács jöjjön létre, amely ki tud tekinteni az egyes ágazati szempontokból, képes ezeket az eszközöket egymás mellé rendelni, ismeri a külsõ eszközöket - mint a Phare- programból érkezõ elég komoly összegek -, képes hozzányúlni, javaslatokat tenni, hogy a magyar Befektetési és Fejlesztési Bank ebben a folyamatban részt vegyen, és ezáltal horizontálisan megteremtheti mind a társadalmi, mind a gazdasági erõforrások együttmûködését. Én tehát azt gondolom, hogy ha alternatívája nincs is a költségvetésnek, a költségvetés felhasználásának, a szûkös erõforrások hatékonysága növelésének viszont rendkívül komoly lehetõségei vannak, a külsõ erõforrások bevonásának szintén, és ez lehet az egyetlen záloga annak, hogy a kutatásfejlesztésre és a többire fordítandó erõforrások mellett a következõ három évben valóban elérjünk arra a szintre, amit a kormány, illetve a koalíció saját programjában figyelembe vett. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)